PK BH 1991/193
PK BH 1991/193
1991.05.01.
A szülői felügyeleti jog megszüntetésénél irányadó körülmények [Csjt. 88. §].
A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság az 1989. szeptember 11-én, házasságon kívül született Renáta nevű gyermekre nézve az alperes szülői felügyeleti jogát szüntesse meg. A keresetlevélben előadta, hogy Renáta az alperes hatodik gyermekeként született, az anya egyik gyermekével sem törődik, és Renátát megszületése után a kórházban hagyta, ahonnan a kislány csecsemőotthonba került, jelenleg is ott gondoskodnak róla. Az anya a gyermeket azóta sem látogatta, iránta érdeklődést nem tanúsított. Az alperes 1989. elején szabadult szabadságvesztés büntetéséből, ezt követően lakással nem rendelkezett, munkaviszonyt nem létesített, csavargó életmódot folytatott, és a kereset benyújtásakor ismét előzetes letartóztatásban volt. Az alperes első házasságából született három gyermeket a bíróság az apánál helyezte el, őket az apai nagyanya neveli, tartásukhoz az alperes nem járul hozzá. A második házasságából két gyermeke született, akik közül egy meghalt, a másik gyermeket a bíróság szintén az apánál helyezte el, és az alperes ezzel a gyermekével sem tart kapcsolatot.
A felperes az ügyben tartott tárgyaláson a keresetben előadottakat úgy módosította, hogy a perbeli gyermek családi jogállása időközben rendezette vált, ugyanis az anya által vérszerinti apaként megjelölt A. L. a gyámhatóság előtt – a jogkövetkezményekre történt kioktatása után olyan nyilatkozatot tett, hogy a gyermek „titkos” örökbefogadásához hozzájárul.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kijelentette, hogy a gyermekéhez ragaszkodik, és szabadulása után őt a saját erejéből kívánja felnevelni. Azt nem vitatta, hogy soha nem állott munkaviszonyban, lakáskörülményeinek rendezetlenségét is elismerte, arra nézve pedig, hogy gyermekek miért nem látogatja, előadta, hogy nem tudott a gyermek csecsemőotthonba kerüléséről, mert 1989. október 6. óta előzetes letartóztatásban van. Korábbi büntetésével kapcsolatban csupán annyit mondott el, hogy elítélése lopás miatt történt.
A T. Városi Bíróság ítéletével – a felekkel ismertetett nyilatkozatai alapján – az alperes szülői felügyeleti jogát az 1989. szeptember 11-én született Renáta vonatkozásában megszüntette.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, előadta, hogy bár hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés letöltése előtt áll, szabadulása után gyermekéről gondoskodni kíván, ezért szülői felügyeleti jogának megszüntetéséhez nem járul hozzá. A tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy jelenleg emberölés és más bűncselekmények gyanúja miatt van előzetes letartóztatásban, az emberölés miatti eljárást azonban meg fogják szüntetni, így szabadulása néhány hónap múlva várható.
A fellebbezési tárgyaláson az alperes ügygondnoka arra hivatkozott hogy az alperes szülői felügyeleti joga szünetel, annak megszüntetésére azonban kellő alap nincs. Az alperes kijelentette, hogy a gyermek vérszerinti apja A. L., ahhoz azonban ő nem járul hozzá, hogy a nevezett a gyermekre nézve teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tegyen. A gyermek iránti törődését négy felmutatott levéllel kívánta igazolni, melyekben a csecsemőotthon tájékoztatja az anyát, hogy kislánya egészséges és jól fejlődik.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson felmutatott és a városi tanács vb. igazgatási osztálya által kiállított okirattal igazolta, hogy a gyermeket időközben intézeti nevelésbe vették.
Ezeknek az adatoknak az alapján a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. A megyei bíróság álláspontja szerint ugyanis a gyermek családi jogállása rendezette vált azzal, hogy A. L. az apaságát elismerte, és gyermek örökbefogadásához hatályos hozzájáruló nyilatkozatot tett. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes szülői felügyeleti jogát a bíróság a korábban született gyermekek vonatkozásában sem szüntette meg, az alperesre nézve pedig a Csjt. 88. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint (2) bekezdésben írt feltételek sem valósultak meg, így a keresetet mint alaptalant el kellett utasítani.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróságok a gyermek családi jogállását megfelelően nem tisztázták, és a rendelkezésre álló adatokból is téves következtetést vontak le.
A gyermek születési anyakönyvi kivonata a peres iratok között nem lelhető fel, így a születésre vonatkozó adatok hiteltérdemlően nem állapíthatók meg.
A per adatai alapján a házasságon kívül született gyermek családi jogállása sem rendezett. Az alperes által vérszerinti apaként megjelölt A. L. a gyermekre teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot nem tett, apasága a törvényi vélelem alapján [Csjt. 35. §-ának (1) bekezdése] nem állapítható meg, és apaságának megállapítása iránt bírói eljárás sem indult. Teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételére a másodfokú eljárás adatai szerint lehetősége sem lett volna, mert az anya úgy nyilatkozott, hogy az A. L. részéről teendő apai elismerő nyilatkozathoz nem járul hozzá, márpedig az ilyen nyilatkozat megtételéhez a Csjt. 37. §-ának (4) bekezdése értelmében az anya hozzájárulása elengedhetetlen. A fentiek szerint A. L.-nak az a gyámhatóság előtt tett nyilatkozata, hogy a gyermek „titkos” örökbefogadásához hozzájárul, semmiféle jelentőséggel nem bír.
A másodfokú eljárásban a felperes által felmutatott gyámhatósági határozat szerint a gyermeket intézeti nevelésbe vették, feltehetően a Csjt. 92/A. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján. Az ezzel kapcsolatos gyámhatósági iratokat azonban a megyei bíróság nem szerezte be, így az intézeti nevelésbevétel részletes és az ügy elbírálása szempontjából is fontos indokait a bíróság az eljárás során nem is vizsgálhatta.
Az alperes korábbi és jelenlegi helyzetére, életvezetésére vonatkozó adatok nagy valószínűséggel súlyosan elmarasztalható életvitelre engednek következtetni, a megnyugtató ítélkezés alapjául szolgáló tényállás azonban kellően nincs felderítve. Így az eljárt bíróságok nem szerezték be az alperes korábbi elitélésére vonatkozó büntető iratokat, és mellőzték a folyamatban levő büntető eljárás körülményeire vonatkozó vizsgálódást is. Az alperes előző házasságából született gyermekeivel kapcsolatban nem tisztázták azt, hogy elhelyezésük az apánál vagy harmadik személynél történt-e, és ennek milyen indokai voltak, nem ellenőrizték azt az alperesi előadást, hogy a gyermekekkel a kapcsolatot valóban felvette-e vagy sem, illetve az milyen okból maradt el.
Mindezeknek az adatoknak a felderítése nélkül az ügyben megalapozott döntés nem hozható. A szülői felügyeleti jog megszüntetése az érintett szülővel szemben súlyos, a szülő személyiségi jogait is érintő és a társadalom rosszallását kifejező intézkedés, garanciális jellege van tehát annak, hogy a jogfosztás alapjául szolgáló tényállást a bíróság minden kétséget kizáróan, teljes bizonyossággal feltárja. Csak ennek alapján lehet megállapítani, hogy a gyermeket ért érdeksérelem olyan súlyú-e, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetését indokolja.
A tényállás ilyen alapossággal történt megállapítása után a gyermeket veszélyeztető magatartás megállapításához a szülő bármilyen, a törvényben írt olyan tevékenysége vagy mulasztása is alapul szolgál, mely objektíve alkalmas arra, hogy a kiskorú fejlődésének folyamata lelassuljon, károsodást szenvedjen, vagy meghiúsuljon. A veszélyhelyzet és a szülői magatartás között oksági összefüggésnek kell fennállnia oly módon, hogy a károsító eredmény bekövetkezése nyilvánvaló és a gyermek érdekét lényegesen befolyásoló legyen.
A szülői felügyeleti jog megszüntetésére a Csjt. 88. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontjaiban, valamint a (2) bekezdésben felsorolt okok alapján kerülhet sor, és bármelyik ok megvalósulása a szülői felügyeleti jog megszüntetését eredményezheti. Ellenkező értelmezés (amely a felsorolt okok együttes fennállását kívánná meg a szülői felügyeleti jog megszüntetéséhez, olyan, a jogszabály céljának meg nem felelő helyzetet teremtene, hogy a veszélyeztetettség folytán már intézetben vagy más személynél elhelyezett gyermek szülői felügyeleti jogának megszüntetésére nem kerülhetne sor, ha a szülő a gyermek idegen környezetben való nevelését nem zaklatja ugyan, de egyébként társadalmi beilleszkedésének teljes hiánya vagy egyéb, a gyermek érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartása arra alapot adna.
Az alapul szolgáló ügyben az alperes szülői felügyeleti jogának megszüntetéséhez – bizonyítottság esetén – a Csjt. 88. §-a (1) bekezdésének a) pontjában előirt feltételek megvalósulása elegendő. Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor a Csjt. 88. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint (2) bekezdése szerinti feltételeket indokolásában kiemelte, ugyanis az a) pont szerinti tényállás megvalósulása mellett a b) és c) pontban és a (2) bekezdésben írt körülmények fennállását már legfeljebb a szülői felügyeleti jog megszüntetése szempontjából jelentkező többlettényállásként lehet értékelni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét – a városi bíróság ítéletére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot kifejtett szempontoknak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. II. 21 011/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás