• Tartalom
Oldalmenü

1990. évi LXXXVII. törvény indokolása

az árak megállapításáról szóló törvényhez

1991.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
1. Az Alkotmány elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a verseny szabadságát, egyben rögzíti azt is, hogy Magyarország gazdasága piacgazdaság. E követelményekkel összhangban az árszabályozásnak is a piacgazdaság elveire kell épülni. Ez azt jelenti, hogy az árat az ügyletben részt vevő felek – az eladó és a vevő – megállapodása keretében kell kialakítani, lehetőleg közvetlen állami beavatkozás nélkül, mert az árakba történő állami beavatkozás korlátozza a verseny szabadságát. Bizonyos közvetlen állami árbeavatkozásra a piacgazdaság körülményei között is szükség lehet, ha a piaci mechanizmusok szabad érvényesülése a közérdekkel ellentétes magatartáshoz vezetne. Ezek a beavatkozások azonban csak akkor nem sértik a piacgazdaság működését, ha szűk körre korlátozódnak, feltételei törvényben szabályozottak, és az állami szervek ezen keresztül nem keresztezik a piaci folyamatokat.
Az utóbbi években az árrendszerben bekövetkezett változások egyértelműen ebbe az irányba mutatnak. Az erőteljes árliberalizálás ugyanakkor csak jelentősen mérsékelte, de nem szüntette meg a mai árszabályozásnak azokat az elemeit, melyek a piaci mechanizmusokkal ellentétes kötöttségeket, illetve állami beavatkozásokat jelentenek. Nem szűnt meg az árszabályozásnak az az alapvető jellege sem, hogy lehetőséget ad az állam hatalmi pozíciójából fakadó állami irányítás fenntartására. A jelenlegi jogszabályok szerint ugyanis az árhatósági és ezen belül az árellenőrzési jogkör a szabad árformába tartozó termékekre is kiterjed.
Mindezt figyelembe véve, annak intézményes biztosítása érdekében, hogy az ár legfőbb szabályozója a piac legyen, továbbá, hogy az állami szervek csak kivételesen és szűk körben avatkozhassanak az árak alakulásába, a szabályozás lehetséges kereteit törvényben szükséges rögzíteni.
A Javaslat alapvető funkciója e kormányzati beavatkozás kereteinek kijelölése, valamint annak deklarálása, hogy ahol a Javaslat arra nem ad felhatalmazást, ott a piaci verseny árkialakító szerepe az árakra vonatkozó közvetlen állami beavatkozással nem korlátozható. Ez utóbbi követelményt az ügyletben részt vevő felek – az eladó és vevő – szabad megállapodásának, mint árszabálynak a Javaslatban való megjelenítése fejezi ki, amiből következően a Javaslat – meghatározott kivételekkel – valamennyi belföldön érvényesített árra nézve rendelkezik. Ezért a Javaslat – s ez címében is kifejezésre jut – általában vonatkozik az árak megállapítására.
2. A Javaslat az alábbi főbb kérdéseket szabályozza:
a) deklarálja, hogy az árat általános szabályként a felek megegyezéssel alakítják ki,
b) olyan termékek esetében, melyek piacán a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben megfogalmazott kritériumok alapján gazdasági erőfölény van, felhatalmazza a Kormányt az áremelés előzetes bejelentési kötelezettségének előírására és meghatározza annak eljárási rendjét,
c) rögzíti az állami ármegállapítás szabályait, melléklete pedig tartalmazza azt a termék- és szolgálatatáskört, ahol állami ármegállapítás érvényesül,
d) előírja, hogy a fogyasztói forgalomba kerülő termék árát jól látható, azonosításra alkalmas módon fel kell tüntetni.
A Javaslat hatálybalépésével egyidejűleg az összes jelenlegi árszabályozó rendelkezés hatályon kívül helyezésre kerül. A törvényhez kapcsolódóan – a hatósági árat megállapító jogszabályokon túlmenően – jogszabályt csak a Kormány adhat ki, és csak az alábbi kérdésekben:
– a gazdaság egészét vagy jelentős részét érintő és az árak alakulására ható adózási, pénzügyi vagy egyéb szabályozási eszköz változása esetén – legfeljebb 6 hónapra – az árakra vonatkozóan rendelkezhet a nem hatósági árak körében is,
– előírhatja az áremelés előzetes bejelentési kötelezettsége alá tartozó termékkört.
3. A Javaslat az árliberalizálás folytatását jelenti, mivel tovább szűkíti a közigazgatási szerveknek az árakba való közvetlen beavatkozási lehetőségét. Az árakba történő hatósági beavatkozást lehetővé tevő, a Javaslatban szereplő eszközök alkalmazására jellemzően ott kerül sor, ahol a piac szabályozó funkciója különböző okokból nem, vagy korlátozottan érvényesül. E területeken nem elégséges a versenyszabályozás általános jogosítványait alkalmazni a tartósan versenyhiányos helyzet egyoldalú kihasználásának korlátozására.
A Javaslat nem teszi lehetővé, hogy a Kormány az inflációt az árhatósági jogkör alapján próbálja megfékezni. Ilyen lehetőség óhatatlanul az adminisztratív megoldások irányába terelné a gazdaságirányítást és a vállalkozók körében is jogbizonytalansághoz vezetne. Ha – rendkívüli gazdasági körülmények következtében – ilyen intézkedés szükségessége felmerül, arra a Kormánynak az Országgyűléstől külön törvényi felhatalmazást lehet kérni. Ezt a megoldást az is indokolja, hogy ilyen helyzetben nem kizárólag árkérdésről van szó, hanem a gazdaság egészét érintő problémáról, amit teljes összefüggésben kell rendezni. Lehetőséget ad a Javaslat ugyanakkor arra, hogy a Kormány lényeges, az árakra kiható pénzügyi vagy egyéb változás esetén – legfeljebb hat hónapra – a nem hatósági árak körében is szabályt adjon az árak kialakítására.
4. Az előzőekből az is következik, hogy a Javaslat által, hatósági áras körbe nem sorolt termékeknél és szolgáltatásoknál az ár csak akkor kifogásolható, ha az ármegállapodás során valamelyik fél a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény előírásait megsérti. Az ár ebben a körben információt ad a versenygfelügyeletet ellátó szervnek a versenyszabályok betartásának megítéléséhez, de önmagában nem szolgálhat alapul a jogellenesség megállapításához. Ilymódon az állam jelenleg széles körű árszabályozásbeli eszközei a törvény hatálybalépését követően a közérdek érvényesülése szempontjából minimálisan szükséges mértékre korlátozódnak.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A törvény hatálya
Az 1. §-hoz
A Javaslat szerint a törvény hatálya egyrészt a hatósági ár megállapítójára, másrészt a gazdasági tevékenységet folytató vállalkozókra, valamint az általuk belföldön érvényesített árakra és díjakra terjed ki.
A gazdasági tevékenység alatt a törvény szempontjából a nyereség és vagyonszerzés céljából, ellenérték fejében üzletszerűen folytatott termelő vagy szolgáltatási tevékenységet kell érteni. A törvény rendelkezései tehát az állampolgároknak a mindennapi életben szokásos ügyleteire nem vonatkoznak.
A vállalkozó megjelölést a Javaslat gyűjtőfogalomként használja. Érteni kell alatta mind azt, aki gazdasági tevékenységet folytathat.
A törvény hatálya kiterjed
– valamennyi jogi személyre, függetlenül attól, hogy az gazdasági társaság-e vagy sem;
– valamennyi gazdasági társaságra, függetlenül attól, hogy az jogi személyiségű gazdasági társaság (egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), vagy jogi személyiség nélküli gazdasági tásaság (közkereseti társaság, betéti társaság);
– az egyéb társaságra mint pl. – a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 336. §-ával továbbra is fenntartott – a kiskereskedelmi és vendéglátó üzletek szerződéses és bérleti üzemeltetésére 1988. október 1. napja előtt létesített polgári jogi társaságokra szerződéseik megszűnéséig, illetve a 32/1967. (IX. 23.) kormányrendelet alapján működő kereskelmi társaságokra;
– valamennyi természetes személyre, a magyar állampolgárokon kívül pl. a letelepedési, illetve munkavállalási engedéllyel rendelkező személyekre is.
A Javaslat – az alanyi hatály körében – nem nevesíti az ipari és szolgáltató szövetkezeti, valamint a mezőgazdasági szakcsoportot, a Javaslat rendelkezéseit azonban nekik is mint a jogi személy (szövetkezet) részének alkalmazniuk kell.
Az a megszorítás, hogy a hatály csak a belföldön érvényesített árakra, díjakra terjed ki, kizárja a törvény hatálya alól a közvetlenül exportra történő értékesítés árainak szabályozását.
A Javaslat hatálya nem terjed ki a versenyszféra határán kívül eső díjakra. Ilyennek minősül:
a) az olyan szolgáltatások díja, amely szolgáltatások igénybevétele jogszabály alapján kötelező (pl. a forgalombahozatal előtti minőségellenőrzés). Ilyen esetben az ellenérték megállapításáról célszerű jogszabályban gondoskodni. Ez akkor is érvényes, ha a kötelezően igénybeveendő szolgáltatás nyújtását a hatóság valamely vállalkozóra bízza (pl. állategészségügyi vizsgálat);
b) az olyan szolgáltatás díja, amelynek megállapítására külön törvény (pl. az illeték-, egészségügyi-) felhatalmazást ad.
Általános rendelkezés
A 2. §-hoz
Az ár kialakítására nem lehet olyan szabályt előírni, mely tértől és időtől függetlenül a piac minden szereplője számára alkalmazható. Az árnak egyetlen valós normája van: az, hogy az áru a vevő részére adott áron, tisztességes körülmények között eladható. A Javaslat ezért nem emeli a jogszabály rangjára az árképzés politikai gazdaságtani alapelveit, (indokolt költségek, piaci viszonyok), hanem az árnak és az ár alapjául szolgáló értékesítési feltételeknek a kialakítását a felek megegyezésére bízza.
A felek megegyezése tekintetében a polgári jog általános előírásait kell irányadónak tekinteni. A Javaslat nevesíti a versenytárgyaláson és az árverésen kialakult árat, de megegyezésnek kell tekinteni például a lakosságnak a kereskedelemben (szolgáltatóktól) történő vásárlásait is, annak ellenére, hogy ilyenkor a vevőnek az esetek többségében az árral kapcsolatosan az eladóval szemben nincs lehetősége igényét egyedi áralkuban érvényesíteni.
Az ügyletkötés során az árban, valamint az ár alapjául szolgáló értékesítési feltételekben való megegyezés követelménye – ideértve azt is, hogy a felek egymás méltányos érdekeit szem előtt tartva, kölcsönösen együttműködnek – így már nemcsak mint szerződéses szabály érvényesül, hanem mint árszabályozó rendelkezés is.
A feleknek a megegyezés során meg kell tartaniuk a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltakat, és a Javaslatnak is vannak olyan előírásai (pl. hatósági ár), melyek korlátot állítanak a felek megegyezése elé.
Bejelentési kötelezettség
A 3–6. §-hoz
A Javaslat alapvető változást jelent a hatályos joghoz képest atekintetben, hogy meghatározott feltételhez (ahhoz, hogy a terméket előállító az érintett piacon gazdasági erőfölényben legyen) köti a tervezett áremelés előzetes bejelentési kötelezettségének előírhatóságát. A gazdasági erőfölény, valamint az érintett piac fogalmát illetően a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak az irányadók.
Mivel az előzőekben említett feltétel viszonylag rövid időn belül is változhat, a bejelentésre kötelezett termékek körét a Javaslat tételesen nem határozza meg, hanem arra a Kormányt hatalmazza fel.
A Kormány által meghatározott termékek árának tervezett emelését a gyártó – a Gazdasági Versenyhivatalhoz – minden esetben köteles bejelenteni, függetlenül attól, hogy azt milyen feltételek mellett (továbbfelhasználásra, továbbeladásra vagy fogyasztásra) értékesíti. Ha nem saját gyártású (vásárolt) termékek értékesítésére az előzetes bejelentési kötelezettség nem érvényesül.
A Javaslat alapvető változást jelent a bejelentés elbírálásának szempontjai és a tehető intézkedés tekintetében is. A tervezett áremelés csak akkor kifogásolható ha az emelt ár a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvénybe ütközne. Ez esetben – szemben a hatályos jogszabályokban érvényesülő időleges felfüggesztési lehetősséggel – a Gazdasági Versenyhivatal az ár emelését részben vagy egészben megtiltja, amivel szemben azonban a vállalkozó – a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak szerint – bírói úton jogorvoslatot kérhet. A Gazdasági Versenyhivatalnak az áremelés megtiltására vonatkozó határozatát a bejelentés, vagy az ahhoz pótlólag kért adatok kézhezvételétől számított negyvenöt nap alatt kell kiadni. A pótlólag kért adatokat a bejelentő nyolc napon belül köteles a Gazdasági Versenyhivatal rendelkezésére bocsátani.
Az a körülmény, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az áremelést nem tiltja meg, nem mentesíti az árat érvényesítőt az alól a kötelezettsége alól, hogy az emelt árban vevőivel meg kell egyeznie. Szerződéses ajánlat csak akkor tehető, ha a Gazdasági Versenyhivatal az áremelést nem, vagy csak részben tiltotta meg, illetve az előzőekben említett válaszadási határidőn belül nem nyilatkozott. A szerződéskötéshez ajánlott és a szerződésben kikötött ár sem haladhatja meg a bejelentésben szereplő árat, illetve, ha a Gazdasági Versenyhivatal az áremelést részben megtiltotta, akkor azt.
Hatósági ármegállapítás
A 7. §-hoz
A Javaslat fenntartja a hatósági ármegállapítás lehetőségét. Arra nézve, hogy milyen feltételek esetén lehet valamely terméknek vagy szolgáltatásnak hatósági ára, a Javaslat nem tartalmaz normatív előírást.
Ez azért szükségtelen, mert a mellékletben tételesen felsorolja azokat a termékeket és szolgáltatásokat, melyekre hatósági árat kell megállapítani. Ebből az is következik, hogy a Javaslat szerinti hatósági áras termékek és szolgáltatások körének bővítése, vagy szűkítése is csak a törvény módosításával történhet.
A Javaslat szerint a hatósági ár: legmagasabb ár, vagy legalacsonyabb ár lehet. Az árban való megegyezés hatósági ár esetén is szükséges.
Legmagasabb árat ír elő a Javaslat mindenekelőtt az olyan tartósan monopolszervezettségű területeken, ahol az importverseny sem reális alternatíva. Ez indokolja a legmagasabb árat egyes energiahordozóknál, valamint a legfontosabb infrastrukturális szolgáltatásoknál (közlekedés, hírközlés, vízgazdálkodás). Emellett – közérdekből – néhány, lakossági fogyasztás szempontjából meghatározó területen érvényesül legmagasabb ár, így egyes alapvető élelmiszerekre (tehéntej, fehérkenyér) és az ahhoz kapcsolódó mezőgazdasági termékre (tehéntej), az iskolai tankönyvekre, a települési önkormányzat tulajdonában levő, valamint egyes egyéb tulajdonú lakások bérére, továbbá a gyógyszerek kereskedelmi árrésére.
Legalacsonyabb ár a termelő biztonsága érdekében néhány mezőgazdasági terméknél (étkezési- és takarmánybúza, takarmánykukorica, vágósertés, vágómarha) érvényesül.
A Javaslat a hatósági ár megállapítását és változtatását az illetékes miniszter, illetve egyes szolgáltatásoknál a települési önkormányzat képviselő testülete feladatává teszi. Ez biztosítja, hogy a hatósági ár megállapítása ott történjék, ahol a kellő felkészültség és a szükséges háttérapparátus is megteremthető. Olyan termékek esetében azonban, melyek árához állami költségvetési támogatást nyújtanak, vagy a hatósági árat a miniszter állapítja meg, a hatósági ár megállapításához a pénzügyminiszter egyetértése szükséges.
A 8. §-hoz
A Javaslat keretszabályt ad arra nézve, hogy a hatósági ár megállapítása során miként járjon el az ár megállapítója.
A legmagasabb árra általános előírásként kimondja, hogy annak fedezetet kell biztosítania a hatákonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre. E szerint a hatósági ár megállapítójának felelőssége, hogy nem állapíthat meg olyan árat, mely a normális működést veszélyezteti, és az is, hogy a hatósági árban nem ismerheti el a nem hatékony működésből adódóan felmerülő ráfordításokat.
A legalacsonyabb ár a termelő részére minimális biztonságot teremt azáltal, hogy a hatékonyan működő vállalkozónak legalább a ráfordításaira fedezetet biztosít.
A hatósági ár megállapításánál mindkét esetben figyelembe kell venni az árhoz kapcsolódó (a ráfordításokat és a bevételeket érintő) pénzügyi szabályokat (adózás, támogatás).
A Javaslat a hatósági ár megállapítójának az előzőektől eltérő norma érvényesítésére ad lehetőséget, a továbbfeldolgozók és továbbértékesítők részére értékesített energiahordozók esetében. Egyes energiahordozók speciális kezelését az indokolja, hogy elsődlegesen energiahordozók (pl. földgáz) belföldön csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, ezért azok árát a belföldi termelés esetén indokoltan felmerülő ráfordítások és a működéshez szükséges nyereség összegénél magasabb szinten kell megállapítani annak érdekében, hogy áraik beilleszkedjenek a nemzetközi piaci követelményeket tükrözni hivatott belföldi árrendszerbe. Ennek érdekében egyes energiahordozók belföldi árai, beszerzési relációtól függetlenül, a nemzetközi árak alapján alakíthatók ki.
A 9–10. §-hoz
A Javaslat mellékletében szereplő valamennyi termékre és szolgáltatásra a hatósági árat megállapító köteles hatósági árat közzétenni. Az ármegállapítás történhet az ár kiszámítására vonatkozó előírás meghatározásával is. A hatósági ár megállapításához kapcsolódóan meg kell jelölni azokat a feltételeket, amelyek mellett az ár érvényesíthető. Ilyenek lehetnek: az áru minőségére vonatkozó paraméterek, a teljesítés helye (pl. megrendelő telephelye, eladó telephelye), a fizetési feltételek, a megrendelés nagysága (pl. bizonyos értékesítési mennyiség alatt és felett érvényesíthető ár), a szállítás ütemessége stb.
A Javaslat nem definiálja a különböző irányú értékesítéshez kapcsolódó árakat (termelői ár, fogyasztói ár stb.). Ezért minden lehetséges értékesítési tevékenységre közzé kell tenni a hatósági árat.
Az előzőektől részben eltérően rendelkezik a Javaslat
– a hatósági áras mezőgazdasági termékek esetében, melyeknél a törvény szerint hatósági árat csak arra az esetre kell meghirdetni, ha a mezőgazdasági termelőtől továbbértékesítés vagy feldolgozás céljára vásárolja a vállalkozó a terméket,
– a hatósági áras szén- és koksztermékek esetén, amelyeknél az importból történő vásárlásokra nem kell hatósági árat közzétenni.
A Javaslat értelmében a hatósági árat a hatósági ár megállapítójának hivatalból közzé kell tenni. Ha a vállalkozó a Javaslat mellékletében szereplő termékre vagy szolgáltatásra az ármegállapításban közzétételtől eltérő áralkalmazási feltételeket kíván alkalmazni, akkor a hatósági ár megállapítójához kell fordulnia, mivel az adott feltételekre nincs közzétett hatósági ár.
A hatósági ár megállapítója köteles folyamatosan figyelemmel kísérni, hogy a hatósági ár megfelel-e a 8. §-ban előírt követelményeknek, és indokolt esetben a hatósági árat meg kell változtatnia. Ha az árat érvényesítő úgy ítéli meg, hogy az érvényes hatósági ár nem felel meg a 8. §-ban előírtaknak, akkor saját maga is kezdeményezheti a módosítást.
A hatósági ár megállapításához akár hivatalból történik, akár kérelemre, a hatósági ár megállapítója adatokat kérhet, melyek elsősorban a 8. §-ban foglalt kritériumok elbírálásához szükségesek (a hatékony működés mellett felmerülő költségek és a nyereségszükséglet indokolása, az energiahordozók esetében a nemzetközi árak alakulása). Kérelem esetén a hatósági ár megállapítója a kérelem kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles intézkedni: elutasítással vagy az új ár közzétételével. Ha a kérelem elbírálásához a hatósági ár megállapítója a kérelem indokolásában foglaltakon túlmenő adatokat kér, akkor a harmincnapos intézkedési határidő, ezen adatok kézhezvételétől kezdődik.
A 11–14. §-hoz
A hatósági árat annak alkalmazási feltételeivel együtt minden esetben jogszabályban kell közzétenni. Egyidejűleg az ár érvényességének kezdő időpontját meg kell határozni, ami visszamenőleges hatályú nem lehet.
A hatósági ár hatálybalépését követően a szerződéseket már annak figyelembevételével kell megkötni. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb árnál magasabb árat, illetve a legalacsonyabb árnál alacsonyabb árat a szerződésben érvényesen nem lehet kikötni.
A hatósági ár hatálybalépése előtt kötött és az azutáni teljesítést tartalmazó szerződés esetén a Javaslat – általános szabályként – a felekre bízza, hogy az új hatósági ár figyelembevételével módosítják-e a szerződést. Ez a szabályozás azáltal, hogy nem teszi kötelezővé a szerződés módosítását, biztosítja a felek szerződéses biztonságát (tehát azt, hogy amiben a szerződéskötéskor érvényes szabályok keretei között megállapodtak, azt a hatóságnak nincs lehetősége megváltoztatni).
A jogszabály az előzőektől kivételesen eltérően rendelkezhet a legmagasabb hatósági árnak a szerződés megkötését követően bekövetkező emelése esetén, s előírhatja, hogy az emelt legmagasabb hatósági ár az érvényes szerződés részévé válik. Ilyen előírás elsősorban hosszabb időtávra kötött szerződéseknél válhat szükségessé. A Javaslat azonban ez esetben is lehetőséget ad a feleknek arra, hogy közös megegyezéssel a szerződésben kikötött árat fenntartsák, vagy azt az emelt legmagasabb hatósági árnál alacsonyabb árra változtassák.
A Javaslat szerint, ha a felek – olyan termék vagy szolgáltatás árában, amelyre hatósági ár van érvényben – az árban nem, vagy a jogszabály megsértésével állapodtak meg, a szerződést a hatósági áron kell teljesíteni.
Ha szerződés megkötése és teljesítése között a hatósági ár megszűnik, akkor a Javaslat szerint a szerződést a kikötött áron kell teljesíteni. Ez a megoldás azon alapul, hogy a hatósági ár megszűnése önmagában nem jelenti a gazdaságban érvényesülő árviszonyok változását. Törvény az előzőek szerinti előírás alól kivételt tehet. Ez megoldást kínál arra az esetre, ha jellemzően hosszabb időtávra kötött szerződéseknél (pl. lakbér) szűnik meg a hatósági ár.
A 15. §-hoz
Azáltal, hogy a Javaslat alapján egyértelműen megszűnik a központi szerveknek a nem hatósági árakba történő közvetlen beavatkozási lehetősége, ebben a körben az árakról való lakossági tájékoztatásra sincs központilag szervezett módon lehetőség. A Javaslat ezért csak a hatósági árak körében írja elő a lakosság tájékoztatását, az árat megállapító felelősségévé téve azt.
A 16–18. §-hoz
A hatósági árakra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén, a hatósági ár megállapítója határozatával:
– intézkedik a jogszerű állapot helyreállítására (a jogszabályt sértő árral elért többlet árbevétel visszatérítésére, vagy az állam javára történő befizetésére és a jogszerű ár érvényesítésére), továbbá
– ha a határozat felülvizsgálatát nem kérték a bíróságtól, akkor a határozatot bírság kiszabása végett megküldi a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
A hatósági árat megállapító előzőek szerinti határozatával szemben fellebbezésnek nincs helye, a bíróságnál azonban – a határozat közlésétől számított harminc napon belül – kérhető a határozat felülvizsgálata. Ha a bíróság a jogsértést megállapítja, azt – bírság kiszabása végett – megküldi a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
A bírság kiszabására mindkét esetben a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak az irányadók.
Vegyes rendelkezések
A 19. §-hoz
A jövőben is elképzelhető, hogy az Országgyűlés vagy a Kormány a gazdaság lényeges területeit érintően olyan adózási vagy más pénzügyi konstrukciót érintő döntést hoz, ami lényeges árszerkezeti változást eredményez. Ilyen esetben szükségessé válhat bizonyos kormányzati iránymutatás az árakat illetően. Ezért a Javaslat felhatalmazza a Kormányt, hogy az előzőekben említett jelentős változtatások esetén – legfeljebb hat hónapra – az árakra vonatkozóan rendelkezzen a nem hatósági árak körében is.
A 20. §-hoz
A Javaslat szerint a fogyasztói forgalomba kerülő termék árát jól látható és azonosításra alkalmas módon fel kell tüntetni. Ez azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztó (vevő) még a vásárlásban való döntését megelőzően megfelelő információhoz jusson a fizetendő ellenértéket illetően. Minden olyan árfeltüntetési megoldás megfelel, ami az előzőek szerinti célt biztosítja, így mindenekelőtt:
– a terméken (csomagoláson) gyógyszerek esetében a vényen történő árfeltüntetés;
– az árakat tartalmazó árjegyzékeknek (szolgáltatásoknál díjjegyzéknek) vagy egyéb ármegjelölésnek az elárusító (szolgáltató) helyiségben jól látható helyen történő kifüggesztése.
Az ár feltüntetéséről a Javaslat szerint a forgalomba hozó, illetve a szolgáltató vállalkozó köteles gondoskodni. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a forgalomba hozó és a gyártó az árfeltüntetés technikai egyszerűsítése érdekében olyan megállapodást kössön, mely szerint a fogyasztók részére érvényesülő árat a gyártó a csomagoláson feltünteti. Ez – ideértve az ezzel kapcsolatos költségek megosztását – a gyártó és a forgalmazó szabad megállapodásának tárgya, ami azonban nem változtat azon, hogy az árfeltüntetés felelőssége a forgalmazóé, illetve a szolgáltató vállalkozóé.
A 21. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy az abban foglaltak nem érintik a külön jogszabály szerinti polgári jogi igény érvényesítésének, illetve a szabálysértési vagy büntetőeljárás megindításának lehetőségét.
A 22–23. §-hoz
A Javaslat hatálybalépésével az összes jelenleg érvényes, a Minisztertanács, valamint az árhatóságok által kiadott árszabályozó tartalmú rendelkezés hatályon kívül helyezésre kerül. Hatályban maradnak ugyanakkor a hatósági ármegállapítások mindazon termékekre és szolgáltatásokra, melyekre a Javaslat melléklete szerint a Javaslat hatálybalépését követően is hatósági ár érvényesül majd.
_