MK BH 1991/217
MK BH 1991/217
1991.05.01.
A munkaügyi bíróság határozata alapján elrendelt végrehajtás korlátozása és megszüntetése iránti perre, valamint a végrehajtó intézkedése ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálására az általános hatáskörű bíróságnak van hatásköre [Pp. 4. §, 33. § (1) bek.,; 1979. évi 18. tvr. 38. § (1) bek.].
Az adós alperes gesztorsága alatt működő állatnevelő szakcsoport tagja volt. A munkaügyi bíróság a szakcsoporti tevékenységével összefüggésben az ítéletével kötelezte, hogy a gesztor végrehajtást kérő részére évi 400 000 forint részletekben fizessen meg 1 981 452 forintot. Az adós ellen a gesztor termelőszövetkezetet végrehajtási eljárást tett folyamatba. A végrehajtás összegét a munkaügyi bíróság 1 726 614 forintra korlátozta, mivel a végrehajtási lap kibocsátásáig az adós a tartozásból törlesztett. Ezt követően 1988. február 16-án a felek megállapodtak, hogy a megállapodás napjától újabb 400 000 forint részletfizetési kedvezményt engedélyez a gesztor termelőszövetkezet az adósnak.
Az adós az állatnevelési szerződéssel kapcsolatban ugyancsak tagsági vitát kezdeményezett a végrehajtást kérő ellen, amelynek eredményeként a munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte a termelőszövetkezet, hogy az adósnak – mint az említett per felperesének – fizessen meg 308 118 forintot kamatával együtt. A megítélt követelést beszámítani rendelte az adósnak az 1984. és 1985. évi libanevelésből fennálló tartozásába. A megyei bíróság helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
A végrehajtást kérő a megítélt követelést ugyan beszámította, de azt nem tekintette az 1988. évi részletfizetési teljesítésnek – mert álláspontja az volt, hogy az adós részletfizetési kötelezettsége a beszámítástól függetlenül fennáll –, és kérte a szünetelő végrehajtási eljárás folytatását.
Az adós a végrehajtási eljárás folytatása miatt a munkaügyi bíróság előtt felülvizsgálati kérelmet terjesztette elő. Előadta, hogy a termelőszövetkezettel szemben megítélt követelését jogszerűen számította be a részletfizetési kötelezettsége teljesítésébe, és minthogy az 1989. évi törlesztőrészletet is teljesítette, nincs olyan ok, amely a végrehajtási eljárás folytatását indokolná.
A munkaügyi bíróság a végzésével elutasította a kérelmet. A végzés indokolásának lényege szerint az adós a megítélt követelése érvényesítésekor nem terjesztett elő olyan kérelmet, hogy a beszámítást kifejezetten az 1988. évre esedékes törlesztőrészletbe kéri. A megítélt követelést a bíróság az 1984–1985. évi tartozásba rendelte beszámítani, így az nem vonatkozik az 1988. évi törlesztőrészletre.
Az adós fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a munkaügyi bíróság végzését lényegében helyes indokainál fogva helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok végzései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 4. §-a szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz általában kötve van. A jogról való olyan lemondása azonban, amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, a bíróság akkor sem köteles figyelembe venni, ha a fél azt a bíróság tájékoztatása és figyelmeztetése ellenére is fenntartja. Ugyanez áll a jog elismerésére és az egyezségre is.
Peradat, hogy az adós képviseletében a jogi képviselője a Vht. 38. §-a alapján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az eljárt bíróságok azonban nem vizsgálták és nem észlelték, hogy ez a kérelem – tartalmát tekintve – az adós ellen újból megindult végrehajtás korlátozására irányul.
A Vht. 38. §-ának (1) bekezdése szerint a végrehajtó törvénysértő vagy alaptalan határozata és intézkedése ellen az ügyész óvással, más érdekelt fél pedig felülvizsgálati kérelemmel élhet a végrehajtó szerint illetékes helyi bírósághoz.
Az idézett jogszabály rendelkezésének helyes értelmezéséből következik, hogy ha az adós kérelme felülvizsgálati kérelem, az ügyben a munkaügyi bíróság nem jogosult eljárni, mert a kérelem elbírálására az általános hatáskörű bíróság jogosult.
Ezt az álláspontot erősíti meg a Pp. 33. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés is, amely szerint a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt indított perre az a bíróság illetékes, amely a végrehajtási eljárást megindította, ha pedig a végrehajtási eljárást a munkaügyi bíróság indította meg, kizárólag az adós lakóhelye szerint illetékes helyi bíróság.
A két perrendi szabály értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy mind a végrehajtás korlátozására, mind annak megszüntetésére, illetve a végrehajtó intézkedése ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálására a munkaügyi bíróság nem jogosult.
Ezért az ügyben eljárt munkaügyi bíróság érdemi állásfoglalását is tartalmazó végzés, illetve a másodfokú bíróságnak a munkaügyi bíróság végzését helybenhagyó végzése ez okból törvénysértő.
Az ügy érdemét illetően a következőkre kell rámutatni.
A felek 1988. február 16-án kötöttek részletfizetési megállapodást az adós tartozásának rendezésére. Az adósnak a hitelezővel szemben a megállapodást követően keletkezett olyan megítélt követelése, amely beszámításra alkalmas. Kétségtelen az is, hogy az eljárt bíróságok az adós javára megítélt követelés tekintetében annak beszámíthatóságáról rendelkeztek, de amikor a hozott döntés jogerőre emelkedett, a felek már jóval korábban megállapodtak a részletfizetés kérdéséről. Az adós a javára megítélt követelésről – éppen a megállapodásra figyelemmel – a bírói döntéstől függetlenül is jogosult rendelkezni, hogy azt az őt terhelő részletfizetési kedvezmény teljesítésére tudja be, ellenkező esetben a bírói ítéletet olyannak kellene tekinteni, amely a felek között létrejött megállapodást akaratuktól függetlenül, kérelem nélkül is módosítja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését – a munkaügyi bíróság végzésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, az adós felperes jogorvoslati kérelmét keresetlevélnek tekintettel, és azt az iratokkal együtt áttette az adós lakóhelye szerinti városi bírósághoz.
(M. törv. II. 10 078/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás