BK BH 1991/100
BK BH 1991/100
1991.03.01.
Az előzetes letartóztatás megszüntetésére vonatkozó kérelmet a helyi bíróság bírálja el akkor is, ha a meghosszabbítás tárgyában legutóbb a megyei bíróság vagy a Legfelsőbb Bíróság határozott [Be. 95. § (1) bek., 96. § (2) bek., 379/A. § (4) és (5) bek.].
L. BH 91/3/100
A gyanúsított előzetes letartóztatását 1990. február 2. napján a városi bíróság végzésével elrendelte. Ugyanez a bíróság 1990. április 2. napjáig, majd a megyei bíróság 1990. július hó 2. napjáig meghosszabbította a terhelt előzetes letartóztatását.
Ezek után a gyanúsított - védője útján - 1990. május 24. napján kérelmet nyújtott be az előzetes letartóztatás megszüntetése érdekében. A kérelmet a városi ügyészség a városi bírósághoz továbbította érdemi elbírálás végett, e bíróság pedig az 1990. június 8. napján meghozott végzésével a terhelt előzetes letartóztatását megszüntette. Az ügyészi fellebbezés folytán a másodfokon eljáró megyei bíróság az 1990. június 12. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az ügyet a kérelem elbírálása céljából a megyei bíróságnak küldte meg.
A megyei bíróság az 1990. június 14. napján meghozott végzésével a terhelt előzetes letartóztatását megszüntette és szabadlábra helyezte.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság 1990. június 12. napján kelt végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szóban forgó végzés idokolásából megállapíthatóan, a megyei bíróság jogi álláspontjának lényege az volt, hogy a városi bíróság „hatásköréből kikerült” ügyben hozott érdemi döntést, mivel a terhelt előzetes letartóztatását - hatásköri rendelkezés alapján - megelőzően már a megyei bíróság hosszabbította meg. A másodfokú bíróság határozata szerint ezt a kérdést az eljárási törvény külön nem szabályozza ugyan, de a büntető eljárás egységességének igényéből, továbbá a Be 95. §-ában foglalt jogi szabályozás rendjéből az következik, hogy a megszüntetésre vonatkozó kérelmek tárgyában az a magasabb hatáskörű bíróság járjon el, amely az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról legutóbb már döntött.
A fentebb részletezett álláspont téves.
A Be 95. §-ának (1) bekezdése a vádirat benyújtása előtti előzetes letartóztatás meghosszabbítására tartalmaz sajátos szabályozást, amely garanciális megfontolásból eredően attól függően utalja a döntését magasabb hatáskörű bíróság feladatkörébe, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésétől mennyi idő telt el, illetve hányadik alkalommal került sor annak meghosszabbítására.
Merőben más eljárási rendelkezések vonatkoznak viszont arra az esetre, amikor az előzetes letartóztatás megszüntetésének a szükségessége merül fel. A Be 96. §-ának (2) bekezdése szerint ilyenkor az ügyész - akár kérelemre, akár hivatalból - jogosult az előzetes letartóztatás megszüntetésére, és a Be 379/A. §-ának (5) bekezdése értelmében erről csupán értesíti a bíróságot. A meghosszabbítás kérdésében állást foglaló - esetleg legmagasabb szintű - bíróság döntése tehát már az ügyészt sem köti, amennyiben az ismeretessé vált újabb körülményekre tekintettel indokolatlannak látja az előzetes letartóztatás további fenntartását.
E törvényi szabályozás a legkevésbé sem jelenti a bírósági hatáskör elvonását vagy csorbítását, mert hiszen ha az ügyész a kérelem folytán nem szünteti meg a szóban forgó kényszerintézkedést, úgy a Be 379/A. §-ának (4) bekezdése értelmében a bíróságnak küldi meg a kérelmet, amely meghallgatáson vagy azon kívül érdemben határoz. Ez az eljárás azonban minden esetben a helyi bíróság hatáskörébe tartozik, ami a fentebb kifejtetteken túlmenően abból is következik, hogy amennyiben a helyi hatóság a szabadlábra helyezési kérelmet nem találja alaposnak, és ezért azt elutasítja, a gyanúsított továbbra is előzetes letartóztatásban marad ugyan, de csak addig, ameddig azt a magasabb hatáskörű bíróság megelőzően meghosszabbította. Ennek leteltét követően pedig mód nyílik az újabb körülmények vizsgálatára és értékelésére is, ennélfogva nem szenved sérelmet az a garanciális érdek, amelyet a személyi szabadságtól megfosztás meghosszabbításának sajátos szabályozásával véd a törvény.
Az említett érdek sérelme természetesen szóba sem kerülhet, amikor a helyi bíróság - alaposnak ítélve a kérelmet - megszünteti az előzetes letartóztatást.
Az idézett eljárásjogi szabályok alapján tehát nem kétséges, hogy az előzetes letartóztatás megszüntetésére vonatkozó kérelmet a helyi bíróság bírálja el akkor is, ha a meghosszabbítás tárgyában legutóbb már a megyei bíróság vagy a Legfelsőbb Bíróság döntött. Ebből következően a jelen ügyben a városi bíróság járt el helyesen, és a megyei bíróság mint másodfokú bíróság tévedett, amikor a végzésével a városi bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a kérelem felőli döntést a megyei bíróság hatáskörébe utalta.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzése törvénysértő. Egyidejűleg a Be 291. §-ának (2) bekezdése alapján - tekintve, hogy ezúttal orvosolandó érdeksérelem nem történt - deklarálta azt is, hogy a határozatnak az érdekeltekre nincs hatálya. (B. törv. II. 810/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás