GK BH 1990/65
GK BH 1990/65
1990.02.01.
I. A növényvédelmi hatóság által elrendelt karantén a növény tulajdonosa és a karantént foganatosító szervezet között kötelmi jogviszonyt nem hoz létre. Erre az esetre a felelős őrzés szabályai az irányadók, a karantént foganatosító szervezet igazolt tárolási, kezelési költségeit a növény tulajdonosával szemben érvényesítheti [Ptk. 196. § (1) bek.; 43/1968. (XII. 6.) MÉM r. 33. § (2) bek.].
II. A karanténba utalt termék őrizete költségeinek megtérítésére irányuló perre a megyei bíróságnak van hatásköre, ha mind a növény tulajdonosa, mind a karantént foganatosító szerv gazdálkodó szervezet [Pp. 365. §1 (1) bek. b) pont, 366. § (1) bek.; Ptk. 685. § c) pont].
Az egyik megyei Élelmiszer, Vegyi és Háztartási Kereskedelmi Vállalat III. r. alperes megbízása alapján az I. r. alperes importbizományosi közreműködése révén 1985. december 23-án a fuvarozó közbenjöttével 19 514 kg görög narancs érkezett Hegyeshalom közúti határállomásra. A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja megállapította, hogy az áru földközi-tengeri gyümölcsléggyel fertőzött, és a 824 rekeszből álló szállítmány 21 napos hűtőházi kezelését, karanténba való helyezését rendelte el, tárolási helyként a felperes hűtőházát jelölve ki. A központ által kiállított ideiglenes növény-egészségügyi bizonyítvány meghatározta azt is, hogy a szállítmány a megjelölt helyen elkülönítve tárolandó. A gyümölcsöt 1985. december 27-én szállították a felpereshez, anélkül azonban, hogy őt akár a hatóság, akár az áru címzettje vagy a fuvarozó értesítette volna. A felperes az – állítása szerint – ekkor egyedül üresen álló 750 m2 alapterületű hűtőterében helyezte el a kérdéses szállítmányt, majd megkísérelte felkutatni az importáló külkereskedelmi vállalat – az I. r. alperes – illetékesét, hogy a kezeléssel, tárolással járó költségek viseléséről megállapodjanak. Az áru tulajdonosa, a III. r. alperes, az I. r. alperes értesítésére csak 1986. január 15-én jelentkezett, ekkor vállalta a költségek megtérítését. A zárlat feloldására egyébként január 17-én került sor, az árut a hűtőházból január 21-én szállították el.
A felperes által benyújtott számlát a III. r. alperes 1986. február 20. napján, de csak fele részében egyenlítette ki, mindössze 123 750 Ft-ot fizetett a felperesnek. A III. r. alperes a felpereshez intézett levelében kérte, hogy az a további összeg kiegyenlítésétől, a korábbi jó kapcsolataikra figyelemmel tekintsen el.
A felperes keresetében az alperesek egyetemleges marasztalását kérte további 123 750 Ft tőke és kamata erejéig. Keresetében előadta, hogy az érdekeltek elfogadták a tárolási díj összegét, annak jogalapjaként pedig elsődlegesen kártérítést, másodlagosan szerződés alapján járó díjhátralékot jelölt meg.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy nem rendelkezett a betárolásról, arról csak utólag értesült; a II. r. alperes pedig arra utalt, hogy a felperessel szerződéses kapcsolatban nem állt, egyébként is a III. r. alperes vállalta a költségek viselését. A III. r. alperes védekezése szerint az áru ténylegesen csak 30 m2-nyi területet foglalt el, ezért csak ezzel kapcsolatosan terheli díjfizetési kötelezettség; viszontkeresetet nyújtott be a felperessel szemben, az általa kifizetett összegből jogalap nélküli gazdagodás címén 115 000 Ft és kamata visszafizetésére kérte kötelezni a felperest.
Az elsőfokú bíróság a III. r. alperes 123 750 Ft-nak és kamatának, valamint 7425 Ft perköltségnek a felperes részére való megfizetésére kötelezte, a III. r. alperes viszontkeresetét pedig elutasította. Ugyancsak elutasította a felperesnek az I. r. és a II. r. alperessel szemben érvényesített keresetét.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság a határozata meghozatalakor figyelemmel volt a növényi eredetű küldemény behozatalának és átmenő forgalmának szabályozásáról szóló 44/1968. (XII. 6.) Korm. rendelet és a karantén szolgálatról szóló 43/1968. (XII. 6.) MÉM rendelet vonatkozó rendelkezéseire. Ehhez képest a bíróság megállapította, hogy az általános gyakorlat szerint a fertőzött áruval karantén kezelés esetén más déligyümölcsöt nem tárolnak együtt, ilyen esetekben – a Magyar Hűtőipari Vállalattól beszerzett értesülés szerint – az egész hűtőterem díját meg kell fizetni. Miután a felperes bérmérséklést nem alkalmazott, a III. r. alperes köteles a teljes összeget megfizetni.
A III. r. alperes fellebbezése nyomán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatva a III. r. alperessel szemben is elutasította a felperes keresetét, ugyanakkor a III. r. alperes viszontkeresetének részben helyt adva kötelezte a felperest 113 750 Ft és kamata megfizetésére.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli tárolást a kötelező karantén elrendelése folytán lényegében a növény-egészségügyi hatóság rendelkezése hozta létre a felek között. A felek a tárolási díjban ugyan nem állapodtak meg, de a III. r. alperes elfogadta az áru által igénybe vett 30 m2 terület után számított 330 Ft/m2/hónap, összesen 10 ezer Ft bérleti díjat. A bíróság figyelembe vette a felperesre a karanténkezeléssel háruló terhet, ezért a neki járó 9900 Ft összegű egyhavi díj helyett kerekítve 10 000 Ft-ban határozta meg a III. r. alperes fizetési kötelezettségét. A bíróság az általa is foganatosított bizonyítás eredményeit úgy értékelte, hogy illóanyaggal rendelkező más árut ugyan nem lehetett volna tárolni a naranccsal együtt, a felperes azonban nem bizonyította azt, hogy a karantén miatt más tárolási igényt mellőzték volna.
A jogerős ítélet ellen annak megalapozatlan és törvénysértő voltára hivatkozva a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot – az elsőfokú bíróság határozatára is kiterjedően – helyezze hatályon kívül, és utasítsa az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalára.
Az óvás alapos.
A polgári jog szabályai szerint kötelmi jogviszony szerződéssel, hatósági intézkedéssel vagy jogszabály alapján jöhet létre, továbbá önálló kötelemfakasztó tényállás megvalósulása esetén a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján.
A perbeli adatokból megállapíthatóan a felperes és az alperesek a narancs tárolására szerződést nem kötöttek, hisz a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Peren kívül a felek tárgyaltak, ez azonban szerződési akaratot még ráutaló magatartással sem juttatott kifejezésre, bár a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése szerint – a bíróságok által felhívott szerződéstípus – a dolog bérletre vonatkozó szerződés akár szóban, akár ráutalás formájában megköthető lett volna. A szerződés lényeges feltételében, a tárolási díjban ugyanis nem történt megállapodás.
Jogszabályi rendelkezés sem hozott létre a felek között jogviszonyt, mert a növényvédelemről szóló 1968. évi 32. tvr., a 44/1968. (XII. 6.) Korm. rendelet és a végrehajtásukra kiadott 43/1968. (XII. 6.) MÉM rendelet rendelkezéseiből, illetve ez utóbbi mellékleteiből nem következik, hogy a növényvédelmi hatóság karantént elrendelő intézkedése szerződést keletkeztető hatályú lenne. Emiatt a növényvédelmi hatóság intézkedése jelen esetben sem hozhatott létre jogviszonyt az áru tulajdonosa és a különleges kezelést foganatosító gazdálkodó szervezet között. Ily módon – miként arra az óvás rámutatott – a felek közötti jogviszony elbírálására a Ptk. XVIII. fejezetében foglalt szabályok nem alkalmazhatóak.
Az nem kétséges, hogy hatósági intézkedés kapcsán a perbeli narancs a felperes birtokába került, aki azt megfelelő ideig tárolta, kezelte, anélkül azonban, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles lett volna [Ptk. 196. § (1) bekezdés]. A felelős őrző a dolog tárolásával kapcsolatos költségeire alappal tart igényt, annál is inkább, mivel a 43/1968. (XII. 6.) MÉM rendelet 33. §-ának (2) bekezdése szerint a karantén küldemény fertőtlenítésével stb. járó költségek az eljáró növényvédelmi szakigazgatási szervet nem terhelik.
A felperesi kereset jogcímének ily módon történő minősítése következtében a per a Pp. 365. §-a (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott egyéb polgári jogi pernek minősül, ennélfogva annak elbírálására – a Pp. 366. §-ának (1) bekezdése szerint – a megyei (fővárosi) bíróságnak van hatásköre.
A Pp. 28. §-ának (1) bekezdése szerint a hatáskör hiányát a bíróságnak hivatalból kell figyelembe venni. Ez nem történt meg, továbbá a megfelelő bizonyítási eljárást sem folytatták le az eddig eljárt bíróságok. Ezek olyan lényeges eljárásjogi szabálysértések, amelyek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az első- és másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(G. törv. II. 30 007/1989. sz.)
1
A Pp. ötödik részét, így a 365. és 366. §-át az 1992: LXVIII. törvény 31. §-ának c) pontja 1993. január 1-jével hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás