BK BH 1991/138
BK BH 1991/138
1991.04.01.
A hamis külföldi fizetőeszköz találása a pénzhamisítás szempontjából nem esik a forgalomba hozatal céljából való ,,megszerzés'' fogalma alá [Btk. 304. § (1) bek. b) és c) pont].
L. BH 91/4/138
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás büntette miatt 2 év 4 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte; ugyanakkor a közokirat-hamisítás büntette miatt ellene emelt vád alól - mert a vád tárgyává tett cselekmény nem valósít meg bűncselekményt - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjára utalással felmentette; a személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelesség megszegésének szabálysértése miatti eljárást pedig megszüntette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az alkoholista, gyógyszerfüggő, psychopathiás életvezetésű, tartástalan, sodródó személyiségű I. r. vádlott a tó bokros partján egy gumigyűrűvel átfogott 100 dolláros bankjegyköteget talált.
Ebből az I. r. vádlott 5 db 100 dolláros bankjegyet kínált eladásra 1 USD/60 forint árfolyamos. A pénz eredetét illetően azt mondta, hogy az USA-ban élő anyjától kapta, és egy valódinak tűnő felbélyegzett levélborítékot is mutatott állításának alátámasztása érdekében.
H. P. az 5 db bankjegyből egyet átvett, és ki is fizette a 6000 forintos vételárat. Megbeszélték, hogy a fennmaradó 4 bankjegyet is megvásárolja, amint összejön a pénze. Másnap azonban H. P. közölte, hogy a megvásárolt bankjegy „nem frankó”. Visszakérte a 6000 forintot. Az I. r. vádlott azonban a pénzt nem adta vissza, arra csupán ígéretet tett, biztosítékként átadott H. P.-nek még egy 100 dolláros bankjegyet. Ekkor már az I. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy az USD bankjegyek hamisak.
Az I. r. vádlott ezután 13 db hamis 100 dolláros bankjegyet kínált 1 USD/60 forint egységáron a II. r. vádlottnak. Másnap a vádlott-társa trafikjában realizálták az üzletet; a 13 db bankjegy ellenében az I. r. vádlott 78 000 forintot kapott kézhez. Az ügylet megkötésekor még további vételi lehetőséget helyezett kilátásba, és egy nem létező nevet valamint telefonszámot írt fel egy cédulára. Az I. r. vádlott ebben az esetben az USA-ban élő állítólagos nagybátyját jelölte meg a pénz küldőjeként.
A II. r. vádlott még aznap meggyőződött a bankjegy hamis voltáról, és ezért azokat - ijedtében - elégette.
A Magyar Nemzeti Bank szakvéleménye szerint a hamis bankjegyek a közepesnél gyengébb minőségű hamisítványok; közönséges géppapíron offset-nyomással készültek. Ilyen hamisítású bankjegyek Magyarországon még nem fordultak elő.
A nyomozás során az I. r. vádlottól 61 db bankjegyet foglaltak le.
Az I. r. vádlott az illetékes rendőrhatóság által a személyi igazolványába elhelyezett, de megrongálódott fényképét eltávolította, és abba egy újabb fényképet ragasztott be.
Az elsőfokú ítéletet felülbírálva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ítéleti tényállás megalapozott, és az irányadó a másodfokú eljárásban, továbbá hogy az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott bűnösségére.
A pénzhamisítást megvalósító cselekmény jogi értékelése körében azonban a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet teljes mértékben az elsőfokú bíróság álláspontjában.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében utalt arra, hogy az I. r. vádlott „találás” útján jutott a hamis bankjegyek birtokába, amely cselekmény megfelel a törvényi tényállási elemként szereplő „megszerzés” fogalmának.
A Btk. 304. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott elkövetési magatartás azonban célzatos: a forgalombahozatal céljából tudottan hamis pénz megszerzése valósítja meg a bűncselekményt.
A „találás” - mint a megszerzés távolról sem célzott módja - nem támasztja alá azt a feltevést, hogy az adott esetben a vizsgált törvényi fordulat szerinti megszerzésre került sor.
Ugyanakkor azonban az eljárás adatai alapján kétségtelen, hogy a vádlott kevéssel a birtokba vétel után már felismerte a kérdéses bankjegyek hamis voltát. Az eljárás során kihallgatott tanuk vallomásából nyilvánvaló, hogy az I. r. vádlott előtt az általa megtalált külföldi fizetőeszközök nem eredeti volta kétségtelen volt.
Mivel pedig az I. r. vádlott - ezt követő időben - hamis pénzt hozott forgalomba, cselekménye helyesen a Btk. 304. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti elkövetési magatartást valósítja meg, és az elsőfokú bírósági ítélet jogi indoklását ennek megfelelően kellett helyesbíteni.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott büntetése enyhítésére irányuló védelmi fellebbezést.
A megvalósult cselekményt társadalomra veszélyessége jelentős. A pénzhamisítás gyakorisága növekvő tendenciát mutat - közismert annak üzletszerű elkövetése magyar és idegen állampolgárok részéről egyaránt -, és a pénzügyi-gazdasági folyamatokkal magyarázott devizakereslet okát a megvalósulttal egyező cselekmények társadalomra veszélyessége jelentős.
Mindezekre, valamint az I. r. vádlott kitartó bűnös magatartására figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem látott alapot a kiszabott fő- és mellék büntetés enyhítésére, ezért az elsőfokú ítéletnek az I. r. vádlottra vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 327/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás