GK BH 1991/167
GK BH 1991/167
1991.04.01.
Gazdálkodó szervezet ellen vezetett végrehajtás során – ha a végrehajtandó követelés pénzintézet utján nem volt behajtható – akár az ingó– akár az ingatlan vagyonra vezethető végrehajtás. A végrehajtási cselekmény – a követelés teljes fedezetéig – többször is ismételhető [1979. évi 18. tvr. 3. § (2) bek., 8. § (1), (2) bek., 68. § (4) bek.; 14/1979. (IX. 17.) IM r. 27. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével a fizetési meghagyással érvényesített 157 250 Ft és járulékai végrehajtása tárgyában az E. Bírósági Végrehajtó Irodánál folyamatban levő végrehajtási ügyben a végrehajtó által 1989. április 13-án és 1989. szeptember 29-én felvett foglalási jegyzőkönyveket jóváhagyta. Egyidejűleg az adósnak a végrehajtó intézkedése elleni felülvizsgálatára, továbbá a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet – azok alaptalanságára hivatkozva – elutasította. A bírósági végrehajtásról szóló – az 1988. évi 33. tvr.-tel módosított – 1979. évi 18. tvr. (a továbbiakban: Vht.) és a végrehajtása tárgyában kiadott 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet ugyanis nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek szerint egyidejűleg ingatlanra és ingóságokra végrehajtás nem folytatható. A foglalást pedig mindaddig végzi a végrehajtó, amíg a követelés fedezve nincs. Jogszabálysértés nem történt, mivel az üdülő nem a gazdálkodás célját közvetlenül szolgáló ingatlan, az ingóságok lefoglalása pedig a gazdálkodó szervezet tevékenységének folytatását nem gátolja. Alaptalan a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem is, mivel a további eljárás csak a jelen végzés jogerőre emelkedése után folytatható. Az okból sem indokolt az eljárás felfüggesztése, hogy az adós ellen szanálási eljárás folyik, mivel csak a felszámolási eljárás közzétételekor folyamatban levő végrehajtási eljárások felfüggesztését teszi lehetővé a jogszabály.
A végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, kérte a végzés megváltoztatásával a bírósági végrehajtó 1989. szeptember 29. napján foganatosított foglalásának hatálytalanítását. Álláspontja szerint az eljárás sérti az adós érdekeit, a 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet 27. §-ának (1) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy a foglalást a követelés behajtásáig többször meg lehet ismételni, és gyakorlatilag egy–egy foglalás során hol ingóságra, hol ingatlanra a követelés fedezetét nyújtó vagyontárgyakat lehet lefoglalni, ezért az 1989. szeptember 29-én történt újabb, az ingóságokra vezetett végrehajtás törvénysértő volt. Hivatkozott továbbá arra, hogy a gépjármű lefoglalása sérti az érdekeiket, mivel a szanálás ideje alatt több egyeztető tárgyalást tartanak, az egyéb jármű igénybevétele pedig növeli az eladósodást. Sérelmes a bútorok lefoglalása is, mivel azok használata a napi üzletvitelhez szükséges.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a Vht. 68. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezésnek megfelelően helyesen foglalt állást a foglalási cselekmény jóváhagyása tekintetében. A Vht. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetek végrehajtható pénzkövetelésüket egymással szemben – pénzintézet útján – azonnali beszedési megbízással érvényesíthetik. A (2) bekezdés értelmében, ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezet eredményre, az általános szabályok szerint ingó– és ingatlan végrehajtásnak is helye van. A jogszabályi rendelkezés a foglalás során sorrendiségét e vagyontárgyakra nézve nem állapít meg. A Vht. 12. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a végrehajtási lapot a jogosult kérelmére állítja ki. Ez azt is jelenti, hogy a végrehajtást kérő kérelmének megfelelően rendeli el a bíróság, hogy a végrehajtást milyen vagyontárgyakra nézve kell lefolytatni. A végrehajtás általános elvei között szerepel a Vht. 3. §-ában foglalt rendelkezés, amely szerint a vagyoni kényszer alkalmazásánál meg kell tartani a fokozatosságot, az adós ingatlanát csak akkor lehet értékesíteni, ha az egyéb vagyontárgyakból a követelés gyorsan nem elégíthető ki.
A másodfokú eljárás során a bíróság megállapította, hogy az 1989. szeptember 29. napján kelt foglalási jegyzőkönyv szerint a végrehajtó – helyszíni eljárás mellőzésével – lefoglalta az adós Volga típusú személygépkocsiját, valamint egy világosbarna bútorgarnitúrát. Az adós hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az ingóságok lefoglalása akadályozza őt az üzletvitelében. A Legfelsőbb Bíróság megkeresése alapján az eljáró végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv 2. tétele alatt felvett ingóságokat a helyszínen ellenőrizte, és a foglalást kiegészítette azzal, hogy a bútorgarnitúra az AGRIA Bútorgyár Eger gyártmányú „Párizs” ülőgarnitúrából, 2 db fotelből, 1 db 3 személyes kanapéból és 1 db tölgyfa asztalból áll. Az ingóságok rendeltetéséből megállapítható, hogy azok lefoglalása a gazdálkodó szervezet tevékenységének további folytatását nem gátolja, így az elsőfokú bíróság által a Vht. 68. §-ának (4) bekezdése alapján eszközölt bírósági jóváhagyás nem tekinthető jogszabálysértőnek. A lefoglalt ingóságok – sem a személygépkocsi, sem az ülőgarnitúra – a munkavégzésnek nem nélkülönözhetetlen feltételei, így a tevékenység folytatását lefoglalásuk nem akadályozza.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzése érdemben helyes döntést tartalmaz, ezért a Legfelsőbb Bíróság annak fellebbezett részét a Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján indokainál fogva helybenhagyta.
(Komárom Megyei Bír. Gpk. 50 519/1988., Legf. Bír. Gf. I. 30 268/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás