KK BH 1991/127
KK BH 1991/127
1991.03.01.
Törvénysértő a lakásügyi hatóság eljárása, ha a lakást a bérlő előzetes felhívása nélkül veszi igénybe [1/1971. (II. 8.)Korm. r. 94. § (2) bek.; 1/1971 (II. 8.) ÉVM r. 85. § (1) bek.].
A felperes 1917. évben született, özvegy családi állapotú, nyugdíjas, 4185 Ft nyugdíjjal rendelkezik. A lakásügyi hatóság 1987. április 14-én kelt határozattal utalta ki részére a 24 m2 alapterületű, komfort nélküli egyszobás, konyhás, kamrás tanácsi bérlakást, amelyért a felperes egyösszegben 9360 Ft lakás–használatbavételi díjat fizetett. 1987. szeptemberében a bérlemény a cseréptető hibája miatt beázott, emiatt a szoba és a konyharész lakhatóvá tétele érdekében azt újból ki kellett festeni. E munkák elvégzése 1988. május közepéig tartott, ez időtől vált a lakás beköltözhetővé. A felperes a munkálatok elvégzése alatt leánya lakásán tartózkodott, ingóságai, bútorai a részére kiutalt tanácsi bérlakásban voltak. A festési munkálatok elvégzését követően a perbeli lakást a felperes leánya a felperes tájékoztatása nélkül időlegesen, havi 2000 Ft bér ellenében egy ismerős házaspárnak engedte át. Az elsőfokú államigazgatási hatóság egy 1988. június 9. napján érkezett közérdekű bejelentés alapján – tehát a lakás lakhatóvá válását követő 3 hét múlva – igénybevételi eljárást indított az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Lr.) 94. §-ának (2) bekezdése alapján, és 1989. január 19-én határozatával a perbeli lakást térítési és elhelyezési igény nélkül igénybe vette. E határozatot a megyei város tanács igazgatási osztálya 1989. március 13-án határozatával helybenhagyta.
A városi bíróság a felperes keresetét – melyben az államigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte – elutasította. Megállapította, hogy miután a felperes 1988. május közepétől 1988. augusztusáig a számára kiutalt tanácsi bérlakásban nem lakott, azt albérlet útján hasznosította, ő maga pedig a leányánál lakott, a lakásügyi hatóság a Lr 94. § (2) bekezdés a) pontja alapján jogszerűen vette azt igénybe. Figyelemmel arra, hogy az államigazgatási szerv jogszabályt nem sértett, ezért a hatályon kívül helyezésre az elsőfokú bíróság okot nem látott.
A másodfokon eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A döntés indoka szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes törvényes eljárás alapján vette igénybe a felperes tanácsi bérlakását, térítési és elhelyezési igény nélkül. A másodfokú ítélet szerint a felperes távollétét nem indokolta olyan ok, amelynek fennállása esetén a lakás nem tekinthető elhagyottnak.
Az alperes a felperes végrehajtási kifogását és a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét elutasítva a jogerős ítéletet 1990. március 23. napján végrehajtotta, a lakásban talált ingóságokat szükségraktárba helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást nyújtott be a jogerős ítélet ellen. A törvényességi óvás alapos.
A Lr. 94. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a bérlő a lakást két hónapot meghaladó időre elhagyta – tanácsi bérlakás esetében – a lakásügyi hatóság a lakást igénybe veheti. A kormányrendelet végrehajtása tárgyában kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: LVhr.) 85. §-ának (1) bekezdése szerint a lakásügyi hatóság a bérlő által elhagyott tanácsi bérlakás igénybevétele előtt köteles az ismert helyen tartózkodó bérlőt felhívni, hogy a felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül igazolja a lakás elhagyásának okát. A felhívás mellőzésére a LVhr. – többek között – akkor ad lehetőséget, ha a bérlő ismeretlen helyen tartózkodik. A perbeli esetben megállapítható, hogy az ügyben eljárt államigazgatási hatóságok kellő indok nélkül mellőzték a bérlő felhívását. Törvényt sértettek az ügyben eljárt bíróságok, amikor a felhívás mellőzése ellenére az igénybevételi eljárást törvényesnek ítélték. Az államigazgatási iratokból ugyanis megállapítható, hogy az első fokon eljárt államigazgatási hatóságnak tudomása volt a felperes tényleges tartózkodási helyéről, így akkor járt volna el helyesen, ha az eljárás azon szakaszában, amikor bizonyítottnak találta a lakás elhagyását, a bérlőt felhívja a lakástól való távollét okának igazolására. E felhívás eredményeképpen a felperesnek módja lett volna személyi, jövedelmi, egészségügyi körülményeit előadni és azokat szükség esetén igazolni. Ezen adatok ismeretében kellett volna az elsőfokú államigazgatási hatóságnak döntenie abban a tárgyban, hogy a bérlő nem vitás távolléte indokolt volt-e vagy sem.
A fentiek alapján tévesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította és ugyancsak téves volt a másodfokú bíróság határozata, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(K. törv. I. 25 150/1990.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás