GK BH 1991/122
GK BH 1991/122
1991.03.01.
I. Fizetésképtelenség címén a hitelező kérheti a felszámolási eljárás lefolytatását. A kérelemben a fizetésképtelenség tényét csak valószinűsíteni kell, a felszámolási eljárásban viszont a bíróságnak – bizonyítási eljárás eredményeként – meg kell azt állapítania [1986. évi. 11. tvr 8. § (2) bek., 9. § (1) bek., 10. § (1) bek.].
II. A váltó benyújtását, befogadását nem lehet elfogadásként értékelni, ezért a fizetésképtelenség megállapítása során a benyújtott (befogadott) váltót az adós kötelezettségét csökkentő tényezőként nem lehet figyelembe venni [1/1965. (I. 24.) IM r. 25. § (1) bek.].
Az O. K. H. hitelező 1990. január 2-án felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezte tartós fizetésképtelenség miatt D. C-gyár adós ellen. A bíróság a felszámolási eljárást megindította, majd az adós vagyoni helyzetének és hitelképességének megállapítása céljából szakértőt rendelt ki. A szakvélemény alapján a tartós fizetésképtelenség hiányát állapította meg. A végzés indokolása a szakvéleményre támaszkodva és azt teljes egészében elfogadva rögzítette, hogy az adós vagyona a tartozásait többszörösen meghaladja, így a tartós fizetésképtelenség megállapításának feltételei hiányoznak.
A végzés indokolása a szakvélemény értékelése kapcsán utalt arra, hogy a szakértői hivatkozás szerint a hitelező nem bizonyította az adós 156 000 000 Ft tartozására vonatkozó állítását. Egy 30 000 000 Ft-os váltó hitelezőnek való benyújtását pedig az adós javára való törlesztésként értékelte. Végül az indokolás leszögezte, hogy a bíróság a szakértői véleményt bizonyítékként egészében elfogadta, és érdemi döntését ennek alapján hozta meg.
A hitelező a végzés indokolásával szemben nyújtott be fellebbezést. Az indokolásban szereplő, idézett megállapítások mellőzését kérte, mert a jogszabály szerint a tartós fizetésképtelenséget elegendő valószínűsíteni, azt nem kell bizonyítani. A váltóra vonatkozóan arra utalt a hitelező, hogy a váltó befogadása vagy benyújtása nem jelenti azt, hogy teljesítésként azt a hitelező el is fogadta volna, mint ahogy az nem is történt meg.
Az adós észrevételeiben a fellebbezés elutasítását kérte. A későbbiek során, 1990. június 11-én továbbá azt is bejelentette a bíróságon, hogy fizetésképtelenné vált.
A fellebbezés csak részben és az alábbiak szerint alapos.
A döntéshozatal időpontjában hatályos 1988. évi 26. tvr.-tel módosított 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) 8. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezett, hogy a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelemben a tartós fizetésképtelenséget valószínűsíteni kell. A 9. § (1) bekezdése ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül a bíróság elutasítsa. Ha azonban erre nem kerül sor, a felszámolási eljárást – a 10. § (1) bekezdése alapján – lefolytatja, és ezen eljárás után állapítja azt meg, hogy fennáll-e tartós fizetőképtelenség avagy sem. A tartós fizetésképtelenség valószínűsítésére tehát csak a kérelemben kerülhet sor, mert ennek alapján határoz a bíróság a további eljárások felől. Ha azonban a kérelem alapján megindítja a felszámolási eljárást, abban az esetben már bizonyítási eljárásra kerül sor. A tvr. 10–11. §-ához fűzött indokolás kifejezetten ki is emeli ezt a körülményt: „A bíróság a gazdálkodó szervezet tartós fizetésképtelenségének a megállapításánál széles körű bizonyítást folytat le, tekintettel arra, hogy csak a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetének, hitelképességének ismeretében lehet e kérdésben dönteni”. A bíróság 1990. január 3-án kelt végzésével az adós ellen a felszámolási eljárást megindította. Ezt követően tehát a tartós fizetésképtelenség tényének megállapítása céljából bizonyítási eljárást kellett lefolytatnia.
A hitelező által sérelmezett indokolásbeli megállapítás egyébként nem magának a bíróságnak a ténymegállapítása, hanem a szakértői véleményből való idézet. Az elsőfokú bíróság azonban a szakértői véleményt teljes egészében elfogadta, így a Legfelsőbb Bíróság azt bírói megállapításként is értékelte. A fentiek szerint viszont a bizonyítékokra és a bizonyításra vonatkozó megállapítások jogszerűek, így annak mellőzésére – az alábbiakat kivéve – jogszabályi lehetőség nincs.
Részben alapos a hitelezőnek a váltó elfogadásához kapcsolódó indokolási rész mellőzésére irányuló fellebbezése.
A váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 25. §-ának (1) bekezdése határozza meg az elfogadás eseteit. Az elfogadás az „elfogadom”, vagy más hasonló értelmű szónak a váltóra való írásával történik, vagy a címzettnek a váltó előlapjára írt aláírásával is megtörténhet. Ennek megfelelően egyéb „befogadás”, illetőleg a váltó benyújtásának ténye önmagában nem értékelhető elfogadásként. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a váltó benyújtását – befogadását – a szakvéleménnyel egyezően elfogadásként értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján az elsőfokú bíróság végzésének indokolását a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta, ezt meghaladó részében pedig helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpkf. II. 30 608/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás