BK BH 1991/142
BK BH 1991/142
1991.04.01.
Ha az igazságügy-miniszter — a fennálló nemzetközi szerződés ellenére — nem kívánja a vádlott kiadását kérni, a tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg [Be. 192. § (3) bek. a) pont, 389. §].
L. BH 91/4/142
A városi ügyészség a vádlottal mint (ismeretlen címen) „jogszabály megszegésével külföldön tartózkodóval” szemben emelt vádat csalás büntette [Btk. 318. § (4) bek. a) pont] miatt.
A vádirat 1988 november 14. napján került a városi bíróságon iktatásra. Az abban rögzített tényállás szerint a vádlott 1988 áprilisában szóban megállapodott a sértettel a tekintetben, hogy a tulajdonában levő, tehermentes lakóházas ingatlanára adásvételi szerződést fog vele kötni.
A vádlott 1988. április 29. napján azután - immár annak tudatában, hogy családjával még azon a napon végleg külföldre távozik - jogtalan haszonszerzés végett 200 000 forint vételár előleget vett át a sértettől. A nevezett megtévesztése végett ekkor írásban is elismerte azt, hogy az adásvételi szerződést meg fogja kötni.
A megállapodás ellenére - eredeti csalási szándékával egyezően - a vádlott 1988. április 20. napján elhagyta az országot, Ausztriába távozott és azóta is jogellenesen ismeretlen helyen, külföldön tartózkodik. A sértett kára nem térült meg.
A városi ügyészség 1989. február 28. napján érkezett átiratában közölte a városi bírósággal a vádlott külföldi lakóhelyét. Az 1976. évi 18. tvr.-tel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között létrejött kiadatásról szóló szerződés 1. és 2. cikke lehetőséget ad a vádlott cselekményéhez hasonló súlyú bűncselekményeknél az elkövető kiadatására. Erre figyelemmel az ügyészség a Be. 389. §-ának (1) bekezdés értelmében indítványozta, hogy a városi bíróság bocsásson ki a vádlottal szemben elfogató parancsot, és azt a Be. 389. §-ának (3) bekezdése alapján terjessze fel az igazságügy- miniszterhez.
A városi bíróság 1989. március 1. napján meghozott végzésével a már kitűzött tárgyalást elhalasztotta, és az eljárást felfüggesztette, a vádlottal szemben elfogató parancsot bocsátott ki, amelyet a kiadatás kérdésében való döntés és további eljárás végett az igazságügy- miniszterhez felterjesztett. Végzésében utalt arra, hogy a továbbiak tekintetében az igazságügy- miniszter állásfoglalása után fog hivatalból határozni.
Az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Jogi Kapcsolatok Főosztálya 1989. március 21. napján - az iratok visszaküldése mellett - arról értesítette a városi bíróságot, hogy a miniszter nem tartja indokoltnak a vádlottal szemben kiadatási kérelem előterjesztését.
A városi bíróság ezek után hirdetményi idézés mellett 1989. július 6. napjára tárgyalást tűzött ki, bizonyítást vett fel, majd az 1989. október 26. napján megtartott tárgyaláson ítéletet hozott. A vádlottat távollétében bűnösnek mondta ki - a vádnak megfelelően - csalás büntettében, ezért őt 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte (Btk. 87/A. §).
A megyei bíróság az ügyet nem látta érdemben felülbírálhatónak.
A főszabály az, hogy az elsőfokú bíróságnak a tárgyalást a vádlott jelenlétében kell megtartania, a vádlott jelenlététől az elsőfokú bíróság csak kivételesen tekinthet el, a Be. 192. §-a (3) bekezdésében, illetőleg a (4) bekezdésében írt - kiterjesztően nem értelmezhető - esetekben. A jelen ügy kapcsán a Be. 192. §-a (3) bekezdésének a) pontja került felhívásra.
Eszerint azonban a tárgyalás az ügyész indítványára, a vádlott távollétében csak akkor tartható meg, ha a vádlott jogszabály megszegésével külföldön tartózkodik, és kiadatásának nincs helye, illetőleg kiadatását megtagadták.
Az elbírálandó ügyben a fentebb írtakból egyértelműen megállapítható, hogy a vádlottal szemben a kiadatásra lenne lehetőség, más kérdés, hogy az igazságügy-miniszter - vonatkozó jogával élve - a kiadatását nem kívánta kérni.
Az ügyész a jogszabály helyes értelme szerint viszont csak nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában, valamint akkor indítványozhatja, hogy a bíróság a tárgyalást a vádlott távollétében tartsa meg, ha a megkeresett külföldi hatóság a kiadatást megtagadja.
Az a körülmény tehát, hogy az igazságügy-miniszter nem kívánt kiadatást kérni, nem alapozza meg a Be. 192. §-a (3) bekezdése a) pontjának az alkalmazását.
Mindezekből kitűnően az elsőfokú bíróság alapvető eljárási jogszabálysértést követett el, amikor a törvényi előfeltételek hiányában a tárgyalást a vádlott távollétében tartotta meg.
Az ügy egyébként abban a vonatkozásban, hogy a vádlott (és családja) mi módon távozott az országból, volt-e útlevele, mi volt annak az érvényességi ideje, nem került felderítésre. Ilyen körülmények között az is kétséges, hogy valóban jogszabály megszegésével tartózkodik-e külföldön. A megyei bíróság kiemeli, hogy a Btk. 87/A. §-a, amelyet a városi bíróság anyagi jogszabályként alkalmazott - csak akkor alkalmazható, ha bíróság az eljárást jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó vádlottal szemben folytatja le.
Mindezekből következően a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. Erre tekintettel a megyei bíróság a Be. 250. §-ának II/d. pontja értelmében az ítéletet hatályon kívül helyezte.
A megyei bíróság úgy rendelkezett, hogy az iratokat az ügyésznek kell visszaküldeni, mert a már említettek szerint felderítésre vár, hogy a vádlott valóban jogszabály megszegésével tartózkodik-e Ausztriában, az Interpol közbejöttével megállapított címen. A vádiratot vele mint jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó személlyel szemben nyújtották be.
A megyei bíróság megítélése szerint egyébként az igazságügy- miniszter állásfoglalása után csak arra van immár lehetőség - az említettek felderítése után -, hogy a vádlott külföldön tartózkodására tekintettel az eljárás a nevezett Magyarországra való esetleges visszatértéig, legfeljebb az elévülés bekövetkezéséig felfüggesztésre kerüljön. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 760/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás