GK BH 1991/201
GK BH 1991/201
1991.05.01.
Ha a berendezés a környezetet károsító, a megengedett határértéket túllépő zajt bocsát ki, és emiatt a berendezés üzemeltetőjét védőfal építésére kötelezik, ennek költségét az üzemeltető előzetes figyelmeztetése esetén sem lehet a berendezés környeztében felépült lakóépület megrendelőjére, vállalkozójára, illetőleg tervezőjére kártérítés címén áthárítani [Ptk. 339. §].
A felperes keresetet indított az I. r. alperes ellen 879 398 Ft és késedelmi kamata iránt. Keresetlevelében előadta, hogy a megépített lakóházakra tekintettel a szomszédos telken levő transzformátor állomás zajszintjének csökkentése érdekében védőfalat kellett építenie, és ennek költségei megtérítésére kérte az I. r. alperes kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy 1982. novemberében a lakóépületek terveinek megismerése alapján figyelmeztette az I. r. alperest, hogy a tervezett épületek a transzformátor állomáshoz közel épülnek, és a zajszint zavaró hatású. Utalt arra, hogy a jelen üggyel összefüggésben a II. r. alperes a III. r. alperes ellen keresetet indított a nem kellő körültekintéssel végzett tervezés hibáinak kijavítása iránt, ez a per azonban szünetelés folytán megszűnt. Hivatkozott arra, hogy a védőfal megépítése hatósági határozat alapján történt annak érdekében, hogy a lakóházakat ne érje a megengedettnél magasabb zajszint.
Az I. r. alperes előkészítő iratában kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy 1963-ban rendezési tervben jelölték ki lakott területté az érintett telkeket, az építési munkák idején pedig a felperes a közelben egy 25 MVA-s transzformátor állomást üzemeltetett, amelyet 1983-ban – a per tárgyát képező lakások 70%-os készültségi szintű kivitelezése közben – 40 MVA-s teljesítményűre cserélt ki. Álláspontja szerint a határérték túllépést a bővített transzformátor zaja okozza. Pernyertessége érdekében perbe hívta a II. r., a III. r. és a IV. r. alpereseket, a perbehívottak pedig a perbe beavatkoztak.
A felperes előkészítő iratában arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes nem járt el kellő gondossággal az érintett lakóházak létesítése során, mert a tervdokumentáció olyan időpontban nyújtotta be véleményezésre a felpereshez, amikor az épületek kivitelezése már előrehaladott állapotban volt.
Az elsőfokú eljárás során megtartott tárgyaláson a felperes közölte, hogy követelésének jogcímét kártérítésben jelöli meg. Az I. r. alperes pedig a tárgyaláson elévülésre is hivatkozott, továbbá a kereset elutasítását okozati összefüggés hiányára hivatkozással is kérte.
A felperes az elévülési kifogással kapcsolatban azt adta elő, hogy a kifizetéstől számított egy éven belül érvényesítette követelését, ezért álláspontja szerint az elévülés nem következhetett be.
Az I. r. alperes újabb előkészítő iratában keresetet indított a beavatkozók ellen. Közölte, hogy az Országos Környezet– és Természetvédelmi Hivatal a felperest határozattal kötelezte a zajkibocsátás határértékének betartására, ennek teljesítése érdekében vált szükségessé a védőfal megépítése. Továbbra is vitatta, hogy a felperesnek a védőfal megépítése miatt kára keletkezett volna, illetőleg hogy ebben az I. r. alperesnek közrehatása lett volna. Marasztalása esetében kérte kötelezni a II. r., a III. r. és a IV. r. alpereseket a felperes által követelt összeg megfizetésére. Kereseti követelését arra alapította, hogy a nevezett alperesek a per tárgyát képező lakóépületek megvalósításában közreműködtek.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes keresetével indult ügyet a jelen ügyhöz egyesítette.
A II. r. alperes előkészítő iratában kérte a kereset elutasítását arra hivatkozással, hogy véleménye szerint a felperesnek kára nem keletkezett, egyébként pedig költségeinek felmerülése és a II. r. alperes magatartása között nincs okozati összefüggés.
A III. r. alperes arra tekintettel kérte a kereset elutasítását, hogy szerinte a felperes vagyonában „értékcsökkenés” nem következett be, továbbá hogy jogellenes magatartás hiányában nem is kötelezhető kártérítésre.
A IV. r. alperes ugyancsak kérte az ellene indított kereset elutasítását. Azt hangsúlyozta, hogy a kivételezést a tervdokumentáció előírásai szerint végezte, arra pedig nem figyelmeztették, hogy a lakóépületek elhelyezése nem volna megfelelő.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesnek az I. r. alperes elleni, az I. r. alperesnek pedig a II. r., a III. r. és a IV. r. alperesek elleni keresetét elutasította, megállapítva, hogy a perköltségeket a felperes köteles viselni. Az ítélet indoklása szerint a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes az I. r. alperes figyelmét felhívta ugyan 1982. novemberében a transzformátor várható bővítésére és ennek a szomszédos területen épülő lakásokra kiható zajszintjére, ez a figyelmeztetés azonban már olyan időpontban történt, amikor a lakóházak szerkezetkész állapotban voltak. Rögzítette a a bíróság, hogy a jogszabály rendelkezései szerint a zajkibocsátásnak a megengedett határértékre való csökkentése az üzemeltető feladata. Utalt a bíróság az Országos Környezet– és Természetvédelmi Hivatal határozatának azon megállapítására, amely szerint a transzformátorállomás zajkibocsátása „önmagában is” túllépte a megengedett határértéket, erre tekintettel pedig nincs annak jelentősége, hogy a szomszédos épületek később létesültek a transzformátor közelében. A bíróság hivatkozott a Ptk. 339. §-ában foglalt rendelkezésre, amelynek alapján a kártérítési felelősség megállapításához a kár bekövetkezése, a jogellenes magatartás, a felróhatóság, továbbá a kár és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés fennállása szükséges. A felperes által megépített védőfal jogszabály rendelkezése, valamint hatósági határozat alapján készült el, az ezzel felmerült kiadások pedig beruházási költségnek minősülnek, amelyhez az érintett társasházak lakói közműfejlesztési hozzájárulást is adtak. A bíróság az alperesek részéről nem állapított meg jogellenes magatartást, mert a lakóházak tervezésével, kivitelezésével és értékesítésével a városrendezési tervben foglaltakat valósította meg. Az eljárás során a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperesek magatartásával összefüggésben a vagyonában értékcsökkenés jelentkezett volna. Mindezek alapján a bíróság a kártérítés iránti kereseteket elutasította, a fentiekre tekintettel pedig nem volt szükséges, hogy a bíróság az elévülési kifogás tekintetében döntést hozzon.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az alperesek kötelezését a keresetében megjelölt összeg megfizetésére. Sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte azt a tényt, hogy a perben érintett lakóházakon tetőventillátort is üzemeltetnek, és a lakásokban észlelhető magas zajszintet e berendezések zajhatása a transzformátor zajhatásával együtt idézte elő. Véleménye szerint a lakóépületek tervezőjének figyelembe kellett volna vennie azt a körülményt, hogy a transzformátor állomás bővítésre kerül. Megjegyezte, hogy a transzformátor zajkibocsátó tulajdonságát a gyártó műszaki paraméterei határozzák meg, az üzemeltetőnek nem áll módjában ezen változtatni. Végezetül azt hangsúlyozta, hogy a védőfal beruházásának költségei vállalatuk egyéb beruházásainak megvalósítása lehetőségét csökkentették, és álláspontja szerint e költségek átháríthatók azon közreműködőkre, akiknek megtartása miatt felmerültek.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezési eljárás során lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást tisztázta, és a jogszabályoknak megfelelő megalapozott döntést hozott, határozatát pedig helyes indokkal támasztotta alá. Az elsőfokú ítélet indoklásában foglaltakat a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakkal egészíti ki. A felperes perbeli álláspontja azért sem fogatható el, mert a környezetet károsító, a megengedett határértéket túllépő zajt kibocsátó berendezés üzemeltetésére tekintettel nem a környezetben megvalósuló egyéb létesítmények tervezését kell a környezeti ártalomnak megfelelően végezni, hanem a környezeti ártalom megszüntetését vagy korlátozását kell elérni. Ennek megfelelően a felperes által hivatkozott figyelmeztetés ellenére sem lehetet olyan igényt támasztani a lakásberuházással összefüggésben, hogy a környezetet károsító hatás fennállásának figyelembevételével történjen a tervezés és a kivitelezés.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. V. 32 096/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás