KK BH 1991/209
KK BH 1991/209
1991.05.01.
I. A lakásügyi hatóság a jogellenes és felróható intézkedéssel okozott kárért felelős; az ügyfélnek azonban - az általában elvárható módon és mértékig - együtt kell működnie a hatósággal, a mulasztásával összefüggő kárt maga viseli [Ptk. 349. §, 340. § (1) bek.].
II. Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozó igény elévülése a követelés esedékességétől kezdődik; a követelés pedig a hatósági intézkedéssel okozott károsodás bekövetkezésekor esedékes [Ptk. 324. § (1) bek., 360. § (1) bek.].
L BH 91/5/209
Az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 349. §-a alapján megállapította. Az alperes lakásügyi hatóság a felperessel szemben jogellenesen és felróhatóan járt el, amikor a tanácsi bérlakásból történő karhatalmi kiköltöztetését 1986. október 22-én kelt határozatával elrendelte és 1986. november 17-én a felperes távollétében foganatosította is, annak ellenér, hogy még folyamatban volt a - a felperes és az időközben elhunyt nagyanyja között létrejött - lakáscsere-szerződés jóváhagyását visszavonó jogerős határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított per
Az alperes - az államigazgatási határozatnak a kiköltöztetés után történő bírói felfüggesztése ellenére - sem intézkedett az ingóságok visszaszállításáról, továbbá az alperes végrehajtást foganatosító alkalmazottai nem gondoskodnak az elszállított ingóságok megfelelő leltárba vételéről. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindezek következtében a felperest jelentős kár érte, mert elhelyezett ingóságai eltűntek, illetőleg a raktározás céljára biztosított szükséglakásban - a bekövetkezett csőtörések miatt - használhatatlanná váltak.
Az alperes ellenkérelmére figyelemmel az elsőfokú bíróság az ítéletben arra is rámutatott, hogy a kártérítési követelés elévülése nem következett be a kereset benyújtásáig, mert a felperes számára a jogérvényesítés lehetősége csak a csereszerződés jóváhagyását megtagadó államigazgatási határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben, a keresetének helytadó jogerős ítélet 1987. májusában történt meghozatalával nyílt meg.
Az alperes fellebbezésében továbbra is a követelés elévülésére hivatkozott, ezen kívül vitatta a követelés jogalapját, és eltúlzottnak minősítette a megítélt kártérítés összegszerűségét is.
A felperes fellebbezésében az alperest terhelő marasztalási összeg felemelését kérte.
A felperes fellebbezése nem, az alperes fellebbezése pedig csak részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállásból helyes következtetéssel állapította meg, hogy az alperes ügyintézői felróhatóan rendelték el a karhatalmi végrehajtást a felperessel szemben, és ezzel összefüggésben a felperest jelentős kár érte. Az alperes intézkedéseinek felróhatósága tekintetében a Legfelsőbb Bíróság rámutat még arra is, hogy a lakáscsere-szerződés jóváhagyását utóbb visszavonó és a jóváhagyást megtagadó jogerős államigazgatási határozat nem rendelkezett az eredeti állapot helyreállításáról, és nem rendelte el a cserszerződés alapján elfoglalt tanácsi bérlakás kiürítését sem. Az elsőfokú lakásügyi hatóságnak arról kellett volna döntenie, hogy a felperes a jóváhagyás megtagadása folytán érvénytelen cserszerződés alapján elfoglalva tartott lakást köteles kiüríteni elhelyezési igény nélkül. Csak a kiürítésre kötelező határozatnak a jogerőre emelkedése után intézkedhetett volna az alperes végrehajtás foganatosításáról. Amennyiben az alperes ezeket a jogszabályi előírásokat betartja, a felperesnek lehetősége lett volna kellő időben az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt folyó perben a végrehajtás felfüggesztését kérni, és ezáltal a karhatalmi kiköltöztetés és az azzal okozati összefüggésben keletkezett kár is elkerülhető lett volna. Mindezek alapján tehát az alperes a jogellenes és felróható intézkedésekkel okozott kárért felelős. A felelősség kimentésére nem alkalmas az sem, hogy a felperes a lakásügyének az intézése során nem működött együtt a tőle elvárható módon a hatóságokkal, a tényleges tartózkodási helyét az alperessel nem közölte, és emiatt több esetben nem jutott el hozzá az alperes felhívása és határozata a már átvett felhívást figyelmen kívül hagyta.
Magatartásának azonban a kármegosztás körében van jelentősége. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A károsult a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásával összefüggésben hozható kárt maga köteles viselni. Az ügyfélnek - az általában elvárható módon és mértékig - együtt kell működnie a hatósággal, a mulasztásának következményeit nem háríthatja a hatóságra. Az iratokból megállapíthatóan a jogi képviselővel is rendelkező felperes a karhatalmi kiköltöztetésről nyomban tudomást szerzett, és mégsem intézkedett az értékesebb ingóságok, így főként a kisebb terjedelmű ruhaneműk elszállításáról és biztonságba helyezéséről.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kár bekövetkezése mindkét fél magatartására visszavezethető, nagyobb részben azonban az alperes magatarására vezethető vissza. Ezért a Legfelsőbb Bíróság 1/3 és 2/3-ad arányban látta indokoltnak a felperes és az alperes közötti kármegosztás alkalmazását, a felek magatartásának felróhatóságára is figyelemmel.
Az alperes fellebbezésében tévesen hivatkozott a kártérítési követelés elévülésére a Ptk. 349. §-ának (2) bekezdése alapján. A kártérítési követelés ugyanis a károsodás bekövetkeztekor esedékes [Ptk. 360. § (1) bek.]. Az iratok szerint az ingóságok károsodása döntő részben 1987. április hónapban a csőtörések miatt következett be. Az ettől számított egyéves elévülési idő a kereset 1987. december 27-én történő benyújtásáig nem telt el. A felperes egyébként az államigazgatási iratoknál található, 1987. július 29-én beérkezett felszólításban az alperest felhívta az ingóságok visszafizetésére és figyelmeztette, hogy a kényszer-kilakoltatás következményeit viselnie kell. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás pedig az elévülést megszakítja [Ptk. 327. § (1) bekezdése].
Az elsőfokú bíróság a kerületi tanács vb lakásügyi osztályát marasztalta. Az alperes jogutódja a helyi önkormányzat megalakulásával összefüggő kiegészítő és átmeneti szabályokról szóló 1990. évi LXXXIII. törvény 1. §-a szerint a rendelkező rész szerint önkormányzati hivatal. (Kft. I. 25 180/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás