8/1990. (IV. 23.) AB határozat
8/1990. (IV. 23.) AB határozat
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény 15. § (2) bekezdése második mondatának megsemmisítéséről1
1990.04.23.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága Szaller Zoltán Budapest, Füst M. u. 6. szám alatti lakosnak a szakszervezetek meghatalmazás nélküli képviseleti joga megszüntetésére vonatkozó indítványa tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény 15. § (2) bekezdésének második mondata — mely szerint a szakszervezet ,,A munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében — nevében és helyette — külön meghatalmazás nélkül is eljárhat'' — alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezés e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszti hatályát.
INDOKOLÁS
I. Az indítványozó álláspontja szerint a szakszervezetek meghatalmazás nélküli képviseleti joga egy olyan társadalmi-gazdasági közegben született, melyben a dolgozó érdekeinek képviseletére kizárólag az adott ágazati szakszervezet volt jogosult. Ez a helyzet azonban a politikai rendszer átalakulásának részeként gyökeresen megváltozott és a dolgozói érdekképviselet is pluralizálódott. Ezt a változást az 1989. évi XXXI. törvénnyel módosított Alkotmány két rendelkezése is tükrözi. Az új 4. § értelmében ,,A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit.'' A 70/c. § (1) bekezdése szerint pedig ,,Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon.''
Az indítványozó véleménye szerint az új szabályozásból következik, hogy a szakszervezetek a jövőben kizárólag tagjaik érdekében járhatnak el külön meghatalmazás nélkül, más dolgozók esetében ehhez a képviselethez minden esetben szükséges a meghatalmazás.
II. Az Alkotmánybíróság az ügyben álláspontja kifejtésére kérte fel az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökét és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnökét.
1. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a kifogásolt rendelkezést nem tartotta alkotmányellenesnek. Ugyanakkor elismerte, hogy az a régi irányítási rendszer terméke, ezért nehezen illeszkedik a kifejlődőben lévő érdekegyeztetési rendszerbe. Ebből azonban csak a vitatott rendelkezés meghaladott voltára következtetett, és arra, hogy az az új Munka Törvénykönyvében — a szakszervezeti jogok újraszabályozása keretében — felülvizsgálatra szorul.
2. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke válaszában arra utalt, hogy az adott kérdésben állásfoglalásra szervezetük nevében csak az április hónapban összeülő Szövetségi Tanács jogosult. Tekintettel arra, hogy a nyilatkozat elmaradása az ügy érdemi elbírálását nem akadályozta, az Alkotmánybíróság nem várta be a nyilatkozatot.
3. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának álláspontja szerint a Munka Törvénykönyvének sérelmezett szabálya alkotmányellenes, mert sértheti a dolgozók rendelkezési jogát, amennyiben lehetővé teszi a szakszervezet számára, hogy akár kifejezett kérés ellenére is eljárjon nevükben és helyettük.
III. Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakításakor a következőkre volt figyelemmel:
A Munka Törvénykönyve 15. §-ának (2) bekezdése a szakszervezetek kétféle képviseleti jogkörét szabályozza. Az első mondat a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szervek előtt képviseleti joggal ruházza fel a szakszervezeteket. Bár a törvény szövege explicit módon ezt nem tartalmazza, a második mondattal való kontextusban egyértelmű, hogy ez a képviselet meghatalmazáson alapul. Erre utal a Polgári Perrendtartás 67. §-ának (1) bekezdés f) pontja is, mely szerint a szakszervezet saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben meghatalmazottként eljárhat. A szakszervezeti jogsegély keretében történő képviselethez szintén szükség van a meghatalmazásra. Ugyanakkor a kifogásolt rendelkezés a munkaviszonyt érintő kérdésekben külön meghatalmazás nélkül is feljogosítja a szakszervezeteket az eljárásra a dolgozók érdekében, nevükben és helyettük. A szakszervezeteknek ez a tágabb képviseleti joga tehát lényegében egy törvényi képviseletet jelent, mégpedig nemcsak az adott szakszervezet tagjai, hanem minden dolgozó ügyeiben.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenessége sem az Alkotmány 4. §-a, sem pedig 70/c. §-ának (1) bekezdéséhez viszonyítva nem állapítható meg. A 4. § ugyanis a szakszervezeteknek a korábbi alkotmányszövegben is szereplő érdekvédelmi és képviseleti jogát terjeszti ki más érdekképviseleti szervekre. Ugyanakkor sem ez a szabály, sem a 70/c. § (1) bekezdésének a szakszervezet és egyéb érdekképviselet alapításának szabadságát tartalmazó rendelkezése nem foglal magában előírást az érdekvédelmi és képviseleti tevékenység tartalmára vonatkozóan.
Ugyanakkor a szakszervezetnek a Munka Törvénykönyve kifogásolt rendelkezésében foglalt meghatalmazás nélküli képviseleti joga sértheti a dolgozó rendelkezési jogát, ami szerves része az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében minden ember veleszületett jogaként deklarált emberi méltósághoz való jognak, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
A sérelmezett rendelkezés alapján ugyanis nem zárható ki, hogy a szakszervezet a dolgozó kifejezett akarata ellenére is éljen képviseleti jogával. A rendelkezési jog megsértésének potenciális lehetőségét önmagában az sem küszöböli ki, hogy a meghatalmazás nélküli eljárásnak a dolgozó érdekében kell történnie, hiszen a szakszervezet csak vélelmezi az egyes dolgozók érdekeit.
A dolgozó rendelkezési joga megsértésének veszélye a kifogásolt szabály alkalmazása során az adott szakszervezethez nem tartozó dolgozó egyéni ügyeiben a legnagyobb. Ezért elsősorban erre tekintettel volt szükséges a rendelkezés megsemmisítése. Ugyanakkor a hatályon kívül helyezés következtében a szakszervezeti képviseletnek kizárólagos meghatalmazásos módja maradt a törvényben. Ha a szakszervezetek meghatalmazás nélküli képviseleti joga tagjai ügyeiben, illetve olyan jogosultságok esetében, amelyről a dolgozó érvényesen egyáltalán nem mondhat le, indokoltnak mutatkozik, ezt a joghézagot új jogalkotással szükséges rendezni.
Az Alkotmánybíróság a sérelmezett rendelkezést a megsemmisítő határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele napjától helyezte hatályon kívül, mert nem talált kellő okot arra, hogy eltérjen az Alkotmánybíróságról szóló törvény 42. § (1) bekezdésében, illetve a 43. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott időpontjától.
* * *
Az Alkotmánybíróság döntése az emberi méltósághoz való jog értelmezésén alapul. Ezt a jogot az Alkotmány 54. § (1) bekezdése az alapvető jogok és kötelességek című fejezet élén, minden ember veleszületett jogaként deklarálja. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. ,,általános személyiségi jog'' egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog ,,anyajog'', azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.
(Az Alkotmánybíróság ügyszáma: 150/B/1990.)
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás