BK BH 1991/136
BK BH 1991/136
1991.04.01.
A gyalogos tettese lehet a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének, ha az úttesten való szabálytalan és megtévesztő magatartásával okozójává válik annak, hogy a járművezető baleset folytán maga is súlyos sérülést szenved [Btk. 170. § (6) bek. 1. tétel].
L. BH 91/4/136
Az eljárt bíróságok a terheltet bizonyítékok hiányában felmentették a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége miatt emelt vád alól.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon, az esti órákban az autóbuszmegállóban leszállt az autóbuszról, majd ittas állapotban figyelmetlenül megkezdte áthaladását az úttesten. Eközben a motorkerékpárral arra haladó sértett őt elütötte; a sértett ennek folytán felbukott, és mindketten súlyos, töréses sérüléseket szenvedtek.
A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítése során megállapította, hogy a terhelt az úttesten való áthaladás közben megállt, ezzel megtévesztette a motorkerékpárost, így szabálytalanul közlekedve a sértettet megzavarta, és ez volt a baleset oka.
Az eljárt bíróságok megállapították azt is, hogy a sértett motorkerékpáros annyiban követett el szabályszegést, hogy nem tartotta meg a jobbratartási kötelezettséget, és a terhelt szabálytalan magatartását észlelve nem tett semmit annak érdekében, hogy a balesetet elkerülje, noha az fékezéssel vagy kikerüléssel még elkerülhető lett volna.
A terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú végzés leszögezte, hogy bizonyított tényként fogadja el: a terhelt a képzeletbeli felezővonalon áthaladva, attól kb 1 méterre a motorkerékpáros sávjában megállt, majd ismételten elindult, megállása még féktávolságon kívül történt. A sértett ekkor nem tett semmit a baleset elkerülése érdekében, noha ezt megtehette volna. Ugyanakkor a tényállásból az tűnik ki, hogy a terhelt elindulása történt a féktávolságon kívül; az úttesten való megtorpanása és újabb elindulása már féktávolságon belül volt; a sértett ezzel megtévesztette a szándékát illetően.
Ezt a körülményt azonban az eljárt bíróságok nem vették figyelembe.
A jogerős határozatban - különösen a másodfokú bíróság végzésében - megállapított tényállás alapján a terhelt bűnösségére és nem az ezt igazoló bizonyítékok hiányára vonható megalapozott jogi következtetés.
Kétségtelen ugyanis, hogy a megállapított tényállás magába foglalja a terhelt magatartásának gondatlanságát és azt is, hogy ez - legalább részben - okozója volt a balesetnek. Következésképpen a terhelt gondatlansága és a bekövetkezett eredmény közötti okozati összefüggés megállapítható volt.
Ebből viszont szükségképpen kell következtetni a terheltnek a vád szerinti vétségben való bűnösségére.
Az igen jelentős időmúlásra és arra figyelemmel azonban, hogy a terhelt maga is súlyosan megsérült, már nem mutatkozik szükségesnek büntetésben részesítése.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai a terheltnek a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége vádja alóli felmentő rendelkezése törvénysértő, egyben a Be 291. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a határozatnak az érdekeltekre nincs hatálya. (B. törv. IV. 273/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás