MK BH 1991/128
MK BH 1991/128
1991.03.01.
Vállalkozási szerződésnek és határozott időre kötött munkaszerződésnek egymástól való elhatárolása [Ptk. 389. §;1967. évi II. törvény 50. §. (1) bek., 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 17. § (1) bek.].
L BH 91/3/128
A felperes alkalmi munkás, általában birkanyírással foglalkozik. 1984. július 1-jén K. S-sel együtt „vállalkozási szerződést” kötött a termelőszövetkezettel 1984. július 1-jétől augusztus 31-ig terjedő időtartamra kazlazási munkára. A szerződésben arra vállalkoztak, hogy a tsz által kiadott munkát Sz. I. szolgáltató ágazatvezető utasítása szerint elvégzik. A tsz ezzel szemben arra vállalt kötelezettséget, hogy a munkák elvégzéséért kéthetente 220 Ft/ha mértékű teljesítménybért fizet, és öt fő részére térítés nélkül ebédet ad. A szerződésben megállapodtak abban is, hogy a „vállalkozók” jogosultak a munkájukhoz más vállalkozót is bevonni.
Az alperes az 1988. október 31-én kelt fizetési meghagyásában 55 312 forint társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot, 55 219 forint késedelmi pótlékot és 13 828 forint rendbírságot, összesen 124 539 forintot követelt a felperestől. Igényét arra alapította, hogy a felperes az 1984. július 1-jétől augusztus 31-ig és az 1984. október 1-jétől október 31-ig terjedő időszakokban öt fő alkalmi munkavállalót foglalkoztatott, akiket nem jelentett be biztosításra. A részükre kifizetett 106 790 forint összegű alkalmi munkabér után nem tett eleget járulék-bevallási és befizetési kötelezettségének.
A felperes keresetlevele alapján eljárt munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta az alperes határozatát, és a felperest 33 187 forint járulék, 33 131 forint késedelmi pótlék és 8297 forint rendbírság megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes kazlazási munkára kötött vállalkozási szerződést, és ezen túl még egyéb munkákat is elvégzett, amelyeket maga szervezett meg, munkáltatói jogokkal rendelkezett. A vállalkozási díjból fizette az általa alkalmazott emberek bérét. A vállalkozási szerződés ugyan megtévesztő fogalmakat is tartalmaz, ennek ellenére azt a tartalmának megfelelően kell értelmezni. Az alperes leszállította az igényét három fő alkalmazott járulékaira, amit a bíróság ítélkezése alapjául elfogadott.
A megyei bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes vállalkozó volt. A tsz és az alkalmi fizikai munkások között nem jött létre jogviszony. Erre utal a vállalkozási szerződés 5. pontja is. Az, hogy a felperes nem tudott a járulékfizetési kötelezettségéről, a jogvita eldöntésénél közömbös.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tény, hogy a felperes a tsz-el „vállalkozási” szerződést kötött, maga nem volt azonban vállalkozó, mert a vállalkozó meghatározott eredmény létrehozására vállal kötelezettséget (Ptk 389. §). Ezzel szemben a felperes „kazlazási munkavégzésre”, e munkák elvégzésének idejére vállalt kötelezettséget, tehát határozott időre szóló munkaviszonyt létesített, amely megfelelt a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 17. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.
A munkát a szerződés 3. pontja szerint is a munkáltató irányította, ami a munkaviszony esetén természetes, és e jogviszony lényegéből következik. A munka végzéséhez a munkáltató munkaeszközt (rakodógép) és üzemi étkeztetést biztosított [1967. évi II. törvény 50. § (1) bek.]. Teljesítménybért fizetett, tehát a munkaviszonynak megfelelő díjazásban részesítette a szerződés 4. pontjában kikötöttek szerint.
Egyébként az alperes is ezt az álláspontot képviselte egy másik perben.
Mindezekhez képest megállapítható, hogy a felperes határozott idejű munkaviszony alapján dolgozott a termelőszövetkezetnél, és nem volt vállalkozó.
Minthogy az előbbiek szerint a felperes nem volt vállalkozó, tehát maga is alkalmazott volt, nem köthetett munkaszerződést más dolgozóval az általa elvállalt munkában való közreműködésre. A munkajog ugyanis nem ad lehetőséget arra, hogy a dolgozó a munkaviszonya keretében vállalt munkát akárcsak részben is az általa felfogadott személlyel vagy más személyekkel végeztesse el.
Következésképpen a felperes „alkalmazottai” - akik még kevésbé voltak vállalkozók, mint a felperes -, a munkát végeztető termelőszövetkezettel álltak munkaviszonyban. Ezért a felperesnek a termelőszövetkezettel kötött szerződése alapján mind a felperessel, mind a további három személlyel munkaviszony jött létre.
Ezekben az esetekben a csoportban, a brigádvezető által irányított közösségben kialakul egy bizonyos együttműködési és elszámolási viszony, de mindegyik dolgozó egyénileg és önállóan alanya a munkaviszonynak.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes fizetési meghagyását hatálytalanította. (M. törv. II. 10 060/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás