BK BH 1990/8
BK BH 1990/8
1990.01.01.
A jogos védelem szükséges mértékét ijedtségből túllépő vádlott által elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette esetén a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése [Btk. 170. § (5) bek. I. ford., 29. § (3) bek., 89. §].
A megyei bíróság a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés büntettében állapította meg, és ezért 1 évi börtönbüntetésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 26 éves, nőtlen, gépkezelő foglalkozású, büntetlen előéletű vádlott korábban baráti kapcsolatban állt a sértettel, ez a baráti viszony azonban – egy nézeteltérés folytán – megromlott.
A vádbeli napon a községben disco-rendezvény volt a Sport–bisztróban, ahol mind a vádlott, mind a sértett jelen volt. A vádlott alkoholtól közepesen befolyásolt állapotban volt este 10 óra tájban, a sértett azonban – aki a leszerelését ünnepelte barátainak társaságában – jóval ittasabb volt.
A sértett szóba hozta a vádlott előtt a korábbi nézeteltérésüket kiváltó okot, majd a nagyszámú ismerőse jelenlétében a nálánál jóval gyengébb testi erejű vádlottat két ízben arcul ütötte. Látva ezt a sértett barátja, lefogta a sértett kezét, és kivezette a bisztró előtti részre.
A vádlott az elszenvedett sérelem után elhatározta, hogy lakására távozik, és a közeli munkahelyén hagyott kerékpárjáért ment. A bisztró előtt a barátja mellett álló sértettre tett egy olyan kijelentést, amelyet nem lehetett érteni, de a sértett ezen felháborodva a vádlott után ment. Mintegy 70–80 méter megtétele után érte utol a vádlottat, majd szembefordult vele, ököllel két ízben a fejét megütötte, amitől a vádlott megszédülve a kerítésnek esett. Ekkor a vádlott elővette a 9 cm pengehosszúságú zsebkését, azt kinyitotta, és amikor a sértett újból meg akarta ütni, egy ízben, közepes erővel hasbaszúrta őt.
A vádlott által leadott szúrás a köldök felett 3 cm-re érte a sértettet, megnyitotta a hasüreget, két cm hosszúságban érte a májat is, és közvetett életveszélyt okozott. A sértetten műtétet hajtottak végre. A sérülés tényleges gyógytartama 6 hét volt.
A megalapozott tényállás alapján okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, és helyesen fejtette ki, hogy a vádlott az adott esetben jogos védelmi helyzetben volt. Ugyanakkor helyesen állapította meg azt is, hogy a védekezés során a vádlott az elhárítás szükséges mértékét túllépte, amikor a puszta kézzel fellépő sértettel szemben az emberi élet kioltására is alkalmas zsebkését úgy használta, hogy a sértettet hasbaszúrta, közvetetten életveszélyes sérülést okozott. Az elhárítás szükséges mértékének a helyes felismerésében szerepe volt egyrészt annak, hogy a sértett részéről történt kitartó támadás miatt kialakult ijedtsége őt ebben akadályozta, másrészt pedig annak a körülménynek is, hogy a vádlott közepes fokban szeszes italtól befolyásolt állapotban volt. Ekként – bár az elsőfokú bíróság erre ítéletének indokolásában nem hivatkozott a – Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében írt jogos védelem túllépése állapítható meg a vádlott részéről.
A bűnösség megállapításával kapcsolatban az elsőfokú bíróság tévesen utalt arra, hogy a szúrás következményeként létrejött eredmény tekintetében a vádlottat gondatlanság terhelte. A használt eszközzel a hasra irányzott és közepes erőbehatással végrehajtott szúrás esetében a vádlott tudata feltétlenül átfogta annak lehetőségét, hogy ezáltal súlyos, életveszélyes sérülést keletkezhet, és ebbe belenyugodva cselekedett, ekként az eredmény tekintetében eshetőleges szándék állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása szempontjából figyelembe jövő enyhítő körülményeket részben tévesen sorolta fel, illetve helytelenül értékelte. A fentiekben kifejtettekhez képest az eredmény tekintetében fennálló gondatlanság hiányában ez nem értékelhető a vádlott javára. A sértett támadása – mint motiváló körülmény – helyett a Legfelsőbb Bíróság azt értékelte enyhítő körülményként, hogy a vádlott a jogos védelem szükséges mértékét ijedtségéből eredően lépte túl. További enyhítő körülmény, hogy a vádlott büntetlen előéletű és a cselekménye közvetetten volt életveszélyes. Ugyanakkor az ilyen bűncselekmények gyakoriságát – a jogos védelmi helyzet túllépésére tekintettel nem lehet súlyosító tényezőként a vádlott terhére róni.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság VII. számú Büntető Elvi Döntésének téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásával helyes mértékben kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének a törvényi feltételei nem állanak fenn.
Igaz ugyan, hogy a VII. számú Büntető Elvi Döntés II/2/a. pontjában foglaltak szerint többnyire nem függeszthető fel a szabadságvesztés végrehajtása az erőszakos jellegű és súlyosabb megítélésű, nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményt megvalósító elkövetők esetében, más megítélés alá esik azonban, ha az életet vagy testi épséget sértő cselekményt a jogos védelem szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból fakadóan túllépő személy valósítja meg. Ilyen esetben az elkövető személyisége, az eddigi életvitele és a bűnösség foka alapján vizsgálandó, hogy ténylegesen végrehajtásra kerülő szabadságvesztés nélkül is elérhető-e a büntetés célja.
A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlott – aki eddig még nem került a törvénnyel összeütközésbe, alkoholistának nem tekinthető, becsületes életvitelű – döntően a sértettnek kezdettől fogva durva bántalmazásában megnyilvánuló magatartása folytán került abba a helyzetbe, hogy a sértettől való félelemérzete és ijedtsége miatt ellene súlyosabb eredménnyel járó testi sértési cselekményt valósított meg.
Mindezekre tekintettel a vádlottal szemben – a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzésével – kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával felfüggesztette.
(Legf. Bír. Bf. II. 23/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás