BK BH 1991/187
BK BH 1991/187
1991.05.01.
Ha a bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzését a tárgyalás eredményeként hatályon kívül helyezve ítéletet hoz, ez ellen a terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés esetén mód van a büntetés súlyosítására akkor is, ha a tárgyalás tartását nem az ügyész kérte [Be. 354. § (3) bek., 241. §].
L. BH 91/5/187
A kerületi bíróság a tárgyalás mellőzésével meghozott végzésében a terheltet ittas járművezetés vétsége miatt 100 napi tétel pénzbüntetéssel és 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltással sújtotta azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tétele összegét 80 forintban állapította meg.
A tényállás lényege szerint a terhelt a késő esti órákban a város belterületén közepes fokú - vérében 2 ezredékes - alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a személygépkocsiját.
A terhelt törvényes határidőre tárgyalás tartását kérte; kérelme a mellékbüntetés tartamának mérséklésére irányult.
A kerületi bíróság a megtartott tárgyalás eredményeként ítéletet hozott: a tárgyalás mellőzésével hozott végzését hatályon kívül helyezve a terheltet bűnösnek mondotta ki ittas járművezetés vétségében, és ezért 80 napi tétel pénzbüntetésre és a közúti járművezetéstől 1 év 6 hónapi eltiltásra ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tétele összegét 100 forintban állapította meg.
Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülmények mélyrehatóbb elemzése eredményeként ítélte indokoltnak a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések megváltoztatását. Az ítéleti tényállást változatlan tartalommal állapította meg.
Az ítélet ellen az ügyész - a pénzbüntetés napi tétele számának és a napi tétel összegének felemelése végett - fellebbezet.
A másodfokú bíróság végzésének indokaiban kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a fő- és mellékbüntetés helyes mértékben szabta ki, de a pénzbüntetés napi tételének összege kifejezetten enyhe.
Kifejtette azonban a másodfokú bíróság azt is, hogy a bejelentett fellebbezéseket többek között azért sem találta alaposnak, mert a tárgyalás mellőzésével hozott végzés ellen az ügyész nem kérte tárgyalás tartását, tehát a súlyosításnak a Be. 354. §-a (3) bekezdéséből következően akadálya van.
A másodfokon eljárt bíróság végzése ellen a súlyosítás akadályáról szóló okfejtései, annak elvileg téves volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Be. XVII. fejezetében szabályozott külön eljárásban a 354. § (3) bekezdésének második mondata az elsőfokú bíróság számára ír elő relatív súlyosítási tilalmat, melynek lényege az, hogy a terhelt terhére szóló kérelem hiányában súlyosabb büntetés csak meghatározott feltételek bekövetkezése esetében szabható ki, nevezetesen, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős, mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni.
E szabály azonban kizárólag az elsőfokú eljárásra vonatkozik, és összefügg azzal, hogy amennyiben a tárgyalás mellőzésével, tehát egyszerűsített eljárásban hozott végzésben a jogosultak nem nyugszanak meg, úgy ebben az eljárásban az elsőfokú bíróság két ízben hoz érdemi ügydöntő határozatot.
Ez azonban azt is jelenti, hogy tárgyalás tartása iránti kérelem esetében a külön eljárás rendes vétségi eljárássá alakul át, amelyben a bíróság éppen úgy tart tárgyalást, mint más rendes vétségi eljárásban, ahol előzőleg tárgyalás mellőzésével nem határozott.
A külön eljárás szabályai a továbbiakban csak arra az esetre vonatkoznak, ha a bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzését ugyancsak ügydöntő végzéssel hatályban tartja.
Amennyiben viszont a bíróság a tárgyalás eredményétől függően korábbi végzését hatályon kívül helyezi, és új határozatot hoz, akkor már ítélettel, rendes vétségi eljárásban határoz.
Ez ellen az ítélet ellen a rendes szabályok szerint van helye perorvoslatnak.
A Be. 214. §-a a másodfokú eljárásra vonatkozóan abszolút súlyosítási tilalmat ír elő, mely a korábban jellemzett relatív súlyosítási tilalomtól többek között abban különbözik, hogy a másodfokú bíróság a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában akkor sem szabhat ki súlyosabb büntetést, ha ennek feltételei fennállnának.
A Be. rendelkezéseinek összevetéseiből ezek alapján az következik, hogy a Be. 354. §-a (3) bekezdésének második mondatában szabályozott speciális és kereteiben korlátozott - súlyosítási tilalom kizárólag az említett külön eljárásból kialakuló elsőfokú eljárásra, míg a Be. 241. §-a szerinti súlyosítási tilalom kizárólag a másodfokú eljárásra vonatkozik, a kettő egymással nem függ össze.
Ebből az is következik, hogy amennyiben a bíróság elsőfokon a tárgyalás mellőzésével hozott végzését a tárgyalás eredményeképpen megváltoztatja, és az ügyet érdemben ítélettel dönti el, úgy az ügyészt perorvoslati jogosultságában nem köti - de nem is kötheti - az a körülmény, hogy korábban a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szemben tárgyalás tartását nem kérte.
Ilyen esetekben tehát az ítélet ellen az ügyész éppen úgy jogosult fellebbezni, mint bármely más vétségi eljárásban hozott határozat ellen.
A másodfokú bíróság tehát a Be. 354. §-a (3) bekezdésből következő súlyosítási tilalomra alappal nem hivatkozhat, mert az - a kifejtettek szerint - kizárólag az elsőfokú eljárásra vonatkozik.
A másodfokú eljárásban viszont - miután az elsőfokú ítélet ellen az ügyész fellebbezett - a büntetés súlyosításának semmiféle perjogi akadálya nincs.
Más kérdés, hogy a jelen ügyben a terhelttel szemben jogerősen kiszabott büntetés megváltoztatására az ügy összes körülményei alapján ténylegesen nincs szükség.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzésének indoklása - a súlyosítási tilalomra vonatkozó részében - törvénysértő. (B. törv. IV. 981/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás