GK BH 1990/68
GK BH 1990/68
1990.02.01.
Az adásvételi szerződéstípus lényeges feltételei közé tartozik a szolgáltatás tárgyának meghatározása fajta és mennyiség szerint és a vételárban való megállapodás. Erre a szerződéstípusra is köthető előszerződés [Ptk. 205. § (2) bek., 208. § (1) és (3) bek., 365. § (1) bek.].
A felperes keresetében előadta, hogy a D-i Városi Rendőrkapitányság vezetőjének megkeresésére az alperessel együtt – árusítási akció keretében, engedményes áron – riasztókészülékek forgalombahozatalát vállalták. Az alperes vállalta azt is, hogy a megmaradt riasztókészülékeket 1988. I. negyedévében visszavásárolja, és azok ellenértékét a felperesnek visszafizeti. Ennek a kötelezettségének az alperes a felperes által nem értékesített 700 db riasztókészülék tekintetében ismételt felszólítás ellenére sem tett eleget. A felperes ezért a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a visszavásárlásra vonatkozó szerződés érvényesen létrejött, továbbá 700 db riasztókészülék vételére és azok árának megfizetésére az alperes kötelezését kérte. A riasztókészülékek árát a felperes – kereseti kérelmét kiegészítve – 1 386 000 Ft-ban jelölte meg.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy a visszavásárlást nem vállalta, s a visszavásárlás jogát a Ptk. 374. §-ának (1) bekezdése értelmében egyébként is csak írásban lehet kikötni. Emellett vitatta a követelés összegét is. Az elsőfokú bíróság által 1988. augusztus 30. napján tartott tárgyaláson a felperes kereseti kérelmét fenntartotta, és előadta, hogy az alperessel bizományi szerződést kötött; a riasztókészülékek árának kifizetésével mintegy hitelt nyújtott az alperesnek.
Az elsőfokú bíróság tárgyaláson tanúkat hallgatott meg; ezt követően a felperes kereseti kérelmét úgy módosította, hogy az alperest 1 456 000 Ft és kamata megfizetésére, továbbá a 700 db riasztókészülék vételére kérte kötelezni. A riasztókészülékek visszavásárlásával kapcsolatban az alperes – tárgyaláson kívül – egyezséget ajánlott, a felek azonban a feltételekben nem tudtak megállapodni. Az ismételt tárgyaláson a bíróság újabb tanúkat hallgatott meg, majd ítéletet hozott.
Ítéletében az alperest 1 456 000 Ft-nak és kamatának, továbbá a perköltségnek a megfizetésére, a felperest pedig a 700 db riasztókészüléknek az alperes részére való kiadására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felek – szóban – két adásvételi szerződést kötöttek. Az egyik szerződéssel a felperes vásárolta meg a riasztókészülékeket az alperestől, a másik szerződéssel pedig az alperes vásárolta meg a felperestől az értékesítésére nem került riasztókészülékeket; nincs szó tehát a visszavásárlás jogának kikötéséről, amihez a Ptk. 374. §-ának (1) bekezdése értelmében írásbafoglalás szükséges. Az utóbbi adásvételi szerződés alapján a felperes keresete megalapozott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett; kérte az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy nem jött létre olyan adásvételi szerződés, amellyel a felperestől az értékesítésre nem került riasztókészülékeket megvásárolta; a marasztalást a felperes sem ezen az alapon kérte. Az alperes előadta, hogy a felperessel nem kötött bizományi szerződést, mert a felperes a riasztókészülékekre tulajdont szerzett, és azok árát kifizette; egyébként is – álláspontja szerint – bizományi szerződést csak írásban lehet kötni. Egy adásvételi szerződést kötöttek, amellyel a felperes vásárolta meg a riasztókészülékeket az alperestől, s mivel a felperes a visszavásárlás jogát nem kötötte ki, keresete megalapozatlan.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy létrejött az adásvételi szerződés is, amellyel az alperes megvásárolta a felperesnél visszamaradt riasztókészülékeket. Keresete azonban bizományi szerződés jogcímén is megalapozott, mivel ilyen típusú szerződés nem csak írásban köthető.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, ennek eredményeképpen helyesen állapította meg a tényállást, és indokoltan vonta le azt a következtetést, hogy a felperes mint vevő a riasztókészülékekre vonatkozólag adásvételi szerződést kötött az alperessel mint eladóval, s a felperes és az alperes között megállapodás jött létre a felperes által nem értékesített riasztókészülékekkel kapcsolatban is. Ez az utóbbi megállapodás azonban nem minősül adásvételi szerződésnek [Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése], mert a felek a riasztókészülékek mennyiségét és vételárát megállapodásukban nem határozták meg. A szerződés létrejöttéhez pedig a Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése értelmében a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek megállapodása – írásbafoglalás hiányában – nem tekinthető a visszavásárlási jog kikötésének, és indokoltan hagyta figyelmen kívül a felperes érvelését a bizományi szerződés létrejöttét illetően. A Ptk. 504. §-ából ugyanis következik, hogy bizományi szerződés akár szóban is köthető, de az is, hogy a bizományos nem lesz tulajdonos, továbbá, hogy díjazás ellenében köteles a megbízó javára eljárni. Az adott esetben viszont a felek ilyen díjazásban nem állapodtak meg, a felperes pedig tulajdonjogot szerzett a riasztókészülékeken.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes és az alperes – a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése alapján – olyan előszerződést kötött, amelyben vállalták, hogy későbbi időpontban a felperes által nem értékesített riasztókészülékekre vonatkozólag adásvételi szerződést fognak kötni. Az előszerződés alapján a felek kötelesek a szerződést megkötni, s ennek elmaradása esetén a bíróság bármelyik fél kérelmére a szerződést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja [Ptk. 208. §-ának (3) bekezdése]. A felperes keresete – tartalma szerint – az adásvételi szerződés létrehozására és tartalmának megállapítására irányult, és az elsőfokú bíróság ítélete erre vonatkozólag rendelkezett, kötelezve az alperest és a felperest a szerződés teljesítésére is.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolás megfelelő módosításával – helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 459/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás