GK BH 1991/121
GK BH 1991/121
1991.03.01.
A felszámolási eljárásban az igényét késedelmesen előterjesztő hitelező javára – igazolási kérelmének elbírálása során – nem vehető figyelembe az a körülmény, hogy a késedelmét felügyeleti szervének magatartása idézte elő [Pp 103. § (2) és (4) bek., 106–110. §-ok; 1986. évi 11. tvr. 4. § (4) bek., 13. § d) pont].
Az adós elleni felszámolási eljárás megindításáról szóló végzés a Magyar Közlöny 1988. november 11-i számában jelent meg, a hitelezőket a többször módosított 1986. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Fet.) 13. §-ának d) pontjában foglaltakra felhívó figyelmeztetéssel együtt. A hitelező 1988. december 28-án 40 974 000 Ft erejéig az adóssal szemben előterjesztett igényét – 1989. április 25-én érkezett bejelentésével – 90 024 900 Ft-ra emelte fel.
Az elsőfokú bíróság az előbbi igényt – mint elkésettet – elutasító végzése ellen a hitelező által előterjesztett igazolási kérelmet elutasította. A végzésében – elkésettként – elutasította a felemelt igénybejelentést is, mert megállapította, hogy a hitelező a mulasztás jogkövetkezménye alól magát kimenteni nem tudta, s mivel korábban igénye felemelése iránt jogfenntartással nem élt, az 1989. április 25-én előterjesztett beadványa új igénybejelentésnek minősül, amely azonban elkésett.
A végzés ellen a hitelező fellebbezett, annak megváltoztatását, igazolási kérelme elfogadását, illetve újabb igénye kellő időben való előterjesztése és kielégítendőként való besorolása megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felügyeleti szervének döntését kellett megvárnia előterjesztése megtételéhez, felemelt igénye pedig az adósnál végzett pénzügyi–gazdasági ellenőrzést 1989. március 24-én első fokon lezáró határozaton alapszik.
A fellebbezés nem alapos.
A Fet. 13. §-ának d) pontjában írt igénybejelentési határidő feltétlen érvényesülést kívánó, garanciális rendelkezés. Ennek értelmében a hitelezők a felszámolási eljárás megindításáról rendelkező határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételétől számított 30 napon belül jelenthetik be joghátrány nélkül az adóssal szemben fennálló követeléseiket. Ez az időtartam – beleszámítva a Magyar Közlöny esetleges időveszteséggel való kézbesítését is – általában elegendő és egyben szükséges is a megkövetelt számviteli rendet betartó hitelezőknek igényük felmérésére és beterjesztésére.
A Fet. 4. §-ának (4) bekezdése azonban lehetőséget ad arra, hogy rendkívüli esetben, a hitelező működési körén kívül eső, neki fel nem róható késedelem esetén a határidő elmulasztásának jogkövetkezményei alól a bíróság mentesítést adjon (Pp. 106–110. §).
A jelen esetben a hitelezők számára nyitva álló igényérvényesítési határidő 1988. december 12-én lejárt [Pp. 103. §-ának (2) és (4) bekezdése]. A hitelező az 1988. december 28-án előterjesztett igény elkésettségét azzal kívánta kimenteni, hogy a késedelmet felügyeleti szervének magatartása – az a körülmény, hogy az adós adótartozása elengedése vagy behajtása tárgyában az egyeztetés elhúzódott – okozta.
A hitelező előadását ugyan alátámasztja az a körülmény, hogy az időben előterjesztett 10 160 980 000 Ft megfizetése iránti igényét utóbb (1989. január 17-én) visszavonta, valamint a fellebbezési eljárásban beszerzett, a felettes szervnek az üggyel kapcsolatos irata is. Ebből következőleg az 1989. március 24-én előterjesztett igény teljesen új igénybejelentésnek minősül.
A fellebbezés azon állítása tehát, hogy az igény–bejelentési késedelmet a felügyeleti szerv eljárása, illetve a kormányzati egyeztetés elhúzódása okozta, valósnak fogadható el. Ez azonban a késedelem következménye alóli kimentésre nem alkalmas.
A felszámolási eljárás lefolytatására a törvényben meghatározott esetekben azért van szükség, mert az adós további részvétele a gazdasági életben a forgalom biztonságát veszélyezteti, az eljárás viszont garanciát nyújt a gazdasági élet résztvevőinek, hogy a felszámolás alatt álló adósnak a felszámolás körébe tartozó minden vagyona a hitelezők jogos igényeinek kielégítésére szolgál, illetve hogy a hitelezők az adós vagyonából az egyenlő elbírálás szabályai szerint, hatósági felügyelet mellett juthatnak kielégítéshez. Az a körülmény tehát, hogy a hitelezők valamelyike állami követelést érvényesítő személy, s az igény jogszabályban rögzített határidőben való előterjesztésével a felettes szervének magatartása miatt késlekedett, az igazolási kérelem, illetve a fellebbezés elbírálása során az illető személy előnyére, a többi – az igényét a megszabott határidőben érvényesítő – hitelező hátrányára nem szolgálhat.
A bíróság hasonló esetekben kizárólag azt vizsgálja, hogy az előírt határidő elmulasztása a mulasztónak felróható-e, vagy azt önhibáján kívül mulasztotta el. Az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben helyes álláspontot foglalt el. A hitelező kellő időben előterjesztett igényét visszavonta, jogfenntartó nyilatkozatot tenni elmulasztott – holott erre módja lett volna, éppen a folyamatban levő pénzügyi–gazdasági ellenőrzésre hivatkozva –, az 1989. április 25-én előterjesztett igénye pedig már elkésett, s késedelmét kimenteni nem tudta.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Bíróság 12. Fpk. 90/1988/1267 sz.; Legf. Bír. Fpkf. II. 30 376/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás