PK BH 1991/191
PK BH 1991/191
1991.05.01.
A gépkocsinyeremény–betétkönyv volt tulajdonosa alappal követelheti a betétkönyvére kisorsolt gépkocsi sorsoláskori ellenértékét, ha a nyereményről a betétkönyv megszüntetésekor az OTP, illetve a megbízottjaként eljáró Takarékszövetkezet nem tájékoztatta [5/1961. (III. 10.) PM r. 6. § (2) és (4) bek.; Ptk. 350. § (1) bek.].
A felperes 1977. január 11. napján az I. r. alperes helyi takarékszövetkezetnél kiváltott egy 5000 Ft értékű gépkocsi nyeremény–betétkönyvet. A nyeremény–betétkönyv az 1982. november 5. napján megejtett sorsoláson egy Wartburg de Luxe típusú személygépkocsit nyert.
A felperes a sorsolásról az újságban közzétett nyereménylistát átnézve, de nyilvánvaló elírás miatt a saját nyeremény–betétkönyvének számát a nyertesek között nem észlelte.
Az Országos Takarékpénztár Megyei Igazgatósága II. r. alperes a húzást követően az I. r. alperest nem értesítette arról, hogy az általa kiállított nyeremény–betétkönyvek közül az 1982. novemberi sorsoláson bármelyik is a nyertesek között szerepelt volna.
A felperes a perbeli gépkocsi nyeremény –betétkönyvet 1983. január 7. napján megszüntette, és annak névértékét azaz 5000 Ft-ot átvette.
A megszűntetéskor az I. r. alperes alkalmazottai ugyancsak nem észlelték azt, hogy a nyeremény–betétkönyv nyert volna.
A felperes édesapja 1989. decemberében a családi „irattár” átvizsgálása során kezébe került dokumentumok alapján a hivatalos nyereményjegyzék ellenőrzését követően megállapította, hogy a felperes által megszüntetett nyeremény – betétkönyv 1982. novemberében a nyertesek között szerepelt.
A felperesnek a nyeremény–gépkocsi helyébe lépett érték kifizetésére irányuló kérelmét az I. és II. r. alperesek elutasították.
A felperes a keresetében az 1982. novemberében nyert Wartburg de Luxe személygépkocsi akkori értéke fejében 102 900 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az I. r. alperes nem vitatta azt, hogy a felperes által megjelölt sorszámú betétkönyv valóban a nyertesek között szerepelt, nem vitatta azt sem, hogy a felperesnek igénye van a gépkocsi értékére, arra hivatkozott azonban, hogy a felperessel szemben nem neki, hanem a II. r. alperesnek áll fenn a fizetési kötelezettsége, ezért kérte a kereset vele szemben történő elutasítását.
A II. r. alperes ugyancsak nem vitatta azt, hogy a perbeli nyeremény–betétkönyv nyert, vitatta azonban azt, hogy a nyertes betétkönyvnek a felperes lett volna a tulajdonosa, és ezért a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan azt kérte a II. r. alperes, hogy ha a bíróság a felperes keresetét védekezése ellenére is alaposnak találná, úgy a kereseti követelés kielégítésére az I. r. alperest kötelezze.
A felek között az sem volt vitás, hogy a nyeremény–gépkocsi helyébe lépett sorsoláskori értékre mint nyereményre való igénye a betétkönyv volt tulajdonosának nem évült el.
A városi bíróság – az 5/1961. (III. 10.) PM rendelet 6. §-ának (2) és (4) bekezdése alapján – a II. r. alperest a gépkocsi sorsoláskori értékének, 102 900 Ft-nak, ennek a betétkönyv megszüntetésétől számított kamatainak, továbbá a perköltségeknek a megfizetésére kötelezte a következő indokok alapján.
A bíróság az okiratok tartalmát és a tanúk nyilatkozatát összevetve megállapította, hogy a perbeli betétkönyv a felperes tulajdonát képezte.
A gépkocsi nyeremény–betétkönyvekkel kapcsolatos tevékenységet a saját üzletkörén belül a II. r. alperes folytatja. Nála realizálódik az ebből eredő haszon is. Más kérdés az, hogy a II. r. alperes ezen tevékenységének mind szélesebb körben való folytatásához egyebek mellett az I. r. alperessel megbízási szerződést kötött.
Az I. r. és II. r. alperesek között 1976. március 25. napján megkötött szerződés 2/c. pontja szerint a II. r. alperes az I. r. alperes által kiállított nyeremény–betétkönyvek által elért esetleges nyereményről külön értesítést is köteles volt küldeni. A II. r. alperes nem tudta azt igazolni, hogy az I. r. alperesnek az előírt értesítést kellő időben megküldte.
A városi bíróság álláspontja szerint a II. r. alperes a felperessel szemben a Ptk. 250. §-a alapján is köteles helytállni.
A bíróság az alperesek egyetemleges kötelezését mellőzte, mert a felperes igénye enélkül is biztonsággal kielégíthető. A bíróság nem bocsátkozott annak vizsgálatába, hogy az I. és II. r. alperesek egymás közt milyen arányban felelnek a felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségért, mert a bíróság álláspontja szerint felelősségük arányát – legalábbis a kamat összege vonatkozásában – külön perben döntheti el.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, arra hivatkozva, hogy a felperes nem bizonyította a betétkönyvön fennálló tulajdonát.
A másodfokon eljáró megyei bíróság az elsőfokú ítéletet annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
(Szabolcs–Szatmár–Bereg Megyei Bíróság I. Pf. 21 088/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás