BK BH 1991/179
BK BH 1991/179
1991.05.01.
Halálos közúti baleset gondatlan okozása esetén az elsőbbségadásra vonaktozó közlekedési szabály megszegésének jellege és durvasága a bűnösség fokának a megítélésére, következésképpen a büntetés kiszabására jelentős kihatással van [Btk. 187. § (2) bek. b) pont, 83. §, 89. § (2) bek.].
L. BH 91/5/179
A városi bíróság a terheltet halálos közúti baleset gondtalan okozásának vétsége miatt 2 évi fogházbüntetésre és 3 évre a közúti járművezetésétől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon este 20 óra 30 perckor érkezett a főútvonal kereszteződéséhez. A főútvonalon haladók elsőbbségét a terhelt haladási irányból „ Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla biztosította.
A terhelt a kérdéses útkereszteződést mintegy 50-60 km/óra sebességgel közelítette meg, és bár az esti sötétségben az országúti reflektorok fényét látva észlelte, hogy tőle jobbról a védett úton jármű közeledik az útkereszteződéshez, úgy ítélte meg, hogy a közeledő jármű előtt még keresztezheti a főútvonalat.
A terhelt változatlan sebességgel hajtott be az útkereszteződésbe, és ott a mintegy 70-80 km/óra sebességgel haladó, a sértett által vezetett személygépkocsival ütközött.
Az ütközés következtében mindkét gépkocsi lesodródott az útról és felfordult.
A sértett a balesetben elszenvedett súlyos sérüléseivel összefüggésben a kórházban beszállítását követően meghalt. Utasa pedig 8 napon túl gyógyuló bordatöréseket szenvedett.
Az elsőfokú ítéletet védelmi fellebbezések alapján felülbíráló megyei bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a fogházbüntetés tartamát 1 év 4 hónapra leszállította; annak végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.
A másodfokú ítéletnek a büntetés felülbírálása során kifejtett megállapításai szerint tévedett a városi bíróság, amikor az elkövetés körülményeire figyelemmel a terhelt kirívóan magas fokú gondatlansága megállapítására vont következtetést. A megyei bíróság álláspontja szerint a baleset azért következett be, mert a megoldandó közlekedési szituációban a terhelt „rosszul döntött” . Elfogadott vallomása szerint ugyanis a terhelt az útkereszteződéshez közeledve a reflektorfény alapján még olyan távolinak ítélte a védett úton közlekedő járművet , amely távolság még biztosította számára az útkereszteződésben való biztonságos áthaladást. A sértetti jármű távolságának és sebességének téves megítélése miatt következett be a baleset. Ezeket a tényeket szem előtt tartva - az elsőfokú bíróság megítélésével ellentétben - a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt vitathatatlanul durva közlekedési (KRESZ) szabálysértése ellenére gondatlanságnak foka nem kirívóan magas.
Erre a felismerésre, továbbá a terhelt idősebb életkorára , valamint az elsőfokú bíróság által már megjelölt és értékelt bűnösséget enyhítő körülményekre figyelemmel ítélte indokoltnak a megyei bíróság az eltúlzott tartamban kiszabott főbüntetés mérséklését és a végrehajtásnak a Btk 89. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával történő felfüggesztését
A megyei bíróság ítélete ellen a főbüntetés tartamát mérséklő, annak végrehajtását próbaidőre felfüggesztő rendelkezések, valamint a szabályszegés és a felelősség súlyának értékelése körében tett egyes megállapítások törvénysértő volta miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos
A jogerős határozatokban megállapított esemény tényleírása megalapozott, és a törvényességi óvást a Be. 287. §-a (1) bekezdésének megfelelően arra alapozva bírálta el a Legfelsőbb Bíróság.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a terhelt által megvalósított és a halálos balesethez vezető közúti közlekedési szabályszegést, annak megállapításával, hogy ez az elsőbbséget érintő szabályszegés durva jellegű, és ehhez képest egy kirívóan magas fokú tudatos gondatlanság megállapítását alapozza meg.
Az elsőbbségi szabály fogalmilag az egyértelmű továbbhaladási jogot jelenti a közlekedés más résztvevőinek, és ezt - jogszabályhoz fűzött magyarázat szerint - esetileg csak olyan forgalmi viszonyok korlátozhatják csekély mértékben, melyek egyébként oda vezetnének, hogy a forgalmi hátrányban levő jármű méltánytalanul hosszú ideig nem tudna tovább haladni. Ilyen esetben azonban az elsőbbségről történő - átmeneti - lemondásnak szigorúan önkéntesnek és nem „kikényszerítettnek” kell lennie, kölcsönös és „félreérthetetlen” megegyezés alapján.
Az adott esetben a sértett elsőbbsége korlátlan volt, figyelemmel arra, hogy a kereszteződésben a balesetben részes járműveken kívül senki nem tartózkodott.
A terheltnek tehát elsődleges kötelessége az lett volna, hogy a főútvonalon folyamatosan közlekedő, a sértett által vezetett gépkocsi tovább haladását megfelelő lassítással, szükség esetén megállással biztosítsa, és erre minden reális lehetősége adott volt. Ehelyett azonban változatlan sebességgel behajtott a kereszteződésbe, és az elsőbbségi helyzetben levő jármű előtt akarta a kereszteződést elhagyni.
Ez a magatartás - amennyiben a távolságok és sebességek téves felméréséből származik is - az állandó jogalkalmazási gyakorlat szerint az elsőbbségre vonatkozó szabályok legdurvább megsértése. Ebben a kérdésben ugyanis az elsőbbségadásra kötelezett nem tévedhet, de különösen nem hivatkozhat arra, ha a tényleges szituáció az ilyen jellegű helyzetfelismerés lehetőségét is kizárta.
A helyszínen levő távolsági viszonyok és a két gépkocsi sebességi adatainak ismeretében különben is az állapítható meg, hogy a terhelt az áthaladás zavartalanságában eleve nem is bízhatott, a lassítási vagy megállási kötelezettséget előíró táblától a baleseti pontig tartó utat az ismert sebességgel kb. 1-1,5 másodperc alatt tette meg. Ebből a vitathatatlan tényből viszont két megalapozott következtetés vonható le:
egyfelől az, hogy a 19-22 m/sec. sebességgel közlekedő sértett a terheltnek a védett útra történő szabálytalan ráhajtása tényét az ütközés pillanatáig - az általánosan elfogadott reakció- időnek megfelelően csupán észlelhette, ám fékezésre vagy más akár reflexszerű elhárítási tevékenység kifejtésére (amelynek hiányára - a balesetelhárítási kötelezettség keretében - a védelem hivatkozott) eleve nem lehetett módja ;
másfelől, hogy az elsőbbséggel rendelkező jármű - a behaladás megkezdésének időpontjában - már olyan közelségben volt, hogy erről a tényről a fényforrások alapján kétséget kizáró módon meg lehetett győződni.
Ebből következik, hogy megalapozatlan a megyei bíróságnak az az álláspontja, amely a terhelti gondatlanságot csupán a negligencia körében értékeli, mint egy „téves mérlegelést”.
A fent kifejtettek alapján az állapítható meg, hogy a terhelt az általa felismert káros következmények lehetőségét előre látta, csupán könnyelműen bízott, ezen eredmény elmaradásában (méghozzá minden reális alap nélkül), tehát gondatlanság kirívóan magas fokú luxuriaként értékelhető.
A terhelt által elkövetett közlekedési szabálysértés jellege és súlybeli nyomatéka kihatással van a büntetés kiszabására, nevezetesen a büntetés mértékére és annak felfüggeszthetőségére, ugyanakkor a bűnösség foka és az időközben megváltozott büntetéskiszabási körülmények a szóban forgó tényezők újraértékelését teszik indokolttá.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete törvénysértő, ezért a határozatot hatályon kívül helyezte, és az ügyet újabb másodfokú elbírálás végett a megyei bírósághoz visszaküldte. (B. törv. IV. 1032/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás