BK BH 1991/2
BK BH 1991/2
1991.01.01.
Magánvádas ügyben tett feljelentés visszavonása esetén nincs mód arra, hogy utóbb az ügyész a feljelentés tárgyául szolgált ugyanazon cselekmény miatt vádat emeljen [Btk. 31. § (6) bek.; Be. 313. § (2) bek., 319. § (1) bek. b) pont
L. BH 91/1/2
Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat garázdaság vétségében, ezért 7 hónapi fogházbüntetésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor a bíróság a vádlottal szemben a könnyű testi sértés vétsége miatt indult büntető eljárást megszüntette.
A vádlott a vádbeli napon este 7 és 1/2 8 óra között a lakóház második emeleti függőfolyosóján a házban lakók szemeláttára és megbotránkozására a szomszédjával hangos szóváltást kezdeményezett, majd öt tettlegesen bántalmazta. A sértett a folyosón tartózkodott, amikor a vádlott sértő kifejezéseket használva ráripakodott, hogy beszélgetésével ne zavarja őt, és trágár szavak kíséretében utasította, hogy a lakásba térjen vissza. Ezt követően a sértettre támadt, tarkón ütötte, a felkarját megharapta, medencén rúgta, a falnak lökte, és a nyakánál fogva rángatta. A támadás következtében a sértett eszméletét elvesztette, halántéka megsérült és vérzett. Az orvosi látlelet alapján megállapítható, hogy mindkét vállon, a könyökön és a jobb hajlatban hámsérüléseket és zúzódásokat szenvedett, mely sérülések gyógytartama 8 napon belüli.
Az ügyészség a vádlottat vádindítványában a Btk 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségével, valamint a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétségével vádolta.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a könnyű testi sértés vétségében való bűnösség megállapítása végett.
A fellebbezés nem alapos.
A könnyű testi sértés vétsége magán indítványra üldözendő magánvádas bűncselekmény, és ebben a bűnügyben a vádat a magánvádló képviseli addig, amíg tőle a vádat az ügyész át nem veszi. Ha az átvett vád képviseletétől az ügyész eláll, a vádképviseleti jog a magánvádlóra visszaszáll, tehát a magánvádló lesz a vád ura, a vádja felett rendelkezik, és azt bármikor az elsőfokú érdemi döntésig elejtheti. A magánindítvány egységes és visszavonhatatlan [Btk. 31. § (6) bek.]. Ennek az elvnek a magánvádas ügyben való érvényesülését nem zárja ki az, hogy Be 319. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a személyes meghallgatás alkalmával, illetve addig a feljelentő a feljelentését visszavonhatja, mely nem azonos a Be 326. §-ának (1) bekezdésében szabályozott vádelejtéssel.
Jelen ügyben a magánvádló érvényes, joghatályos magánindítványt terjesztett elő, de mielőtt az ügyész a vádképviseletet átvette volna, a feljelentést visszavonta. Az ekkor még magánvádas eljárás alá tartozó (Be 54. §) ügyben tehát a Be XIV. fejezetének rendelkezéseit kellett értelemszerűen alkalmazni, tehát a feljelentés visszavonása joghatályos volt. Az ügyész ennek ellenére jogalap nélkül vette át a vádképviseletet a magánvádas ügyben, ezért „törvényes” vád hiányában [Be 9. § (2) bek.] az eljárás megszüntetése jogszerű volt. (Fővárosi Bíróság 24. Bf. VIII. 9032/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás