GK BH 1991/202
GK BH 1991/202
1991.05.01.
A fuvarozás során elveszett dolog ellenében kapott kártérítés után a fuvaroztató nem köteles általános forgalmi adót fizetni, ezért azt kárként a fuvarozóra sem háríthatja át [Ptk. 503. § (1) bek.; 1987. évi V. tv. 1. §., 2. § (1) bek. b) pont, (2) bek.1].
A felperes jogosultként 1066 Ft kártérítést és ennek 1988. november 9-től számított évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadása szerint az alperes a követelt összeggel azért tartozik, mert az 1988. október 6-án történt szállításnál egy által gyártott 5 m3-es gázpalack elveszett. Az alperes mint fuvarozó annak ellenértékét megfizette, de az általános forgalmi adó megtérítése elől elzárkózott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az elveszett gázpalack ellenértékét önként megfizette, erre a vételárra felszámított forgalmi adót azonban indokolatlannak tartja. Utalt az 1987. évi V. tv. (Tv.) 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra, amely meghatározza az értékesítés fogalmát. Rámutatott, hogy a palack elvesztése nem tekinthető értékesítésnek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével helyt adott a felperes keresetének: az alperest kötelezte 1066 Ft, valamint ennek évi 20%-os kamata és 300 Ft perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes megtagadta a fuvarozás közben elvesztett gázpalackot terhelő 1066 Ft „ÁFA” megtérítését. Az alperes álláspontját nem találta helytállónak, mivel a Tv. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megfogalmazott értesítés „tágabban értelmezhető”. Ezért arra következtetett, hogy jelen esetben a palack elveszése is értékesítésnek minősül.
Az ítélet ellen fellebbező alperes annak megváltoztatása mellett a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság kiterjesztően értelmezte az általa felhívott jogszabályt, és az értékesítés fogalmi körébe vonta a kártérítést is. Hangsúlyozta, hogy a forgalmi adó alapja az ellenszolgáltatás, vagyis a vételár. Rámutatott, hogy a fentiekre tekintettel a felperes által kifizetett ÁFA visszaigényelhető.
A fellebbezés alapos.
A Ptk. 503. §-ának (1) bekezdése értelmében a küldemény elveszése esetében a fuvarozó köteles megtéríteni az elveszett dolog értékét. A perbeli termék elveszése miatt – polgári jogi értelemben – nem került forgalomba, nem került másnak a tulajdonába, és a felperes emiatt nem jutott hozzá annak ellenértékéhez. Vitatott kérdés, hogy ilyen körülmények között a károsult felperes az általános forgalmi adóval növelt ellenértéket követelheti-e a kárhozó alperestől.
Az 1988. október 6-i szállításra tekintettel, a jelen jogvita elbírálásánál irányadó az általános forgalmi adóról szóló és korábban hatályban volt, az 1988. évi VII. tv.-nyel módosított 1987. évi V. tv. (Tv.) és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott – a Tv. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló – 37/1987. (X. 12.) MT rendelt (R.).
A Tv. 1. §-a alapján adóköteles a termék és szolgáltatás adóalany (3. §) által történő belföldi értékesítése, exportálása és importálása.
A Tv. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint értékesítés: ha ellenértékért a termék tulajdonjogát, illetve kezelői jogát átruházzák, vagy szolgáltatást teljesítenek. A Tv. 2. §-ának (2) bekezdése értékesítésének tekinti még az ott felsoroltakat. Nem határozza meg a törvény adóügyi szempontból – az ellenérték fogalmát. Ennek hiányában ellenértéken – az értékesítés fogalmával összhangban – a termék tulajdonjogának átruházása vagy szolgáltatás teljesítése ellenében kapott vagyoni értéket kell érteni. A kártérítés tehát – amely a polgári jogviszony megszegésének szankciója – nem tartozik az ellenérték fogalmába.
Ennek az álláspontnak a helyességét erősíti meg az utóbb hatályba lépett – az 1990. évi XIX. tv.-nyel módosított – 1989. évi XL. törvény 74. §-ának a) pontja, mely szerint az ellenérték: a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítésének fejében adott, pénzben kifejezett, vagy nem pénzben kifejezett vagyoni érték, „ide nem értve a kártérítést”.
Mindebből következik, hogy a felperes adófizetési kötelezettsége hiányában az általános forgalmi adó nem hárítható át az alperesre. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor ítéletének meghozatalakor arra a következtetésre jutott, hogy az alperesnek kártérítésként meg kell térítenie az általános forgalmi adót is.
A fent kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel a Pp. 387. §-ának (1) bekezdésben írtakra, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. bír. Gf. I. 31 266/1990. sz.)
1
A hatályos joganyagban lásd az 1992: LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdésének 1. pontját.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás