PK BH 1991/105
PK BH 1991/105
1991.03.01.
Ha a közös tulajdonban álló ingatlan természetbeni megosztásának feltételei fennállnak, a megszüntetési módtól eltérni csak kivételes esetben indokolt [Ptk. 148. § (1) bek.].
A budapesti II. kerületi lakóház, udvar, kert megnevezésű, 1985 m2 területű ingatlan 2300/5519 illetősége a felperes tulajdonában áll, 3219/5519 illetőség tulajdonosa az alperes. A budapesti II. kerületi M. u. 12. szám alatti ingatlant a peres felek jogelődjei 1949-ben vásárolták, és az adásvételi szerződésbe foglaltak azt a megállapodásukat, hogy az ingatlant természetben meg fogják osztani, addig ki–ki a megvett részt korlátlanul birtokolhatja. Felépítmény kizárólag az alperes jogelődje által megvett ingatlanrészen volt. Az adásvételi szerződés tartalmazza azt is, hogy a felépítmény, ami két romos épületből állt, az alperes jogelődjének tulajdona. Ebből a romos épületből az alperes jogelődje 83,1 m2 területű lakóházat alakított ki, az alperes további korszerűsítési munkákat végzett.
A külföldön élő felperes a közös tulajdon megszüntetése iránt indított perben előadta, hogy haza kíván költözni és az ingatlanon lakóházat kíván építeni, ezért természetben kérte az ingatlant megosztani. Az építési hatóság által jóváhagyott megosztási vázrajzot csatolta.
Az alperes a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, de a felperes által kért természetbeni megosztásra úgy nyilatkozott, hogy az sérti az ő méltányos érdekeit. Kérte, hogy a bíróság a felperes illetőségét adja az ő tulajdonába. Viszontkeresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy ráépítés folytán módosultak a tulajdoni arányok, a felperesé 1800/5519 részre, az övé 3719/5519 illetőségre terjed ki.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte a jogelődök által kötött szerződésnek az épület tulajdonjogára vonatkozó kikötésre hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság a közös tulajdont a kereseti kérelem szerint természetbeni megosztással szüntette meg.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen a közös tulajdont az általa történő megváltással kérte megszüntetni. Másodlagosan azt kérte, hogy az ő tulajdonába kerüljön a beépítetlen telek, a felperes tulajdonába pedig a házas ingatlan. Harmadik fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, ezzel lehetővé téve, hogy a felperes újabb megosztási eljárást kezdeményezzen.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül. A fellebbezett részben a rendelkezésre álló adatok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, és annak alapján helytálló következtetést vont le a közös tulajdon megszüntetésének módja kérdésében.
Az alperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a közös tulajdon megszüntetésénél, a megszüntetési mód megválasztásánál nincs ügydöntő szerepe annak, hogy a felek jogelődjei az 1949-ben kötött adásvételi szerződésben a területrész átengedése kérdésében miként állapodtak meg. Ezért a megállapodás értelmezése és azzal a tényállás kiegészítése szükségtelen.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy miután a közös tulajdonban álló ingatlan természetbeni megosztásának feltételei fennállanak, a Ptk. 148. §-ának (1) bekezdésében meghatározott megszüntetési módtól eltérni csak kivételes esetben indokolt. Az alperes által megjelölt indokok nem alkalmasak arra, hogy a bíróság mellőzze a jogszabályban elsődlegesnek meghatározott megszüntetési módot. Figyelembe kell venni a felek körülményeinek értékelésekor azt is, hogy természetbeni megosztással lehet fenntartani az érték– és érdekegyensúlyt, így a tulajdonostársak elsődleges érdeke is az, hogy ha a műszaki feltételek adottak, az ingatlan természetbeni megosztására kell törekedni. Ennek az elsőfokú ítélet megfelel.
Az alperes nem tudta igazolni, hogy őt az ingatlan természetbeni megosztásával olyan mértékű hátrány éri, amely indokolná más megszüntetési mód alkalmazását. A közös tulajdonban álló ingatlan használata kialakult, az alperes nemcsak birtokosa, de tulajdonosa is az általa használt ingatlanrészben levő lakóháznak. A Pk. 11. számú állásfoglalás 1. pontja szerint csak a felperes beleegyezésével lehetne alkalmazni az alperes fellebbezésében kért megosztási módot. A felperes azonban úgy nyilatkozott, hogy ellenzi a beépített és az alperes által lakott ingatlanrésznek az ő tulajdonába adását. E nyilatkozat folytán a fellebbezésben indítványozott megosztás lehetősége nem áll fenn.
Nem teljesíthető az alperesnek az ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványa sem. A természetbeni megosztás műszaki feltételeit az építési hatóság vizsgálta és döntötte el. Az államigazgatási eljárásban volt arra lehetőség, hogy a tulajdonostársak többféle megosztási javaslatot terjesszenek elő. A bíróság a természetbeni megosztás kérdésében a rendelkezésére bocsátott jogerős megosztási vázrajz alapján dönt. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el. Fel sem merült, hogy folyamatban lenne újabb államigazgatási eljárás. Arra pedig a felperes nem kötelezhető, hogy más megosztási eljárást kezdeményezzen.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf. I. 20 641/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás