PK BH 1990/60
PK BH 1990/60
1990.12.31.
Öröklési szerződés érvényességének illetve hatályosságának megítélésénél irányadó szempontok [Ptk. 207. § (4) bek., 203. §, 666. §; PK 89. sz.]
A felperes apai nagyszülei, néhai Sz. Jenő és neje (a továbbiakban: örökhagyók) 1980. február 20-án öröklési szerződést kötöttek gyermekeikkel, külön az I. r. és külön a II. r. alperessel. A szerződéseket 1980. március 17-én a tanács felhívására kiegészítették, és a kötelezettek tartási szolgáltatásáig konkretizálták. A szerződésekben az örökhagyók a közös tulajdonukban álló családi házasingatlanukat az I–II. r. alperesekre, az üdülőingatlant pedig az I. r. alperesre hagyták. A szerződéseket az illetékes államigazgatási szerv jóváhagyta.
A felperes az örökhagyók harmadik gyermekének, Sz. Józsefnek a leánya. Sz. Jenőné 1986. február 28-án Sz. Jenő 1986. április 9-én, Sz. József pedig még előbb, 1982. január 8-án meghalt.
A közjegyző a hagyatékátadó végzésében az örökhagyók hagyatékához tartozó fenti két ingatlant az öröklési szerződések alapján ideiglenes hatállyal az I. és II. r. alpereseknek adta át.
A felperes keresetében az öröklési szerződések érvénytelenségének a megállapítását és az ingatlan hagyatékra nézve is a törvényes öröklés rendjének az alkalmazását kérte.
Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A II. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, és maga is a törvényes öröklés szabályainak az alkalmazását kívánta.
A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyók és az alperesek között megkötött öröklési szerződés érvénytelen, és az örökhagyók hagyatéka a törvényes öröklés szabályai szerint száll át az örökösökre.
Az ítélet – a perköltségre vonatkozó rendelkezés kivételével – a II. r. alperesre vonatkozó részében jogerőre emelkedett.
Az ítélet ellen az I. r. alperes, a felperes és külön annak jogi képviselője jelentett be fellebbezést. Az I. r. alperes sérelmezte azt, hogy az elsőfokú bíróság a két külön megkötött öröklési szerződést egységesen bírálta el, a II. r. alperes nyilatkozata alapján állapította meg a szerződések alaki hibáját és a szerződések színlelt jellegét.
A felperes azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett az őt illető perköltség felől.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az első- és másodfokú perköltség viselésére, és kimondta, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.
A másodfokú bíróság ítélete indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az örökhagyók és az alperesek által kötött öröklési szerződéseket közösnek tekintette, és azok érvényességét az alaki kellékek vonatkozásában egységesen bírálta el. Tekintettel arra, hogy az I. r. alperessel kötött öröklési szerződés aláírásakor az érdekeltek az elsőfokú ítélet szerint is együttesen jelen voltak, alakilag az I. r. alperes szerződése érvényes. Nem találta a megyei bíróság az I. r. alperes szerződését színlelt szerződésnek sem, mivel erre nézve egyedüli bizonyítékként a II. r. alperes nyilatkozata és házastársának tanúvallomása szolgált, ők viszont érdektelennek nem tekinthetők. Megállapította a megyei bíróság, hogy a szerződés megkötésekor ugyan az örökhagyók gondozásra, ápolásra még nem szorultak, de később, amikor arra rászorultak, az I. r. alperes tartási kötelezettségének eleget tett.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvásban kifejtett jogi álláspont szerint a per adatai alapján az állapítható meg, hogy a perbeli szerződésekkel az örökhagyók célja elsődlegesen nem saját tartásuk, gondozásuk biztosítása volt, hanem annak elérése, hogy a családi vagyonból sem a törvényes örökösként számba jöhető fiúk, a felperes édesapja, sem helyette a felperes ne örökölhessen, még kötelesrészre se legyen jogosult. Miután pedig arra nem volt ok, hogy a felperes édesapját a Ptk. 663. §-ában foglaltak szerint kitagadják, a két öröklési szerződéssel kívánták biztosítani azt, hogy a nevükön álló ingatlanokból a felperes ne örökölhessen. A szerződések formális és célzott jellegét bizonyítja az a körülmény is, hogy éveken át egyik szerződés sem ment teljesedésbe, és a szülők a II. r. alperestől csak egyhavi járadékot igényeltek. Mindezek alapján, ha a szerződések színlelt jellege nem is állapítható meg, azok arra irányultak, hogy a felperes édesapja, illetőleg a felperes kötelesrész iránti igényének a kielégítési alapját elvonják, és ezért a Ptk. 203. §-a értelmében a felperessel szemben hatálytalanok.
A törvényességi óvás alaptalan.
A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Színlelt szerződés esetében tehát a felek valamilyen okból kifelé olyan látszatot akarnak kelteni, mintha szerződést kötöttek volna, valójában azonban vagy egyáltalán nem akarnak szerződést kötni, vagy más fajta szerződésre irányul az akaratuk, mint amilyen szerződést színleltek.
Az adott esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet tényként megállapítani azt, hogy az örökhagyók az alperesekkel valójában nem kívántak öröklési szerződéseket kötni. Ilyen tartalmú előadást, illetőleg tanúvallomást perben egyedül a II. r. alperes és a házastársa tett, a megyei bíróság azonban az ítéletében helyesen mutatott rá arra, hogy őket ebben a vonatkozásban nem lehet érdektelennek tekinteni, hiszen a II. r. alperes a szerződések érvénytelensége és a törvényes öröklés beállta esetén többet örökölne, mint az öröklési szerződése alapján. Ezzel szemben elsősorban a szerződést készítő ügyvéd, K. J. tanúvallomásából, továbbá a csatolt államigazgatási iratokból egyértelműen kiviláglik az örökhagyók szerződéskötési szándéka.
Nem teszi az I. r. alperes öröklési szerződését érvénytelenné, hogy az I. r. alperes tartási kötelezettsége csupán az örökhagyók rászorultsága esetén kerül előtérbe. Tényként állapítható meg ugyanis az, hogy az I. r. alperes a szükséges mértékben gondoskodott az örökhagyókról, tehát tényleges szolgáltatásokat nyújtott a számukra, igaz, nem nyomban a szerződéskötéstől kezdve, hanem a haláluk előtti egy évben, a rászorultság fokának megfelelően.
Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az öröklési szerződések megkötésekor a felperes édesapja még élt – kb. két év múlva halt meg –, tehát közeli halálára nem lehetett számítani, legfeljebb arra, hogy életmódja (nagyfokú italozása) miatt nem fog sokáig élni. Ebben a vonatkozásban elfogadható az I. r. alperesi érvelés, hogy az örökhagyók az öröklési szerződésekkel nem ezt a gyermeküket kívánták kijátszani, hanem oly módon kívánták magukat biztosítani betegségük és elesettségük idejére, hogy azokkal a gyermekeikkel kötöttek öröklési szerződést, akiktől ténylegesen segítségre számíthattak: elsősorban leányukkal, az I. r. alperessel.
Mindezekre tekintettel az I. r. alperes öröklési szerződését nem lehet színleltnek tekinteni.
Nincs lehetőség a szerződéssel kapcsolatban a Ptk. 203. §-ának (a fedezetelvonó szerződés szabályainak) az alkalmazására sem. A Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. A (2) bekezdés kimondja, hogy ha valaki hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. A fedezetelvonó szerződés esetén tehát – szemben a színlelt szerződéssel – a felek kimondottan akarják a szerződés megkötését, hogy a harmadik személy követelésének a behajtását meghiúsítsák.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az óvásban kifejtettekkel annyiban, hogy a Ptk. 203. §-ának az alkalmazása nem korlátozódik a kötelmi jogi alapon létrejött követelésekre, tehát más jellegű (dologi jogi, öröklési jogi) igények fedezetének az elvonása esetében is alkalmazható. A fedezet elvonásáról azonban csak akkor lehet szó, ha a szerződés megkötésekor harmadik személynek (a hitelezőnek) a kötelezettel szemben olyan konkrétan, meglevő követelése áll fenn, amely a szerződés következtében egészben vagy részben behajthatatlanná válik. Ilyen esetben a szerződés a hitelezővel szemben hatálytalan és a jogszerző fél – ingyenesség vagy rosszhiszeműség esetén – tűrni tartozik a behajthatatlanná vált követelésnek a szerződéssel átruházott vagyontárgyból történő kielégítését.
Az öröklési szerződések megkötésének az időpontjában viszont a felperes édesapjának és a felperesnek nem állt fenn olyan követelése, amelynek kielégítését ezek a szerződések meghiúsították. A Ptk. 598. §-a értelmében a felperes törvényes öröklési igénye, de a Ptk. 661. §-a alapján a kötelesrészre való jogosultsága is az örökhagyók halálával keletkezett. Ezt megelőzően ezek az igények legfeljebb a felperesnek az örökhagyóhoz fűződő rokoni kapcsolatából eredő elvi lehetőséget jelentettek a hagyatékból való részesedésre, amelyet azonban az örökhagyók nem csupán öröklési szerződések megkötésével, hanem más módon is meghiúsíthattak volna (pl. vagyonuk eladásával, felélésével).
Mindebből pedig az következik, hogy nincs jogi lehetőség a Ptk. 203. §-a alapján az öröklési szerződés hatálytalanságának a megállapítására azon az alapon, hogy az a kötelesrészre jogosult igényének a kielégítési alapját elvonta.
Az ellentétes jogértelmezés oda vezetne, hogy a szerződés örökösök – amennyiben tudnak arról, hogy az örökhagyónak rajtuk kívül kötelesrészre jogosult hozzátartozói vannak – közvetett módon felelősséggel tartoznának a kötelesrész kielégítéséért, annak ellenére, hogy az öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgy egyébként a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehető figyelembe [Ptk. 666. §., PK 89. számú állásfoglalás c) pontja].
A kifejtettekre tekintettel helyesen döntött a megyei bíróság, amikor a városi bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvást a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította.
(P. törv. II. 20 313/1989. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás