GK BH 1990/66
GK BH 1990/66
1990.02.01.
A hibás kivitelezési terv következtében felmerülő épületjavítási költség megtérítése iránt a tervező vállalat ellen támasztott követelés nem szavatossági, hanem kártérítési igény, és mint pénzbeli követelés a gazdálkodó szervezetek kapcsolatában egy év alatt évül el [Ptk. 310. §, 324. § (1) bek., 360. § (1) bek.].
Az alperes tervei alapján a felperes saját maga építette a telepén levő üzemcsarnokokat. Ezek egyike 1977. szeptember 26-án, a másik 1980. október 30-án készült el. Utóbb beázások jelentkeztek, amelyekről a felperes 1982. április 16-án értesítette az alperest. Az alperes az 1982. november 1-jei levelében javaslatot tett a tetőszigetelésen keletkezett repedések megszüntetésére. A felperes e javaslatok alapján javításokat végeztetett. Az újabb beázások miatt igényét 1986. július 12-én ismét bejelentette, ennek folytán az alperes 1986. szeptember 1-jén a javításra vonatkozó dokumentációt adott át, amelynek alapján a felperes a javítást egy szövetkezettel elvégeztette. E javítás sem vezetett eredményre, ezért a felperes a tetőszigetelés felújítására 1987. augusztus 7-én egy másik vállalkozóval szerződést kötött. A régi tető elbontása előtt a tető állapotának, valamint a hiba okának rögzítése végett szakértői véleményt szerzett be, majd az 1987. augusztus 18-án benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes 1 500 ezer Ft javítási költség megfizetésére kötelezze. Jelezte, hogy ez az összeg a javítás befejezésével változhat.
Az alperes a kereset elutasítását elévülésre hivatkozással kérte, érdemben pedig azt adta elő, hogy a hiba nem az ő tevékenységével okozati összefüggésben keletkezett.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le, és ennek keretében a felperes által korábban felkért szakértőt szakvélemény előterjesztése végett kirendelte. A szakértő álláspontja szerint a hiba 50–50%-os arányban tervezői, illetve kivitelezői és üzemeltetői tevékenységgel okozati összefüggésben keletkezett. A szakvéleményben utalt arra is a felperes kérdésére adott válaszában, hogy a 4 764 508 Ft-os javítási költségből 345 840 Ft tekinthető értéknövelő költségnek, amely abból adódott, hogy az alperes a tervdokumentációban olyan munkálatokat is előírt, amelyekre nem lett volna szükség. A felperes keresetét az elsőfokú eljárásban nem módosította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 750 000 Ft megfizetésére kötelezte, míg a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a tervező 50%-ban felelős a bekövetkezett károkért, ezért a javítási költség 50%-ának megfizetésére köteles, amelyet a felperes a keresetében 1 500 000 Ft-ban jelölt meg, és keresetét a tényleges javítási költségre nem módosította. Az alperes elévülési kifogásának azért nem adott helyt, mert az alperesnek a felperes szavatossági igényét többször bejelentette, és az alperes szavatossági felelősségét elismerte.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be. A felperes előadta, hogy nem vitatja az 50%-os kármegosztási arányt. Tekintettel azonban arra, hogy a javítás költsége 4 764 508 Ft volt, azt értéknövelő költség pedig 345 840 Ft, ezért keresetét felemeli. A fellebbezési tárgyaláson bejelentette, hogy a keresetét a javítási számla 50%-ára, vagyis 2 020 000 Ft-ra és ennek 1987. november 15-től járó kamataira, valamint 345 840 Ft-ra és ennek 1985. június 1. napjából járó kamataira pontosítja.
Az alperes a fellebbezésében a felperes keresete 262 762 Ft-ot meghaladó részének az elutasítását kérte. Előadta, hogy az 1977. szeptemberében elkészült üzemcsarnok kijavítási költsége iránt támasztott igény vonatkozásában az elévülés bekövetkezett. Elévülés miatt ezért 375 000 Ft-ot vitat. Előadta azt is, hogy 1983 májusában a tetőjavításra az alperes a szövetkezetnek 112 238 Ft-ot kifizetett, amelynek megfizetésére ugyancsak nem kötelezhető, mert a vállalkozó kétéves „garanciát” is vállalt. A fellebbezés kiegészítésében az egyik épületre az igény elévülésére vonatkozó előadásának fenntartása mellett vitatta, hogy hibás terveket szolgáltatott volna, mert az az akkori szabályoknak megfelelt, és nincs olyan előírás, amely alapján olyan részletterveket kellett volna szolgáltatnia, amelyeket a perben kirendelt szakértő szerint a tervezőnek szolgáltatnia kellett volna.
A fellebbezései tárgyaláson a felperes előadta, hogy igénye jogcímét kártérítésben jelöli meg. Az 1987. október 30-i számlával kapcsolatos előadása az volt, hogy igénye nem évült el, tekintettel arra, hogy a keresetét 1987. augusztus 18-án nyújtotta be, és a pénzkövetelés elévülési ideje egy év. Az 1985. június 1-jén esedékessé vált 345 840 Ft-os javítási költséggel kapcsolatban azt adta elő, hogy csupán a szakvéleményből szerzett tudomást arról, hogy ez a munka felesleges volt, azt azonban az alperes javaslatára készítette.
Az alperes a fellebbezési tárgyaláson elévülési kifogását csupán a felperes 345 840 Ft-os javítási számlájával kapcsolatban tartotta fenn.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperes keresetében érvényesített igényét szavatossági igényként bírálta el. A felperes ugyanis a tervezővel szemben lépett fel és – hibás tervszolgáltatás miatt – a javítási költség kártérítésként történő megfizetésére kérte kötelezni. Ez az igény a Ptk. 310. §-án alapul. Ennélfogva az elévülés kérdését nem a szavatossági igények elévülésének szabályai szerint, hanem a kártérítésre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. Ez utóbbi a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a károsodás bekövetkezésétől számított öt év alatt évül el. Figyelembe kell azonban venni azt, hogy a felperes a kártérítési igényén belül két darab számlával kapcsolatos pénzkövetelést érvényesít, amely a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében egy év alatt évül el. Mindebből az következik, hogy a felperesnek a 4 040 ezer Ft-os számlával kapcsolatos igénye nem évült el, a 345 840 Ft-os számlával kapcsolatos igénye azonban elévülhetett.
Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete 262 762 Ft vonatkozásában nem volt megfellebbezve, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében nem érintette, egyebekben azonban az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem folytatott le bizonyítást a fentiek szerint a 345 000 Ft-os számla elévülésének tisztázása kérdésében, és nem folytatott le bizonyítást arra sem, hogy a felperes kereset felemelésében megjelölt számlában érvényesített igény összegszerűen mennyiben helyes.
A per újabb tárgyalása során ezért szükség esetén árszakértő kirendelése útján tisztázni kell a felperes által perelt számlák összegszerűségét, és ezt követően kell állást foglalni a felperes felemelt keresete tárgyában.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 273/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás