BK BH 1991/186
BK BH 1991/186
1991.05.01.
Eljárási kegyelem alkalmazása a másodfokú eljárásban, amikor a terheltet a közkegyelem alkalmazását kizáró bűncselekmény vádja alól az elsőfokú bíróság felmentette, s e rendelkezés ellen nem jelentettek be fellebbezést [1990. évi XXXIX. tv. 6. § (1) bek., 8. §].
L. BH 91/5/186
A fiatalkorú vádlottal szemben az elsőfokú eljárás rablás büntette és más bűncselekmények miatt indult. Az elsőfokú bíróság a vádlottat a rablás bűntettének vádja alól felmentette, bűnösségét a hamis tanúzásra felhívás vétségében, valamint aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés büntetettében állapította meg, és szabott ki büntetést. Az ítélet felmentő rendelkezését támadás nem érte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést enyhítés végett.
Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A megyei főügyész az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozta, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint az 1990. évi XXXIX. tv. 6. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján eljárás kegyelem alkalmazásának van helye.
A bejelentett fellebbezés és a főügyészség indítványában foglaltak az alábbiak szerint megalapozottak.
A Be. 236. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a vádlott ellen több bűncselekmény miatt emeltek vádat, az ítéletnek csak az a felmentő vagy megszüntető rendelkezése bírálható felül, amely ellen fellebbeztek. Az adott esetben az ítélet felmentő rendelkezését az arra jogosultak nem támadták, ezért az a másodfokú eljárásban felülbírálat tárgya nem lehetett.
Ez a rendelkezés a részleges jogerő egyik esete, amely kivétel a revízió általános szabálya [Be. 236. § (1) bek.] alól. Ilyenkor az elsőfokú ítélet felmentő vagy eljárást megszüntető része már nem elsőfokon jogerőre emelkedik, mivel azt a másodfokú bíróság már nem bírálhatja felül.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú eljárás már csupán a hamis tanúzásra felhívás vétsége és az aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés büntette miatt folyt.
Az 1990. évi XXXIX. tv. 6. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján nem indítható, illetve nem folytatható büntető eljárás az 1990. június 1-je előtt elkövetett vétség, illetőleg olyan bűntett miatt, amelyre a törvény 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, kivéve, ha a törvényben felsorolt bűncselekmény miatt folyik az eljárás.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott ezen két cselekménye - a hamis tanúzásra felhívás vétsége, illetőleg az aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés büntette - nincs kivéve az eljárási kegyelem hatálya alól, tehát az mindkét bűncselekményre vonatkozik.
Tekintettel arra a körülményre, hogy e két cselekmény miatt folyik a másodfokú eljárás, a bíróság úgy ítélte meg, hogy az eljárási kegyelem alkalmazásának van helye, ezért a Be. 250. §-a I. pontjának a) alpontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - a felmentő rendelkezések és a bűnjelek kiadására vonatkozó döntés kivételével - hatályon kívül helyezte, és az eljárást a Btk. 32. §-ának c) pontjában figyelemmel büntethetőséget megszüntető okból megszüntette. (Heves Megyei Bíróság Fkf. 348/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás