PK BH 1991/106
PK BH 1991/106
1991.03.01.
Szolgálati lakás bérlőjének halála esetén a vele együttlakó hozzátartozók elhelyezési igénye [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 117. § (3) bek. b) pontja, (4) és (5) bek.].
A perbeli két és fél szoba, konyha, veranda, fürdőszoba helyiségekből álló szolgálati lakást magában foglaló házingatlan bérlője az alperes édesapja volt, aki 1984-ben bekövetkezett haláláig a lakással rendelkező felperessel állott munkaviszonyban. A bérlő a szolgálati lakásban családtagjaival – köztük az alperessel és gyermekével – lakott együtt. A felperes a bérlő halála után több év elteltével felhívta az alperest a lakásból való kiköltözésre, majd keresettel kérte a kötelezését arra, hogy a szolgálati lakást kiürítve bocsássa a rendelkezésére.
Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a kereset elutasítását kérte; másodlagosan azzal védekezett, hogy a lakás kiürítésére csak másik megfelelő lakás biztosítása esetén kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a szolgálati lakást 30 nap alatt bocsássa a felperes birtokába. Megállapította, hogy az alperes elhelyezéséről a felperes köteles gondoskodni; kiköltözése esetén az alperes „jelenlegi bérleményéhez hasonló másik, önálló lakásra tarthat igényt”.
Az ítéletnek a felperes elhelyezési kötelezettségére és az alperes elhelyezési igényére vonatkozó rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében azzal érvelt, hogy a bérlő halála idején a házastársa még életben volt, s ő tarthatott volna igényt másik lakásra, ez a jogosultság azonban az alperest már nem illeti meg.
A jogerős ítéletnek az alperes elhelyezési igényére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perbeli esetben – amint ezt a másodfokú bíróság is megállapította – az alperes elhelyezési igénye az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 117. §-a (3) bekezdésének b) pontján alapult. Ebben az esetben a felajánlott lakás az R. 117. §-ának (4) bekezdése szerint akkor megfelelő, ha ugyanabban a városban (községben) van, mint a kiürítendő szolgálati lakás, és rendelkezik annyi lakószobával, mint amennyi a szolgálati lakásban van. Ha azonban a szolgálati lakásban levő lakószobák száma a kiköltözésre köteles személy lakásigénye mértékének alsó határát meghaladja, az csak az alsó határnak megfelelő szobaszámú másik lakásra tarthat igényt. A másik lakás akkor is megfelelő, ha a komfortfokozata a szolgálati lakásénál eggyel alacsonyabb, legalább azonban komfort nélküli; ilyen esetben a kiköltözésre köteles személy részére a két lakásra megállapítható lakás–használatbavételi díj közötti különbözetet meg kell téríteni. Az (5) bekezdés értelmében pedig ha a kiürítendő szolgálati lakás önálló lakás volt, az elhelyezésre jogosult másik önálló lakásra tarthat igényt.
Mindezekre tekintettel az alperes ugyanabban a városban lakásigénye mértéke alsó határának megfelelő, egyszobás [R. 10. §-ának (2) bekezdése], félkomfortos, önálló lakásra tarthat igényt.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének az alperes elhelyezésével kapcsolatos rendelkezését részben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének az erre vonatkozó rendelkezését a jogszabályoknak megfelelően megváltoztatta.
(P. törv. III. 20 405/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás