PK BH 1990/97
PK BH 1990/97
1990.03.01.
I. A grafikai mű szerződéskötés nélküli felhasználása jogosulatlan felhasználásnak minősül [Szjt1. 13. § (1) és (3) bek., 53. § (1) bek.; 4/1988. (II. 12.) MM 4. § (5) bek.].
II. Grafikai műre vonatkozó felhasználási szerződést a kiadó vállalat képviseletre jogosult dolgozója vagy szerződéskötésre egyéb jogcímen jogosult személy köthet [Ptk. 31. § (6) bek.; Szjt. 3. §].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperest 3500 Ft és ennek 1988. június 30-tól járó évi 8%-os kamata, valamint 210 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére. A felperes ezt meghaladó, összesen 9500 Ft megfizetésére irányuló keresetét pedig elutasította. Ítélete indokolásában megállapította; az alperesi folyóirat 1988. május hónapban megjelent számában a felperestől 1987. végén átvett grafikák fotómásolatait illusztrációként felhasználta. A felperes a felhasználás esetére az alperessel a díjazás mértékében nem állapodott meg, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a felperes „joggal számíthatott arra, hogy ugyanazt a honoráriumot megkapja, mint más lapokban közölt képei esetén”. B. A., az alperes képszerkesztőjének tanúvallomása alapján pedig megállapította, hogy az illusztrációk után a felperes (10 db×500 Ft) összesen 5000 Ft díjazásra tarthatott igényt. Miután az alperes peren kívül 1500 Ft-ot teljesített, az ítéletben a különbözet megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítélet ellen a keresetnek való teljes helytadás érdekében a felperes, a kereset elutasításáért pedig az alperes fellebbezett. A felperes álláspontja szerint a grafikák fotómásolatainak az alperes részére való átadásakor felhasználás idején hatályos jogszabály, a 4/1988. (II. 12.) MM rendelet díjtételei szerint köteles őt díjazni. Miután pedig két képet az alperes a folyóirat borítólapján szerepeltetett ezért a teljes díjkövetelés 11 000 Ft, amelybe az alperes által kifizetett 1500 Ft beszámítandó.
Az alperes a fellebbezésében azt állította, hogy alkalmazottja, B. A. és a felperes között L. L. közvetítésével szóban szerződés jött létre a felperes 10 db grafikájának felhasználására. A felhasználás megtörtént, és az alperes a nála kialakult gyakorlat szerinti díjat a felperesnek megfizette. Nem lehet tehát irányadó a per eldöntésénél az elsőfokú ítélet alapjául szolgáló azon szempont, hogy más lapoknál a felperes milyen díjazásban részesülhetett volna, sem pedig a folyóirat megjelenésének idején hatályos szerzői díjtételek.
A felperes fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése azonban alaptalan.
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 13. §-ának (1) és (3) bekezdései értelmében a mű bármilyen felhasználásához – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a szerző hozzájárulása szükséges. A szerzőt vagy jogutódját a mű felhasználása ellenében – ha a törvény másképp nem rendelkezik – díjazás illeti meg. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le.
Az Szjt. 26. §-ának (1) bekezdése, valamint a 27. §-a szerint a felhasználási szerződés feltételeit – a törvényben meghatározott korlátok között- a felek állapítják meg. A felhasználási szerződést – ha jogszabály másképp nem rendelkezik – írásban kell megkötni.
A szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. V) 21. §-a szerint azonban nem kötelező a szerződés írásbeli megkötése napilapokban, folyóiratokban történő közzététel céljára kötött szerződés esetén.
A Ptk.-nak az Szjt. 3. §-a folytán alkalmazandó és az 1985. évi 25. tvr. 7. §-ával módosított 31. § (6) bekezdése értelmében az állami vállalatot az igazgató képviseli. E jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve a vállalat dolgozójára ruházhatja át.
A fentiekből következik, hogy az állami vállalat részéről szerződéskötésre csak a vállalat dolgozója jogosult, és ez egyaránt vonatkozik a szóban és az írásban megkötött szerződésekre.
A feleknek a másodfokú tárgyaláson tett egyező előadása szerint a keresettel érintett grafikák fotómásolatainak átvételekor L. L. nem volt az alperes alkalmazottja, sem pedig egyéb jogcímen szerződéskötésre jogosított személy, miután pedig a felperes az alperes alkalmazottaival a grafikák ügyében nem tárgyalt, ezért a felek között felhasználási szerződés sem írásban, sem pedig szóban nem jött létre. Az alperes ezzel kapcsolatos fellebbezési érvelése emiatt téves.
Az alkalmazott grafikai művek felhasználási szerződéseinek feltételeiről és a szerzői díjakról szóló 6/1970. (VI. 24.) MM rendelet (R.) 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a mű felhasználására vonatkozó szerződésnek tartalmaznia kell a mű faját, felhasználásának módját és mértékét, valamint a díjazással kapcsolatos megállapodást.
Abból a tényből, hogy a felperes a műveket alperesnek való továbbítás szándékával L. L. részére átadta, megállapítható, hogy felperes hozzájárult ahhoz, hogy műveit az alperes felhasználja, és csupán szerződéskötésre irányuló akaratot fejezett ki, amikor a képeket az alpereshez eljuttatta. Az R. 3. §-a (1) bekezdésében írt feltételek megvalósulásának hiányában azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a felek között a felhasználási szerződés – akár ráutaló magatartással – létrejött.
Szerződés létrejötte hiányában a művek közlése a folyóiratban jogosulatlan felhasználásnak minősül, és ez a körülmény az Szjt. 53. §-a (1) bekezdésének alkalmazását indokolja. A mű jogosulatlan felhasználása esetén ugyanis a szerzőt megilleti a jogszerű felhasználás fejében járó díj.
A jogszerű felhasználás fejében járó díjat pedig a felhasználás idején hatályos jogszabály díjtételei szerint kell meghatározni. Emiatt a felperes fellebbezésében helytállóan hivatkozott arra, hogy díjkövetelésére a grafikák felhasználása idején hatályos 4/1988. (II. 12.) MM rendelet 4. §-ának (5) bekezdése az irányadó, és e jogszabály 3. számú mellékletének 9/a–b) pontjában foglaltak szerint a címlapon szereplő két grafika után összesen 3000 Ft, míg a további 8 grafika után 8000 Ft, összesen 11 000 Ft díjazásra jogosult. Az alperes 1500 Ft-ot teljesített, ezért a felperes további díjkövetelése (9500 Ft) megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét (a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezés érintetlenül hagyásával) 9500 Ft-ra, az elsőfokú, perköltséget pedig 570 Ft-ra felemelte.
Miután az alperes jogsértése (a grafikák felhasználása) a fentiekben vázolt körülmények miatt nem volt felróható, a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a bírság kiszabását [Szjt. 53. § (2) bekezdés].
(Pf. IV. 20 333/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás