GK BH 1991/159
GK BH 1991/159
1991.04.01.
Jogi előadó jogtanácsosként csak a feleknek a megbízási szerződésben foglalt ilyen értelmű megállapodása alapján járhat el. Semmis az a szerződés, amely jogtanácsos által ellátandó képviseletre ilyen képesítéssel nem rendelkező személyt jogosít fel [Ptk. 234. § (1) bek., 237. § (1) bek.; 1983. évi 3. tvr. 2. § (1) bek. b) pont, 3. § (1) bek., 21. § (1) bek.].
A felperes módosított kereseti kérelmében 45 000 Ft és kamata, valamint 6559 Ft késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes 1986. október 1-jén lépett be a gazdasági társulásukba, és ugyanezen a napon az alperessel egy külön megállapodást is kötöttek, melyben az alperes megbízta jogi képviseletének az ellátásával. Megállapodtak abban, hogy az alperest dr. P. E. képviseli, és az alperes képviseleti díjként havi 15 000 Ft-ot fizet, melyet negyedévenként, a tárgynegyedév középső hónapjának 15. napján banki úton utal át a felperesnek. Megállapodtak abban is, hogy a szerződés határozatlan időre szól, felmondani egy éves felmondási idővel lehet, a felmondási idő alatt is köteles a felperes az alperes jogi képviseletét ellátni. Előadta a felperes, hogy ezt a megállapodást az alperes 1988. április 1-jei azonnali hatállyal felmondta, azzal az indokolással, hogy a felperes a kevés számú perben nem megfelelően képviselte az alperest, és a havi 15 000 Ft-os költségtérítés aránytalan és túlzott. Az alperes 1988. I. negyedévében a költség–hozzájárulást megfizette, azt követően azonban már nem fizetett. A felperes szerint az alperes nem volt jogosult a megállapodást azonnali hatállyal felmondani, miután kikötötték, hogy a felmondási idő egy év. Az alperes felmondását az igazgatótanács elé terjesztették, az az alperes felmondását elfogadta akként, hogy egy év múlva, 1989. április 1-jén lép hatályba. Az alperesnek ezt az igazgatótanácsi határozatot megküldték. E határozat alapján az alperes tartozik 1989. április 1-jéig a havi 15 000 Ft-os költségtérítést megfizetni, melynek megfizetésére hiába szólította fel az alperest. Ezért 1988. november 10-én inkasszó útján az alperestől leemelt 135 000 Ft-ot, mely összeg az 1988. évi II. III. és IV. negyedévi költségtérítés összege. Miután az alperes a II. és III. negyedév költségtérítését nem határidőben egyenlítette ki, ez után tartozik 6559 Ft késedelmi kamatot is megfizetni. Az alperes az 1989. évi I. negyedév költségtérítését nem fizette ki, ezért kérte a felperes 45 000 Ft megfizetésére kötelezni az alperest. A felperes állította, hogy az alperes képviseletét mindvégig a felmondási idő alatt is kifogástalanul ellátta.
Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte, egyben a felperessel megkötött megállapodást megtámadta arra hivatkozva, hogy a felperes megtévesztette, mert a megállapodásban megjelölt jogi képviselő jogtanácsosi képesítéssel nem rendelkezett, ennek ellenére mindenhol úgy járt el mint jogtanácsos, és jogtanácsosi bélyegzőt is használt. A megállapodás megkötésekor minderről az alperesnek nem volt tudomása, s amikor erről tudomást szerzett, a felperessel kötött megállapodást azonnali hatállyal felmondta. Hivatkozott a szerződés semmisségére. Ennek alapján a felperessel szemben viszontkeresetet támasztott, és kérte 135 000 Ft visszafizetésére kötelezni. Ezen összeggel kapcsolatban vitatta a felperes által követelt késedelmi kamat jogalapját, nem vitatta azonban az összegszerűséget.
Az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, az alperest a felperes módosított kereseti kérelme szerint marasztalta, az alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes jogtanácsosi iroda 1986. január 9-én társulási szerződéssel egyesülési formában jött létre, melyet a Fővárosi Tanács Igazgatási Főosztálya 1986. április 11-én törvényességi szempontból felülvizsgált és jóváhagyott. A társulásba az alperes 1986. október 1-jén lépett be, ezt a csatlakozást a felperesi igazgatótanács 1987. május 1-jei határozatával hagyta jóvá. A felperes és az alperes között 1986. október 1-jén megbízási szerződés jött létre, ennek 7. pontjában a felek egy éves felmondási időt kötöttek ki. Az alperes 1988. április 1-jén azonnali hatállyal mondta fel a felperessel kötött megbízási szerződést, ezt azonban az igazgatótanács csak 1989. április 1-jei hatállyal vette tudomásul. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az igazgatótanács határozata megalapozott volt, mert megfelelt a felek által kötött külön megállapodás 7. pontjában kikötött egy éves felmondási időnek. Mindezek alapján kötelezte az alperest, hogy a felperes által peresített, felmondási időre járó költségtérítést járulékaival együtt, valamint a peresített késedelmi kamatot is fizesse meg.
Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét nem találta megalapozottnak, mert – álláspontja szerint – az alperes a szerződés megtámadásával elkésett, hiszen a szerződést egy éven túl, csak a perben támadta meg, anélkül hogy a Pp. 236. §-a (1) bekezdésének előírásait betartotta volna. A szerződésnek kifogás útján való megtámadását sem találta megalapozottnak az elsőfokú bíróság, mert önmagában az a körülmény, hogy a felperesi jogi képviselő nem rendelkezik jogtanácsosi képesítéssel, a Ptk. 210. §-a (1) bekezdésének előírása szerint nem olyan lényeges körülmény, mely a megállapodás érvénytelenségét megalapozná. Egyébként az alperes tagja volt a gazdasági társulásnak, így lehetősége lett volna ellenőrizni rendszeresen a felperes tevékenységét. Ezenfelül az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperesi jogi munka minőségének a megítélése nem tartozik bírói hatáskörbe.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és a viszontkereseti kérelme alapján a felperes marasztalását. Fellebbezésében megismételte mindazt, amit az elsőfokú eljárásban előterjesztett, és hangsúlyozta, hogy a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, ennek folytán nem lehet azt megállapítani, hogy elkésetten terjesztette elő a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos kifogását.
A fellebbezésre előterjesztett észrevételében a felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A rendelkezésre álló adatok szerint a felek között 1986. október 1-jén két szerződéssel, két különböző jogviszony jött létre. Az egyik folytán az alperes tagja lett a gazdasági társulásnak, a másik jogviszony pedig abból származik, hogy a felek megállapodást kötöttek, ezzel az alperes megbízta a jogtanácsosi irodát jogi képviseletének az ellátásával.
A társulási szerződés VII. pontjában – a vegyes rendelkezések között – az is kikötésre került, hogy: „A Jogtanácsosi Iroda csak jogtanácsosi igazolvánnyal rendelkező jogtanácsost alkalmazhat”. A megállapodás 4. pontjából pedig kitűnik, hogy a felek megállapodása szerint a jogtanácsosi iroda részéről az alperes képviseletét dr. P. E. jogtanácsos látja el. A jogtanácsos a jogi tevékenységet jogtanácsosi irodában is kifejtheti [1983. évi 3. tvr. 2. §-a (1) bekezdés b) pontja]. Jogtanácsos az lehet, akit a megyei (fővárosi) bíróság által vezetett névjegyzékbe bejegyeztek [3. § (1) bekezdés], és 1984. december hó 31. napját követően csak az, akit a jogtanácsosi névjegyzékbe bejegyeztek [21. § (1) bekezdés].
Azt a felperes sem tette vitássá, hogy mind a társulási, mind a megbízási szerződésben kikötésre került: jogtanácsost alkalmaznak, továbbá hogy a jogi képviselőnek jogtanácsosi igazolvánnyal kell rendelkeznie. Azt sem vitatta a felperes, hogy a megbízási szerződésben jogtanácsosként megnevezett személy jogtanácsosi képesítéssel nem rendelkezett.
Mindezek alapján tényként kellett megállapítani, hogy a felek között 1986. október 1-jén létrejött megállapodás nem felel meg a fent hivatkozott rendelkezéseknek, jogszabályba ütközik, ezért érvénytelen. [Ptk. 200. § (2) bekezdés], mert a jogtanácsosi iroda a szerződésben kikötött feltételek ellenére nem jogtanácsosi képesítéssel rendelkező jogi képviselőt biztosított az alperes részére, és a megbízási szerződésben a jogi előadót jogtanácsosként tüntette fel.
A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A Ptk. 237. §-a (1) bekezdése szerint pedig érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani. Az alperes azonban a megbízási szerződést 1988. április 1-jén csak a jövőre nézve kérte megszüntetni, az eredeti állapot helyreállítását nem igényelte [Ptk. 481. § a) pontja, 482. §-ának (1) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében a Pp. 213. §-a (3) bekezdésének előírása alapján közbenső ítéletet hozott: megállapította, hogy a felek között 1986. október 1-jén létrejött megbízási szerződés 1988. április 1. napjával megszűnt, a felperes követelésének összegszerűsége kérdésében, valamint az alperes viszontkereseti követelése tárgyában a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és e körben elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát.
Az új eljárásban a felperesnek a Pp. 164. §-a (1) bekezdésének előírása alapján bizonyítani kell, hogy 1988. április 1-jétől milyen ügyekben látta el az alperes jogi képviseletét, és ezért milyen díjazás, illetve költségtérítés illeti meg. A felperes által előterjesztett bizonyítékok és az alperes védekezése alapján az elsőfokú bíróságnak le kell folytatnia a bizonyítási eljárást a felek követelései összegszerűségének tisztázása érdekében.
(Legf. Bír. Gf. II. 31 084/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás