BK BH 1990/90
BK BH 1990/90
1990.03.01.
A lopás dolog elleni erőszakkal elkövetésének téves megállapítása [Btk. 316. § (2) bek. d) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségét nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal társtettesként elkövetet lopás bűntettében állapította meg.
A vádbeli napon éjjel – előzetes megbeszélés alapján – az I. r. és a II. r. vádlott a III. r. vádlott által vezetett ZIL tehergépkocsival megjelent a BKV építkezési területén.
A gépkocsit az építkezési területtől 2–3 utcasaroknyira a III. r. vádlott leállította, és a gépkocsiban maradt.
Az I. r. és a II. r. vádlottak bementek a munkaterületre, és a magukkal vitt fűrésszel egy kábeldobról 504 kg, összesen 71 568 forint értékű kábelt levágtak, és az egyik tekercset ketten – az időközben odaálló – gépkocsira tették, míg a másik tekercs feltételéhez a III. r. vádlott segítségét kérték.
Rakodás közben a helyszínre érkező rendőrjárőr a vádlottakat tetten érte, és az elutajdonított kábeleket tőlük visszavette, így az okozott kár megtérült.
A vádlottak a tényállásban írt magatartásukkal a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének d) pontjára figyelemmel az (5) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettet valósították meg mint társtettesek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a III. r. vádlott és védője a téves minősítés miatt és enyhítésért fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatta, a nevezett cselekményét társtettesként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 316. § (4) bek. a) pont] minősítette.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény minősítésekor. Az elsőfokú bíróság dolog elleni erőszakkal elkövetettnek értékelte a vádlottaknak azt a cselekményét, hogy a kábeldobról 2 ízben kábeldarabot vágtak le. Indokolása szerint a vádlottak fizikai ráhatást gyakoroltak a kábelre, és ez elegendő a minősítő körülmény megállapításához, mert „valamely akadály fizikai erővel való leküzdése dolog elleni erőszak, amelynek megvalósításához sem állagsérelem létrejötte, sem kár bekövetkezése, sem jelentősebb erőkifejtés nem feltétel”.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen – túlzottan kiterjesztően – értelmezte a dolog elleni erőszak fogalmát. Mivel a törvény pontosan nem rögzíti a kifejezés tartalmát, a dolog elleni erőszak fogalmát a bírói gyakorlat alakította ki. Minősítő körülménynek csak olyan tény értékelhető, amely a bűncselekmény társadalomra veszélyességi fokát valósan, mégpedig a meghatározott büntetési tételnek megfelelő mértékben növeli.
A fizikai ráhatás önmagában még nem alapozza meg a dolog elleni erőszakot mint minősítő körülményt. Általában az állagkárosodás létrejötte vagy az őrzésre szolgáló funkció megszűnése esetén kerülhet sor a minősítő körülmény megállapítására (BH 1981. évi 4. sz. 315. sorsz. jogeset).
Valamely tárgy rendeltetésszerű módon történő eltávolítása, elvétele azonban nem tekinthető dolog elleni erőszakkal megvalósítottnak, akkor sem, ha ez jelentős erőkifejtést és (vagy) szerszám használatát is igényli (BH 1986. évi 10. sz. 402 sorsz. jogeset).
A rézkábel szokásos használati módja, hogy abból levágják a szükséges darabot. Más módon nem használható fel, és az éppen kellő mennyiség nem mobilizálható. A kábel elvágása – bár fizikai értelemben állagsérelemmel jár – nem okoz kárt, értékcsökkenést és nem korlátozza használhatóságát.
A kábel elvágása tehát a tárgy rendeltetésszerű használata esetén természetes művelet, ezért ha eltulajdonítási célzattal történik, ugyanez nem értékelhető dolog elleni erőszaknak.
[Fővárosi Bíróság 21. Bf. IV. 5994/1989. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás