PK BH 1991/189
PK BH 1991/189
1991.05.01.
Tényleges birtoklás alapján történő tulajdonszerzést megállapító földhivatali határozattal szemben előterjesztett törlési kereset elbírálásának szempontjai [Ptk. 121. § (1) bek., 199. §, 200. § (2) bek., 234. § (1) bek.; 1972. évi 31. tvr. 14. § (4) bek., 30. § (1) bek. a) pont, 31. § (1) bek., 38. § (1) bek., 41. § (2) bek., 137–138. §; 1986. évi I. tv. 26. § (4) bek.].
A felperesek, akik 1956-ban külföldre távoztak, az ingatlan tulajodonjogát – egymás között egyenlő arányban – öröklés jogcímén szerezték meg a szüleik hagyatékaként.
A felperesek a szüleik halálakor még kiskorúak voltak, a gyámjuk az 1947. április 16-án kelt okirattal az ingatlant bérbe adta B. Gy.-nek, az alperes jogelődjének.
B. Gy. az ingatlant birtokba vette, fizette annak bérleti díját 1965-ig, a felperesek gyámjának a haláláig.
Az ingatlannyilvántartás szerkesztése kapcsán – 1976-ban – B. Gy. a tulajdonjoga bejegyzését kerete, azt állítva, hogy az ingatlant 1949. óta háborítatlanul birtokolja sajátjaként. Az illetékes városi járási földhivatal – 1976. június 30. napján – elrendelte B. Gy. tulajdonjoga bejegyzését tényleges birtoklás jogcímén.
A felperesek az 1988. november 28. napján előterjesztett keresetlevelükben s a tulajdonjoguk visszaállítását igényelték. Előadásuk szerint B. Gy. tulajdonjoga a valótlan tartalmú nyilatkozata alapján került bejegyzésére, ezért elbirtoklás címén sem szerezhetett tulajdonjogot.
B. Gy.-nek, majd a jogutódjának is az ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy B. Gy. egyrészt az ingatlannyilvántartásba való bejegyzéssel tényleges birtoklás címén tulajdonjogot szerzett, de ezt követően is tulajdonjogot szerezhetett volna elbirtoklás címén is.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az alperes jogelődje 1976-ban tényleges birtoklás címén tulajdonjogot ugyan nem szerezhetett, de ettől az időponttól kezdődően viszont az elbirtoklással való tulajdonszerzés feltételei megvalósultak.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
B. Gy. az alperes jogelődje az 1949. óta fennálló sajátjakénti birtoklásának tényére alapítottan kérte a tulajdonjogának bejegyzését. A kérelme teljesítésének a feltételeit az 1972. évi 31. tvr. (Iny. tvr.) 38. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. Jogszerzése bejegyzésre tehát –egyebek mellett – csak akkor kerülhetett volna sor, ha való az a tény, hogy a kérelem előterjesztésekor a perbeli ingatlant több mint 10 éve sajátjaként szakadatlanul birtokolta.
Az említett igény évényesítése esetén a tulajdonjog bejegyzését elrendelő határozat meghozatala –az Iny. tvr. 38. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállásán, valamint az Iny. tvr. 41. §-nak (2) bekezdése szerint a 27/1972. (XII. 3l.) MÉM rendelet (Iny. Vhr.) 137–138. §-aiban szabályozott engedélyek és igazolások meglétén túlmenően –feltételezi a kérelmezőnek, az ingatlan birtokosának olyan egyoldalú nyilatkozatát, amely állítja a jogszerzése anyagi jogi feltételeinek fennállását.
A Ptk. 199. §-a értelmében az egyoldalú nyilatkozatra –ha a törvény kivételt nem tesz – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A kívánt joghatás megvalósulását célzó, valótlan tartamú nyilatkozat a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. A semmis szerződés illetőleg nyilatkozat érvénytelenségére, a törvény kivételt nem tesz –miként az adott esetben ilyen kivétel nem áll fenn – bárki tehát a felperesek is határidő nélkül hivatkozhatnak [Ptk. 234. § (1) bekezdés].
A kifejtettekről az következik, hogy a felperesek, akik az alperes jogelődjének egyoldalú nyilatkozatán is alapuló, megállapító jellegű földhivatali határozat meghozatalával szenvedtek sérelmet, az Iny. tvr. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint minősülő törlési keresettel igényelhetnek jogvédelmet. Ezt a keresetet azzal szemben, akinek tényleges birtoklással bekövetkezett tulajdonszerzését a földhivatal megállapította, addig lehet előterjeszteni, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló nyilatkozat érvénytelensége megállapításának, illetőleg a bejegyzés alapjául szolgáló határozat megtámadásának helye van [Iny. tvr. 31. § (1) bekezdés], így az adott esetben határidő nélkül.
A rendelkezésre álló adatok szerint B. Gy. eredetileg szerződés, azaz kötelmi jogcímen volt jogosult a perbeli ingatlan birtokolására és használatára. E jogcímen használat a felperesek gyámjának halálával sem szűnt meg, ugyanis peradat, hogy az I. r. felperes még 1964-ben – az akkor még élő gyám jelenlétében – felkereste B. Gy-t, s ekkor személyében is megerősítette a jogviszonyt. Majd 1967-ben az ismét magyarországi látogatást tett I. r. felperes az ingatlan fenntartási költségeinek viselése, az ingatlan karbantartása, gondozása fejében biztosította a használatot, ami ténylegesen a szerződéses viszony – módosult tartalommal való – további fennállását jelentette. Az ingatlant érvényes jogcím alapján birtokló és használó B. Gy. –állításával szemben– tehát nem minősülhetett olyan „tényleges birtokosnak”, aki az ingatlannyilvántartás szerkesztése kapcsán tulajdonjoga bejegyzését igényelhette volna.
Annyiban tehát helytálló a másodfokú bíróság megállapítása, hogy az alperes jogelődje az ingatlannyilvántartás szerkesztésekor tulajdonjogot nem szerezhetett, téves viszont az e megállapítást alátámasztó jogi okfejtése. Téves a döntése abból az okból is, mert ebből a megállapításból nem vonta le azt a következtetést, miszerint a felperesek keresete megalapozott. A B. Gy. javára történő bejegyzés érvénytelen voltának megállapítása ugyanis szükségszerűvé tette volna a bejegyzés törlésének elrendelését.
Ez utóbbi rendelkezés elmaradásának oka nyilvánvalóan az: a másodfokú bíróság is alaposnak tekintette az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy B. Gy. – 1976-tól – elbirtoklással megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát.
Ennek a megállapításnak azért nincs jogszabályi alapja, mert a rendelkezésre álló peradatokból nem állapítható meg az, hogy B. Gy. a tulajdonjogának tényleges birtoklása alapján történő bejegyzést követően, pusztán erre a tényre alapítottan, sajátjaként birtokolhatta volna a perbeli ingatlant. Nem nyert bizonyítást a perben ugyanis egyetlen olyan körülmény sem, amely indokolttá tette volna B. Gy-nek azt a védekezését, hogy a tulajdonosok többé nem kívánnak rendelkezni a perbeli ingatlannal, és az a szerződéses viszony, amely az ingatlan birtoklását és használatát jogcímessé tette, megszűnt volna. A sajátjakénti birtoklás tényállási elemének hiánya folytán a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdésében írt törvényi feltételek együttes megvalósulása nem állapítható meg, így az alperes ezirányú védekezése sem eredményezhette a felperesek keresetének elutasítását.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság törvénysértő ítéletét hatályon kívül helyezte a Pp. 247. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával, egyben helyébe lépően a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva, az elsőfokú bíróság ítéletét Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperesek törlési keresetének helyt adott. Ennek megfelelően határozott az érvénytelen bejegyzésnek a –jogutódra is kiható hatályú – törléséről s a felperesek tulajdonjoga visszaállításáról eredeti jogcímen.
E rendelkezések foganatosítása végett a Legfelsőbb Bíróság – az Iny. tvr. 14. §-ának (4) bekezdésére alapítottan – rendelkezett a határozat megküldéséről az illetékes földhivatal részére.
A felperesek kereseti kérelme – tartalmát tekintve – a nyilvántartott tulajdonjoguk sérelmére foganatosított tulajdoni változás bejegyzése érvénytelenségének megállapítására, és a bejegyzés ebből az okból történő törlésre irányult. A per tárgyának ezért az adott esetben – miként kizárólag az Iny. tvr. 38. §-ára alapított egyéb ingatlannyilvántartási perek esetében is – nem a nyilvántartott ingatlan értéke, illetőleg a bejegyzett jog értéke, hanem a bejegyzés foganatosításának jogszerű vagy jogszerűtlen volta a per tárgya, amelynek az értéke nem határozható meg. Tételes illeték hiányában ezért – a kereset előterjesztésekor irányadó – 1986. évi I. törvény 27. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerint az illeték alapja 30 000 Ft.
(P. törv. I. 20 014 /1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás