PK BH 1990/98
PK BH 1990/98
1990.12.31.
A találmány szolgálati jellegének megállapításánál irányadó szempontok [Szt1. 9. § (1) bek.].
A felperes vállalat tevékenységi köre – egyebek között – növényvédő szerek, ezek hatóanyagainak fejlesztésére, kutatására, előállítására is kiterjed. Birtokába került egy hatóanyagnak (vegyületnek), amellyel növényvédő szer készítményt kívánt kifejleszteni. Az 1983 – 1984. év intézkedési tervébe belekerült e hatóanyagra vonatkozó kombinációk vizsgálatának feladata. Ennek során a kompozícióhoz más hatóanyagot is felhasználtak. A készítményt más gazdálkodó szervekkel kötött kutatási–fejlesztési szerződés keretében kísérleti parcellákon is vizsgálták, fejlesztő jelleggel kipróbálták. Ilyen kutatási–fejlesztési szerződést kötött a felperessel a K. M. Állomás, amelynek alkalmazottja – a főmérnöke a III. r. alperes volt. Az I–II. és IV. r. alperesek a felperes alkalmazottai voltak abban az időben, amidőn az új kompozíció alkotó jellegű fejlesztése történt; munkaköri kötelességükhöz tartozott olyan megoldások létrehozása, amelyek a növényvédő szerek tárgykörébe tartoznak. 1986. március 28-án az alperesek szabadalmi bejelentést tettek az Országos Találmányi Hivatalnál. A bejelentett megoldás jellemzői egybeesnek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek az említett, a felperesnél és szerződő partnereinél kifejlesztett növényvédő szer készítményt jellemzik.
A felperes keresetében az alperesek által bejelentett találmány szolgálati jellegének és annak megállapítását kérték, hogy a szabadalomra igényjogosult. Előadása szerint az I–II. és IV. r. alperesek a vele fennállt munkaviszonyuk folytán munkaköri kötelességük keretében, a III. r. alperes pedig a felperessel szerződéses viszonyban álló K. M. Állomás révén ugyancsak szolgálati úton vettek részt a találmány megalkotásában.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a felperes 75%-os részarányú szolgálati jogosultja a bejelentett találmánynak, ezt meghaladóan azonban – a III. r. alperes tekintetében – a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az I–II. és IV. r. alpereseknek munkaviszonyból folyókötelességük volt az adott találmány tárgykörében való fejlesztés, kísérletezés. Közömbös ebből a szempontból, hogy a munkaköri leírás konkrét előírásokat tartalmazott-e a kísérletezéssel kapcsolatos feladatok megvalósítására. A találmánytárgykörét „a növényvédő szer” jelentette; a felperes pedig a kutató–fejlesztő apparátusával új hatóanyagok és ezek hatásos készítményei megtalálásán dolgozott. Közömbös, hogy az alperesek a munkák egy részét esetleg munkaidőn kívül, nem az alperestől szerzett anyagokkal és eszközökkel végezték el. Ez a körülmény a díjazásnál bír jelentőséggel.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban nem állapítható meg szolgálati viszony a III. r. alperes tekintetében, aki ugyanis sem munkaviszonyban, sem egyéb jogviszonyban nem állt a felperessel, hanem a felperessel csakis a saját munkáltatója útján került kapcsolatba.
Az ítélet ellen a felperes a keresetének teljesen helyt adó ítélet végett fellebbezett. Az I–II. és IV. r. alperesek pedig a keresetet az ő tekintetükben is elutasító ítélet meghozatala végett nyújtottak be fellebbezést.
A perorvoslatok közül a felperes fellebbezése a helytálló.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és ezt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. Csupán a III. r. alperes tekintetében értékelte tévesen az elsőfokú bíróság a szolgálati viszonyt, illetve ennek a találmány szolgálati jellegére, következésképpen az igényjogosultságra vonatkozó következményét.
Az I–II. és IV. r. alperesek tekintetében a munkaköri kötelességgel kapcsolatos megállapításokra és ezeknek a jogi értékelésére csupán utal a Legfelsőbb Bíróság, az elsőfokú bíróság ítéletének indokaival mindenben egyetért. Ennyiben az elsőfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság –helyes indokai alapján – helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés].
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 9. §-ának (1) bekezdése értelmében szolgálati találmány az is, ha valakinek „más jogviszonyból” – tehát nemcsak munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmánytárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki.
Az iratokhoz csatolt, 1985. május 10-én kelt szerződés szerint a K. M. Állomás a felperes megrendelésére („megbízására”) olyan szerekkel vállalt kutatást, amelyekhez a szóban levő találmány alapanyagai tartoznak. A szerződésben kikötötték, hogy a létrejött eredményekből származó szellemi tevékenység az eljárás szabadalmaztatására kizárólag „megbízó” jogosult; az esetleges szolgálati szabadalom kizárólagos tulajdonosa a felperes vállalata. A tevékenység „témafelelőse” a II. r. alperes, illetőleg – a megbízott részéről – dr. P. I. III. r. alperes.
E szerződéses jogviszonyalapján – függetlenül a munkaviszony alakulásától – a III. r. alperes olyan szolgálati viszonyba került a felperessel, hogy az érintett tárgykörében való tevékenysége folytán létrejött szellemi alkotás– az oltalom alá került találmány – szolgálati jellegű, és ennek következtében az oltalom igényjogosultja a felperes.
A Legfelsőbb Bíróság e tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a III. r. alperes vonatkozásában is megállapította a találmány szolgálati jellegét és a felperes javára mutatkozó igényjogosultságát.
(Pf. IV. 20 179/1989. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás