PK BH 1991/194
PK BH 1991/194
1991.05.01.
Több alperes együttes perlése esetén valamelyik pertárs mellőzése lényeges eljárási szabálysértés [Pp. 51. § a) pont, 52. § (1) bek., 252. § (2) bek., 315. § (2) bek., 319. § (4) bek.].
A felperes az I. r. és II. r. alperes házastársakkal szemben 8822 Ft követelést és járulékai tekintetében terjesztett elő a városi bíróságnál fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet. A felperes követelését arra alapította, hogy az alperesek által felvett személyi kölcsön visszafizetéséért kezességet vállalt, és e felelőssége alapján ezt az összeget munkabéréből levonták.
Az elsőfokon eljárt bíróság a fizetési meghagyást a kérelem szerinti tartalommal bocsátotta ki, amellyel szemben az I. r. alperes élt ellentmondással, arra hivatkozással, hogy a kölcsöntartozást rendezte, továbbá, hogy a II. r. alperes a kölcsön felvételekor még nem volt házastársa.
Az elsőfokú bíróság az így perré alakult eljárást csak az ellentmondással élő I. r. alperes vonatkozásában folytatta le, és ítéletével az I. r. alperest kötelezte a kereseti összeg, annak kamatai és 1000 forint perköltség megfizetésére.
Az ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezése ellen, annak felemelését kérve, a felperes fellebbezet. A felperes fellebbezésében utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete feltehetően „elírás” folytán a II. r. alperes vonatkozásában rendelkezést nem tartalmaz.
Az I. r. alperes a csatlakozó fellebbezés előterjesztésére nyitva álló határidőben benyújtott, fellebbezésnek címzett, alá nem írt beadványában azt adta elő, hogy a követelt összeget a felperesnek megfizette.
Az elsőfokú bíróság ítélete az alábbiak szerint érdemben nem volt felülbírálható.
A Pp. 315. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben több kötelezett ellen fennálló követelés esetében meg kell jelölni, hogy a kötelezett–társakat egyetemleges kötelezettség terheli-e, vagy pedig az egyes kötelezetteket külön–külön milyen összegek terhelik. Az adott esetben a felperes hitelező az egyetemleges kötelezettségre való utalás nélkül nem elkülönítetten, hanem egy összegben jelölte meg követelését az eljárási költségekre is kiterjedően. Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően, de az eljárás későbbi szakaszában sem hívta fel a felperest a többi kötelezettel szemben érvényesített követelésének az idézett jogszabálynak megfelelő megjelölésére.
A Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaság jön létre abban az esetben, ha a per tárgyát csak egységesen lehet eldönteni. Ez az adósi pertársaság az adott esetben a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásával létrejött, mégpedig azáltal, hogy az adósok ellen benyújtott kérelmében a felperes nem jelölte meg, hogy az adósokat külön–külön milyen összeg terheli. Ehhez képest Pp. 52. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. alperes fizetési meghagyással szembeni ellentmondása mint perbeli cselekmény az ellentmondással nem élő II. r. alperes pertársra is kihat [Pp. 319. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a II. r. alperest mellőzte, a tárgyalásra nem idézte meg, vele a kérelmeket, tényállításokat nem közölte, az elsőfokú eljárás lényege szabályait sértette meg, amely mulasztás a másodfokú eljárásban nem volt pótolható, ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezés korlátaira tekintet nélkül – a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
(Bács–Kiskun Megyei Bíróság 2. Pf. 21 525/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás