GK BH 1990/69
GK BH 1990/69
1990.02.01.
Kizárólagos forgalmazásra irányuló megállapodást tartalmazó szerződéstől való elállás esetén a fizetendő kártérítés jogalapja és összegszerűsége vizsgálatánál az elálló terhére figyelembe kell venni, ha a kizárólagos forgalmazásra vonatkozó jogosultságáról nem kíván lemondani, vagy azt az érdekelt részéről nem teljesíthető feltételhez köti [Ptk. 340. § (1) bek., 381. § (1) bek.; GKT 23/1973. sz.].
A felperes szállítóval az 1987. évben, havi ütemezéssel 1 millió darab tömblakat szállítására kötött szerződéstől a megrendelő alperes 1987. május 21-én ellátott, majd 1987. július 24-én lemondott azok forgalmazásának kizárólagosságáról. Az ellátásig az alperes 75 862 db-ot vett át, de összesen – a terméket a felperes közreműködőjeként előállító E. C. Vállalatnál tárolt mennyiségre is figyelemmel – 300 000 db ellenértékét egyenlítette ki. Ezen felül – további 200 000 db lakat ellenértékeként – a felperes fizetési meghagyással 29 400 000 Ft-ot és törvényes kamatot követelt. Utóbb arra is hivatkozott, hogy 325 000 db-ra a szerződéskötés más gazdálkodó szervezettel azért hiúsult meg, mert a lakatok értékesítésének kizárólagosságáról [a GKT 1/1985. és a GKT 2/1988. állásfoglalásokkal módosított GKT 23/1973. állásfoglalás] az alperes csak később, 1987. július 24-én mondott le.
Az alperes azzal kérte a kereset elutasítását, hogy a szerződés a felperes 1987. június 8-i levelében foglaltak szerint módosult, és ennek megfelelően az I. félévre ütemezett 300 000 db ellenértékét már kiegyenlítette, míg a II. félévben esedékes 700 000 db-nál az elállását a felperes tudomásul vette. Szerinte a szerződéskötés – más megrendelővel – nem azért hiúsult meg, mert a kizárólagosságról csak 1987. július 24-én mondott le.
Az elsőfokú bíróság – tanúk kihallgatása után – a keresettel egyezően és a perköltségben is marasztaló ítéletet hozott. Az indokolása szerint a kárenyhítés érdekében a felperes – a rendelkezésre álló bizonyítékokból és tanúvallomásokból kiindulva a más részére történő értékesítést és a gyártás leállítását illetően – a tőle elvárható módon járt el. A szerződéstől az alperes jogszerűen állott el, az elállásával okozott, az összegében az ellenszolgáltatással azonos kárt és annak kamatát azonban köteles megtéríteni a felperesnek [Ptk. 381. §. (1) bek.].
A fellebbező alperes a sérelmezett ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A korábbi tényállításait és érvelését megismételve arra is hivatkozott, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének teljesítését – különösen a gyártás leállítása terén – nem bizonyította.
Az ellenkérelem az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A keresettel érvényesített követelés jogcímétől eltérően az elsőfokú bíróság már a bizonyítás elrendelésekor helytállóan indult ki abból, hogy a Ptk. 381. §-a (1) bekezdésének alkalmazásánál nem mellőzhető tények felderítése szükséges. Az alperes ugyanis az 1 millió db tömblakat szállítására kötött szerződés még nem teljesített részétől 1987. május 21-én elállott. Ennek pedig az a következménye, hogy az alperes köteles helytállni azokért a károkért, amelyeket az elállásával a felperesnek okozott.
A károsult felperest ugyanakkor kárenyhítési kötelezettség terhelte [Ptk. 340. § (1) bek.]. Ezt a kötelezettségét teljesítette, amikor – tárgyalások eredményeképpen – 325 000 db-ra 1987. június 26-án ajánlatot adott az E. C. Vállalatnak. Ennek a szerződésnek létrejöttét azonban kétségtelenül gátolta az, hogy az alperes a 10 nappal későbbi jegyzőkönyv szerint – az elállásakor tett nyilatkozatával ellentétben – a forgalmazás kizárólagosságáról való lemondását az érdekelt részéről nem teljesíthető feltételhez kötötte. Ezzel függ össze a felperesnek az ütemezés megváltoztatását elfogadó 1987. június 8-i nyilatkozata is.
Az előbbieken túlmenően viszont még tisztázásra szorult a felperesnek a további kárenyhítési tevékenysége. Az 1987. május 21-én közölt elállást követően már 1987. június 4-én a felperesnek a terméket közreműködőjeként előállító gyártómű úgy nyilatkozott, hogy az I. félévre ütemezett „450 000 db mobilzár leszállítása nem változhat”. Az E. C. Vállalat vezérigazgatója, Sz. L. által a fellebbezési tárgyaláson tett tanúvallomásából pedig az következik, hogy a „tömegcikk szériagyártására” tekintettel az elállásig a jelen perre okot adó 200 000 db lakat is elkészült. Erre utal, hogy ezek sorsát illetően – az 1987. július 24-i emlékeztető szerint – az újabb egyeztetést az alperes maga is indokoltnak tartotta. A felperes tehát a kárenyhítési kötelezettség teljesítésénél nem mulasztott, ezért ezzel ellentétes érveléssel az alperes őt – az elállására visszavezethető károkozása miatt – a keresettel egyezően marasztaló elsőfokú ítéletet ténybeli és jogszabályi alap nélkül támadta meg fellebbezéssel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – az indokolásának a fellebbezési eljárás során kiegészült tényállásra is figyelemmel szükségessé vált kiegészítése mellett – a perköltség viselésére is kiterjedően – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 112/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás