• Tartalom
Oldalmenü

1991. évi XI. törvény indokolása

az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról

1991.04.09.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A tanácsrendszer időszakában a közegészségügy-járványügy helyi (megyei és városi) szerveire az államigazgatás egységesítésének gyakorlati megvalósításaként a korábbi minisztériumi irányítási vonal mellé a tanácsok oldaláról horizontális irányítási vonalat is telepítettek, amelynek eredményeként a hálózat jogállása tanácsi szakigazgatási intézmény lett.
Az önkormányzatok létrejötte szükségessé teszi, hogy a közegészségügy-járványügy, valamint az egészségügyi igazgatási-koordinációs szervezetrendszer igazodjon az önkormányzatiság elvéhez és követelményeihez.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény feladat felsorolásaiban csak a tágabb értelemben vett közegészségügy kapott helyet.
A szűkebb értelemben vett közegészségügy-járványügy, azaz mindazon feladatok ellátása, amely az e törvény hatálybalépése előtti közegészségügyi hálózat feladatát képezi, már nem tartozik a helyi feladatok körébe. Ezt a tevékenységet ugyanis több olyan ismérv jellemzi, amely dekoncentrált – azaz önkormányzattól független – intézmény felállítását igényli.
A Szolgálat feladatköre olyan speciális állami célkitűzés elérését célozza, amely egyértelműen országos hatáskörű államigazgatási szerv létrehozását igényli. Ez az állami célkitűzés az ország közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi helyzetének megfelelő szintentartása.
A közegészségügyi-járványügyi normák betartásának ellenőrzése során szükségessé váló hatósági intézkedések teljes és feltétlen végrehajtási kötelezettséggel járnak együtt, ebben a tevékenységben diszkrecionális elemek nem jelennek meg.
A Szolgálat feladatellátása nem kapcsolható önkormányzati területekhez, hiszen a közegészségügyi, és főleg a járványügyi problémák nem maradnak a közigazgatási határokon belül, az ezek megelőzése és leküzdése érdekében szükséges intézkedések szükségszerűen több önkormányzat területét érintik.
A klasszikus közegészségügyi-járványügyi tevékenységen túl a Szolgálatnak el kell látnia mindazokat az egészségügyi igazgatási és koordinációs feladatokat, amelyek nem utalhatók az önkormányzatok hatáskörébe és a Szolgálat hiányában végrehajtásuk – természetüknél fogva – csak a köztársasági megbízott feladatkörében lenne biztosítható, hiszen nyilvánvalóan nem garantált a zökkenőmentes betegellátás, ha minden önkormányzat csak a saját egészségügyi intézményei tekintetében biztosítaná a feladatok végrehajtását és nem lenne olyan szervezet, amely ezeket – különösen az egészségügyi alapellátás területén – összehangolja.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy a népegészségügyi, azaz a közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi tevékenység irányítása és felügyelete, valamint az egészségügyi ellátás felügyelete állami feladat.
Az állam e feladat ellátására hozza létre a Szolgálatot, amelynek működtetésével biztosítja, hogy az egész ország területén egységes elvek szerint és megfelelő színvonalon biztosított legyen a közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi tevékenység.
A Szolgálat a népjóléti miniszter közvetlen irányítása alatt áll, amely biztosítja a terület szabályozásának és a szabályok végrehajtásának teljes összhangját, valamint a teljeskörű szakmai egységet.
A Szolgálat országos hatáskörű államigazgatási szerv, amely hierarchizált felépítésében az államigazgatási eljárás szabályai szerint végzi tevékenységét.
A 2. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy – a fegyveres erők kivételével – a Szolgálat az ország egész területén ellenőrzi a közegészségügyi feltételeket, valamint a közegészségügyi normák érvényesülését. E tevékenységet mind a nemzetközi határforgalom, mind pedig a nemzetközi légiforgalom tekintetében is ellátja. Feladatainak ellátása során a Szolgálat együttműködik a vasúti egészségügyi szolgálattal, valamint a fegyveres testületek e feladatot ellátó egészségügyi szolgálatával és a Szolgálat feladatkörét érintő egyéb – pl. munkavédelmi, környezetvédelmi, állat- és növényegészségügyi tevékenységet végző – társhatóságokkal.
A 3–5. §-hoz
A Javaslat a Szolgálat feladatává teszi az emberi szervezet és az emberi szervezettel közvetlenül, vagy közvetetten érintkezésbe kerülő környezeti tényezőknek, illetve e kölcsönhatásoknak a lakosság egészségére gyakorolt hatásainak vizsgálatát.
E feladatkörében a Szolgálat különös figyelmet fordít az egészségkárosodások kialakulásának megelőzésére, valamint az egyének, a közösségek és az utódnemzedékek zavartalan fejlődését garantáló környezeti feltételek biztosítására. Ennek érdekében a Szolgálat intézkedik a közegészségügyi követelmények érvényre juttatása, valamint a közegészségügyi ártalmak megelőzését szolgáló felvilágosító tevékenység irányítása területén.
A Szolgálat feladatainak ellátása során az emberi szervezet és a természeti és mesterséges környezet kölcsönhatásainak valamennyi olyan területén, amely az egészségi állapotot befolyásolhatja vizsgálatokat végez. Ennek keretében kimunkálja és tudományosan megalapozza azokat a normákat és határértékeket, amelyek jelenléte az emberi környezetben nem fejt ki károsító hatást az emberi szervezetre, ezeket ellenőrzi és intézkedik a megbomlott egyensúly helyreállítása iránt.
A Javaslat a Szolgálat hatáskörébe utalja a járványveszély vagy a járvány fennállásának megállapítását és az ezek felszámolása érdekében szükséges valamennyi intézkedés megtételét, amelynek keretében a Szolgálat ellátja a fertőző betegekkel, az arra gyanús személyekkel, valamint ezek környezetével kapcsolatos feladatokat, meghatározza a lakosság járványügyi védelméhez szükséges feltételek biztosításának rendjét, valamint az ehhez szükséges biológiai anyagok, illetőleg fertőtlenítő és irtószerek forgalomba hozatalát.
A Szolgálat általános prevenciós tevékenysége során szervezi az egészségneveléssel, tanácsadással és az egészségügyi ismeretterjesztéssel kapcsolatos feladatokat és szakmai felügyeletet gyakorol az egészségügyi ellátás preventív intézményei felett.
A 6. §-hoz
A Javaslat a Szolgálat feladatává teszi az egészségügyi ellátás felügyeletének keretében egyes egészségügyi igazgatási és koordinációs feladatok ellátását.
Az ország egész területén egységes és megfelelő színvonalú egészségügyi ellátás biztosítása érdekében a Szolgálat felügyeli az egészségügyi intézmények működésére vonatkozó szabályok gyakorlati megvalósulását és ellátja azokat a feladatokat, amelyek az önkormányzatok egészségügyi feladatainak összehangolásából és egyes régiók lakosságának egészségügyi ellátásának biztosításából adódnak, illetve speciális szakértelmet igényelnek és biztosításuk nem függhet az önkormányzatok mérlegelésétől.
A 7–9. §-hoz
A Javaslat a Szolgálat vezetőjeként az országos tisztifőorvost jelöli meg, aki feladatait a népjóléti miniszter közvetlen irányításával látja el. Az országos tisztifőorvos egyben a Szolgálat központi szervének, az Országos Népegészségügyi Központnak a főigazgatója.
A Szolgálat helyi szervei a megyékben és a fővárosban működő megyei intézetek és a megyék, illetőleg a főváros területén működő városi intézetek.
A népjóléti miniszter a Szolgálat irányítása körében munkáltatói jogkört gyakorol az országos tisztifőorvos felett, kinevezi és felmenti a Tisztifőorvosi Hivatal igazgatóját, az Országos Népegészségügyi Központ intézeteinek igazgatóit és a Szolgálat megyei intézeteinek vezetőit, meghatározza a Szolgálat működéséhez szükséges szervezeti és személyi feltételeket.
A 10. §-hoz
A Szolgálat hatósági jogkörét – a fegyveres erők kivételével – az ország egész területén valamennyi természetes és jogi személlyel, valamint jogi személyiség nélküli társasággal szemben gyakorolja. Ennek során bármely emberi tartózkodásra szolgáló helyen – ideértve a munkahelyeket és a lakóhelyeket is – ellenőrzést tarthat, amelynek feltételeit az ellenőrzött köteles elősegíteni.
Garanciális elem, hogy az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben az ellenőrzött személy, illetőleg az ellenőrzött szerv felelős munkatársa nyilatkozatát is rögzíteni kell.
A 11–12. §-hoz
A Javaslat a Szolgálat mérlegelési jogkörébe utalja az ellenőrzés során megállapított tényállás alapján az indokolt, illetőleg szükséges intézkedések kiválasztását. Rögzíti azonban azoknak az intézkedéseknek a körét, amelyek – esetleges anyagi vagy társadalmi hatásuk miatt – csak meghatározott formában rendelhetők el.
A Szolgálat hatósági jogkörében közreműködik az épített környezet tervezésében, valamint a hatáskörébe utalt egyes anyagok tekintetében a gyártástól a felhasználásig vezető folyamatok engedélyezésében.
A 13–14. §-hoz
A Javaslat rögzíti a Szolgálat eljárási lehetőségeit azokban az esetekben, amikor az észlelt tényállás nem tartozik a Szolgálat hatáskörébe, de megítélése szerint annak fennállása más szervezet intézkedését teszi indokolttá.
A Javaslat minden olyan eljárást, amelyet jogszabály nem utal a Szolgálat konkrét szervének feladatkörébe, a lakossághoz legközelebb eső szervezet, nevezetesen a Szolgálat városi intézetének hatáskörébe utal. Azokat az ügyeket, amelyek magasabb fórum eljárását indokolják első fokon, külön jogszabályok nevesítik. A másodfokú eljárás fórumrendszere az első fokú eljárás fórumrendszeréhez igazodik, nevezetesen a másodfokú döntés az első fokon eljáró szerv felettes szervének a hatáskörébe tartozik.
A 15. §-hoz
A Javaslat a Szolgálat hatáskörébe utalja az egyes kormányszintű jogszabályokban a tanácsi szakigazgatási szervekre telepített hatáskörök további gyakorlását, a népjóléti ágazati jogszabályokban tanácsi szakigazgatási feladatkörbe utalt hatásköröket a törvény 9. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadásra kerülő népjóléti miniszteri rendelet fogja a Szolgálat hatáskörébe utalni.
A Javaslat rendelkezik a Szolgálat jogelőd intézményeinek vezetői tekintetében a vezetői megbízás (kinevezés) megszűnéséről, amelyeket a jogutód intézetek vezetőinek – a fent említett felhatalmazás alapján kiadásra kerülő – képesítési előírásainak, valamint a Szolgálat feladatkörének változása indokol.
_