GK BH 1990/64
GK BH 1990/64
1990.02.01.
A szerződéskötést megelőző – jogszabályon alapuló – együttműködési kötelezettség megszegése vagy a szerződést érintő lényeges körülményekről valótlan, illetőleg téves adatok közlése kártérítési felelősséget keletkeztet. Ezt azonban el kell határolni a Ptk. 6. §-án alapuló kártérítési felelősségtől [Ptk. 6. §, 205. § (3) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek.; GK 14. sz.].
A felperes és az alperes – mint az időközben megszűnt AGROBER–AGROAGENT Gazdasági Társaság (a továbbiakban: Gt.) gesztora – 1983. november 17-én szerződést kötöttek. A szerződésben az alperes vállalta egy 40 ezer db-os ketreces tojótyúkállomány által termelt trágya feldolgozására alkalmas, húgysavat előállító üzem beruházási programjának elkészítését, a beruházás megvalósításához szükséges pénzügyi források 2/3 részét biztosító állami támogatás megszervezésében való közreműködést, a kiviteli és engedélyezési tervek elkészíttetését, továbbá a beruházás vállalkozásban való megvalósítását 2 200 000 Ft összegű díjért. Az alperes vállalta azt is, hogy az üzem termékeinek értékesítése érdekében legalább 5 évig eljárni köteles, továbbá a felperes kívánságára részt vesz az üzem termékeinek értékesítésében.
A beruházási program 1983. decemberében elkészült. A Pénzügyminisztérium 1984. március 13-án a beruházás megvalósításához szükséges pénzügyi források mintegy 2/3 részének megfelelő, 10 000 000 Ft összegű, termelési adóból törleszthető fejlesztési támogatást engedélyezett, azzal a feltétellel, hogy az üzem termékeinek exportra történő értékesítéséből az 1986–1989. években évente legalább 1 millió NSZK márkának megfelelő devizát kell az alperesnek realizálnia. Ennek a feltételnek a nem teljesítése esetén a támogatást és a kamatát a felperes fejlesztési alapjából kell törleszteni. Az üzem ideiglenes üzembe helyezését és a próbaüzem megindítását 1985. május 9-én engedélyezték, a próbaüzemelést követően a termelés 1985. szeptember 1-jén indult meg.
A felperes 1986. december 8-án benyújtott keresetében az alperest 38 258 755 Ft és ennek 1986. június 12-től a kifizetésig számított évi 8%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni. Továbbá kérte annak a megállapítását, hogy az általa felhasznált állami támogatás megfizetésére, továbbá 5 éves exportelmaradás miatt bekövetkező kára megtérítésére az alperes köteles. Keresete szerint a beruházásra azért vállalkozott, mert az alperes úgy tájékoztatta, hogy az említett üzemben előállított húgysavból jelentős exportra lehet számítani; az állami támogatást is a húgysav exportálhatósága miatt nyújtották. A felperes tehát jóhiszeműen olyan beruházást valósított meg, amely az alperes hibája következtében eredményt nem hozott; a terméket ugyanis – külföldi kereslet hiányában – exportálni nem lehetett. Az alperes ígérete ellenére a termék exportálásában és belföldi értékesítésében nem vett részt, illetve kezdeti erőfeszítései nem vezettek sikerre. Mindezért a felperest – a beruházásban lekötött pénzeszközei, az állami támogatás nagyobb részének visszafizetése és ennek kamatterhei, továbbá elmaradt haszna miatt – jelentős kár érte, amelyért az alperes a felelős.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperessel kötött szerződést nem szegte meg, s nem a termék értékesítését, hanem csak az abban való közreműködést vállalta. Ennek a kötelezettségének 1986. tavaszáig, amíg erre a felperes igényt tartott, eleget tett; az nem róható az ő terhére, hogy az exportértékesítés az említett időszakban eredményre nem vezetett.
Az elsőfokú bíróság az alperes 1 350 000 Ft és kamata megfizetésére kötelezte, a kereset ezt meghaladó részét pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes nem szegte meg a felperessel kötött szerződést, s a perbeli üzem termékeinek értékesítését igyekezett elősegíteni. Nem róható az alperes terhére, hogy ezek az erőfeszítések nem vezettek eredményre. A felperes azonban azért vállalkozott a beruházásra, mert bízott az alperes olyan megalapozatlan ígéreteiben, amely szerint az üzemben előállított húgysav a világpiacon igen keresett, és az alperesnek több évre szóló rendelése van külföldi üzletfelek részéről. Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel a Ptk. 6. §-a alapján az alperest a felmerült kár egy részének megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. Az alperes – az ismertetett indokok alapján – az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérte. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatni és az alperest a 41 549 902 Ft-ra és kamataira felemelt keresete szerint marasztalni kérte mind szerződésszegés címén, mind a Ptk. 6. §-a alapján.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a megbízási elemeket is tartalmazó vállalkozási szerződést nem szegte meg. A szerződésben az értékesítéssel kapcsolatban eredménykötelezettséget nem vállalt, s az értékesítésben való közreműködésre vonatkozó kötelezettségének mindaddig eleget tett, amíg közreműködésére a felperes igényt tartott. Az alperes magatartásával nincs okozati összefüggésben az, hogy az üzemben előállított húgysavat nem lehetett értékesíteni. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával is, hogy a beruházás megvalósítását nem előzte meg kellő piackutatás, továbbá, hogy a beruházást az alperes kezdeményezte. A GK 14. számú állásfoglalás értelmében azonban a vállalat a tevékenységének a kockázatát maga viseli még akkor is, ha károsodásra vezető magatartásra más vállalat közlései indították. A Ptk. 6. §-ának alkalmazására pedig csak akkor kerülhet sor, ha a közlés annyira határozott, hogy a vállalat kellő megalapozottsággal számolhatott a szerződés létrejöttével. További feltétele a Ptk. 6. §-a alkalmazásának, hogy a károsodás a vállalatot önhibáján kívül érje. A felperes azonban a beruházás megkezdése előtt nem járt el kellő körültekintéssel, nem tudta tehát bizonyítani azt, hogy a károsodás önhibáján kívül érte. A gazdálkodó szervezetekkel szemben fokozott elvárás ugyanis, hogy gazdálkodásukat a piac törvényei és az ésszerűség szabályai szerint tervezzék meg, s új termék bevezetése előtt alapvető követelmény a széles körű piacfeltárási tevékenység. A felperes elmulasztotta a beruházást megelőző piackutatást, az alperesnek az üzleti lehetőségekre vonatkozó állításait azok ellenőrzése nélkül, kritikátlanul elfogadta, s arról nem gondoskodott, hogy a beruházást szorgalmazó alperessel a kockázat megosztásában, – a várható haszon megosztása mellett – megállapodjon. Ezekre a körülményekre figyelemmel a felperes keresete megalapozatlan.
A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, és – az ítélet megalapozatlanságára hivatkozva – indítványozta a megtámadott határozatnak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően való hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát.
A törvényességi óvás szerint a feleknek a Ptk. 4. §-a és 205. §-ának (3) bekezdése szerint együttműködési kötelezettsége az ügyben különös súllyal jelentkezik, mert az alperes mezőgazdasági, élelmiszeripari tervező és beruházó szakvállalat, a beruházást pedig az alperes kezdeményezte. Az alperes azonban a szerződés megkötését megelőzően együttműködési kötelezettségének megfelelően nemcsak nem tájékoztatta reálisan a felperest, hanem őt az értékesítési lehetőségekre vonatkozólag valótlan tények közlésével meg is tévesztette.
A Legfelsőbb Bíróság – a törvényesség óvás szerint – a GK 14. számú állásfoglalásban foglalt feltételek vizsgálata során nem vette figyelembe, hogy a beruházás alapjául szolgáló, az alperes, illetve a Gt. által tett ajánlat olyan konkrét tényeket tartalmazott, amelyeknek nemcsak a felperes, de az eljáró országos főhatóságok is hitelt adtak.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának ülésén a legfőbb ügyész képviselője a törvényességi óvást módosította. Elállt attól az álláspontjától, hogy az alperes – a beruházási program elkészítése során – hibásan teljesített, és ezzel megszegte a felperessel kötött szerződést, s az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését csak az óvásban említett egyéb indokok alapján kérte.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának megállapítása szerint a Legfelsőbb Bíróság ítélete és annak indokolása – a per adatai alapján – törvényes és megalapozott abban a tekintetben, hogy a felperes a Ptk. 6. §-a alapján kárának egészben vagy részben való megtérítésére nem tarthat igényt. Az óvás ezzel kapcsolatos megállapításait – a másodfokú ítélet indokolásában foglaltak alapján – az Elnökségi Tanács nem találta elfogadhatónak. A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése viszont kimondja, hogy a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire, s a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Az említett kötelezettségek – szándékos vagy gondatlan – megszegése jogellenes magatartás, s ha az a másik félnek kárt okoz, a károsult a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult a kárának megtérítését követelni. Ez a kártérítési felelősség abban az esetben is fennáll, ha a károsult közrehatott a kár keletkezésében; a közrehatását a kártérítés összegének megállapításánál kell figyelembe venni.
Az első- és másodfokú bírósági eljárás során megállapított tényállás szerint a szerződés 1983. november 17-én történt megkötését megelőzően, 1983. október 31-én a Gt. arról tájékoztatta a felperest, hogy – a legyártott kísérleti anyagon kívül – további 2000 kg húgysavra vonatkozólag írásos megrendelése van 3000 Ft/kg-os vételáron, s tárgyalnak évi 5000 kg húgysav exportjáról, amely 190–200 NSZK márka/kg-os áron történne. Amennyiben az említett levélben foglaltak és a felperes részére a szerződés megkötése előtt adott esetleges más tájékoztatások valótlanok voltak, s ezzel kapcsolatban a Gt. szándékos vagy gondatlan magatartást tanúsított, az ezzel okozott kárért az alperes – a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján – kártérítési felelősséggel tartozik.
A per eddigi adataiból azonban nem állapítható meg, hogy a Gt. a szerződés megkötése előtt – neki felróhatóan – mennyiben adott valótlan tájékoztatást a felperesnek, illetőleg a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében előírt együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét egyébként megszegte-e. Az alperes természetesen mentesülhet a kártérítés alól, ha bizonyítja, hogy a tőle az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsította. Ha ugyanis ténylegesen lefolytatott megfelelő piackutatást, ha valóban volt 2000 kg húgysavra érvényes szerződése, ez azonban – tőle független okok következtében – nem ment teljesedésbe, stb., akkor nem kizárt a kártérítés alóli mentesítése. Mindezek tisztázásához – szükség esetén – a Kereskedelmi és a Pénzügyminisztérium megkeresésére is sor kerülhet annak megállapítása céljából, hogy milyen adatok alapján biztosították a beruházás megvalósításához szükséges pénzügyi források nagyobb részét a felperes részére.
Természetesen vizsgálni kell a károsult közrehatását is kára keletkezésében, illetőleg hogy a kárenyhítési, kárelhárítási kötelezettségének mennyiben tett eleget [Ptk. 340. § (1) bek.] Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis az már tisztázott volt a szerződéskötés időpontjában is, hogy belföldön a húgysav iránt egyáltalán nincs kereslet, valamint az is, hogy a külföldi piacon csak igen magas tisztasági fokú húgysav adható el. Továbbá – az eddig feltárt adatok szerint – az alperes csak 2000 kg húgysav biztosított értékesítéséről beszélt, a létesítmény viszont évente ennél nagyobb mennyiség gyártását tette volna lehetővé. Ilyen körülmények között – tartós, huzamosabb időre szóló – külföldi értékesítési szerződés hiányában a felperes gondatlansága is megállapíthatónak látszik a beruházás megvalósításában. E tekintetben is további bizonyítás lefolytatása látszik szükségesnek, mert a rendelkezésre álló tényállás nem ad lehetőséget megalapozott következtetések levonására abban a tekintetben sem, hogy az említett magatartások – amennyiben az alperes felelőssége megállapítható – milyen mértékben hatottak közre a kár keletkezésében, s így a felperes milyen összegű kártérítésre tarthat igényt.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ezért – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – az első- és másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Eln. Tan. G. törv. 30 640/1989.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás