GK BH 1991/120
GK BH 1991/120
1991.03.01.
Gazdasági műveletek megtörténtének igazolására az okirat fénymásolata is alkalmas lehet [Pp 196. § (2) bek., 206. § (1) bek.; 53/1988. (XII. 24.) PM r.].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen 14 219 Ft és késedelmi kamata megfizetése iránt, mert az alperes a 447 394 Ft tőkeösszeget tartalmazó felperesi számlát késedelmesen egyenlítette ki, a késedelmi kamatot azonban nem fizette meg.
Az alperes a kibocsátott meghagyásra közölt ellentmondásában arra hivatkozott, hogy a felperes a számla mellékleteként az anyageladási jegyek eredeti példányát nem csatolta, ezért erre vonatkozó kifogást is közölt a felperessel a számla visszaküldésével. Előadása szerint a felperes ismét megküldte a számlát, és ugyancsak fénymásolatban csatolta az anyageladási jegyeket, ennek ellenére a számlát kiegyenlítette. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes nem az előírásoknak megfelelően számlázott, tehát jogosulti késedelem állt fenn, ezért a felperes által követelt kamattal nem tartozik.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 14 219 Ft-ot és késedelmi kamatát. Az ítélet indokolása szerint megállapítható, hogy a felperesi követelés esedékessé vált, ezt az alperes késedelmesen teljesítette, a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján tehát a késedelmi kamat megfizetésére köteles.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy nem esett késedelembe, mert a felperes nem tette meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy megfelelően teljesíteni tudjon. Hivatkozott a számviteli bizonylati rendjéről szóló 53/1988. (XII. 24.) PM rendeletben foglaltakra, amely szerint a gazdasági műveletek megtörténtét hiteltérdemlően kell bizonyítani. Véleménye szerint a fotómásolat ennek a követelménynek nem felel meg.
A fellebbezésre a felperes észrevételeket tett, és kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy az okiratokról szóló felvétel kellő bizonyító erővel rendelkezik. Megjegyezte, hogy az alperes részéről nem merült fel olyan kifogás, amely a bizonylat fénymásolatának hitelességét kétségbe vonta volna, csupán az eredeti bizonylat csatolásához ragaszkodott.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes a fellebbezésében a számvitel bizonylati rendjéről szóló jogszabály rendelkezéseire hivatkozva hangsúlyozta, hogy a gazdasági műveletek megtörténtének igazolására hiteltérdemlő okirat vagy egyéb bizonyíték szükséges. Ez az álláspont nem vitatható, de a gazdálkodó szervezetek egymás közötti kapcsolatában a kialakult gyakorlat szerint általánosan elfogadott az okiratok fénymásolatban történő csatolása. Az alperes nem is jelölt meg a felperes által csatolt bizonylattal szemben olyan konkrét kifogást, amely miatt számára kétségessé vált volna a bizonylat valódisága vagy az abban szereplő adatok hitelessége. Ezért a számlával szemben támasztott kifogás nem tekinthető alaposnak, és nem volt indokolt az alperes részéről az a magatartás, amely szerint a számla kifizetését megtagadta, illetőleg csak késedelmesen teljesítette a kifizetést. Az elsőfokú bíróság tehát a jogszabályoknak, különösen a Pp. 196. §-a (2) bekezdésének, illetve 206. §-a (1) bekezdésének megfelelő megalapozott ítéletet hozott, amikor az alperest a felperes által követelt kamatösszeg és az ez után számított késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 768/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás