GK BH 1990/67
GK BH 1990/67
1990.02.01.
Az írásbeli felszólítással, illetőleg a perindítással a jogosult kötbérigényének elévülése a keresetben megjelölt követelés erejéig megszakad. Az ezen felül érvényesíthető kötbérigény elévül, ha az iránt a jogosult csak az esedékességtől számított 6 hónap lejárta után támaszt követelést [Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (1) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT r. 21. § (1) bek. a) pont].
A peres felek vállalkozói szerződést kötöttek, amelyben az alperes 4 056 000 Ft vállalkozói díj és 1986. december 30-i befejezési határidő kikötése mellett elvállalta a felperes étterme bővítési és felújítási munkálatainak az elvégzését. A peres felek utóbb a vállalkozói díjat 5 350 000 Ft-ra, a befejezési határidőt pedig a külső munkák tekintetében 1987. március 31-re módosították. Az átadás 1987. április 3-án megtörtént. A felperes 1987. február 4-én és augusztus 17-én bejelentette késedelmi kötbérigényét az alperesnek, amelyet az alperes nem ismert el.
A felperes az 1987. szeptember 11-én érkezett keresetében 5 050 000 Ft kötbéralap és 92 napos késedelem figyelembevételével 126 906 Ft kötbér megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az 1989. április 24. napján tartott tárgyaláson bejelentette, hogy kötbérigényét 93 nap után számított törvényes kötbérre tartja fenn, a keresetében ugyanis számítási hibát vétett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a felperes kötbérigényének elévülésére azzal, hogy az 1987. február 4-i felszólító levelet nem kapta meg. Utalt a szerződés módosítására, amely szerint a befejezési határidő álláspontja szerint a teljes munkára 1987. március 31. napja volt. Védekezésében előadta azt is, hogy 1987. tele a szokásosnál hidegebb volt, végül azt, hogy a konyha felújításával megbízott alvállalkozó is csak 1987. március 31-re vállalta a munkák elvégzését, a konyha nélkül pedig az étterem nem üzemeltethető.
Az elsőfokú bíróság szakértői véleményt szerzett be, majd ítéletében az alperest 186 850 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes igénye nem évült el. Az alperes késedelme ugyanis az 1987. április 3-i teljesítéssel szűnt meg, amikor is a kötbér esedékessé vált. A felperes 1987. augusztus 17-én kelt felszólító levele az elévülést megszakította, az 1987. szeptember 11-én érkezett keresetében érvényesített igény ezért nem évült el. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a teljesítési határidő a belső munkákra 1986. december 30-a volt, a befejezési határidőt csupán a külső befejező munkák határideje vonatkozásában módosították, míg a belső munkákra maradt az eredetileg kikötött 1986. december 30-i teljesítési határidő. Az elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel az alperes késedelmét megállapította, ezért a külső munkákkal csökkentett 5 050 000 Ft vállalkozói díjat, mint kötbéralapot és 93 nap késedelmet figyelembe véve 186 850 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy felperesnek a keresetmódosításra joga volt.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság által 1989. április 24-re kitűzött tárgyalásra – amelyen a felperes a keresetét felemelte – idézést nem kapott, ezért a keresetfelemelésre nyilatkozni nem tudott, és emiatt a szakértőhöz kérdéseket nem tudott intézni. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet ellentmondásos. Abban az esetben ugyanis, ha a teljesítési határidő 1987. március 31-e, úgy időben teljesített, ha pedig 1986. december 30-a, akkor a felperes igénye elévült. A felperesnek a keresetben érvényesített kötbérigénye jóval alacsonyabb, a keresetét csak később emelte fel, és ennek következményeit az alperes nem viselheti. Utalt arra, hogy az ítéletből nem állapítható meg a marasztalás számítási módja sem. Állította, hogy a kivitelezés idején kedvezőtlen időjárási viszonyok voltak. Álláspontja szerint a belső és a külső munkákat jogilag és szakmailag szétválasztani képtelenség.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően azt állapította meg, hogy a peres felek 1986. szeptember 8-án a szerződést csupán a külső munkák befejezési határideje tekintetében módosították. 1987. március 31-ére. Ebből az következik, hogy a belső munkák befejezési határideje nem módosult, az maradt az eredetileg kikötött 1986. december 30-a. A felperes e részhatáridő elmulasztása miatt érvényesítette az alperessel szemben a kötbérigényét.
Az alperes által közölt elévülési kifogás egy részében alaptalan. Az elsőfokú bíróság ugyanis helyesen állapította meg azt, hogy a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 21. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint a kötbér a teljesítés napján, vagyis 1987. április 3-án vált esedékessé. A felperes kötbérigénye a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében ettől az időponttól számított 6 hónapon belül évült volna el. A felperes azonban az 1987. augusztus 17-én kelt levelében az alperest felszólította a kötbér fizetésére, amely felszólítással az elévülést megszakította. Ehhez képest az 1987. szeptember 11-én érkezett keresetében érvényesített kötbérigény nem évült el.
A felperes azonban keresetében csupán 126 906 Ft kötbérigényt érvényesített, míg a „törvényes mértékű” kötbért, amely megegyezik az elsőfokú bíróság által megítélt 186 850 Ft-tal, csupán az 1989. április 24-én tartott bírósági tárgyaláson kérte. Tekintettel arra, hogy ezt a felemelt igényét a kötbér esedékessé válásától számított hat hónap elteltével terjesztette elő, ezért igénye e vonatkozásban elévült.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperest 126 906 Ft kötbér megfizetésére kötelezte, míg a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 880/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás