BK BH 1991/224
BK BH 1991/224
1991.06.01.
Végrehajtandó szabadságvesztés helyett javítóintézeti nevelés alkalmazása csoportosan elkövetett rablásért felelősségre vont fiatalkorúval szemben [Btk. 321. §, 108. §, 118. §].
L. BH 91/6/224
A megyei bíróság ítéletével a társtettesként elkövetett csoportos rablás büntettében és súlyos testi sértés büntette kíséretében bűnösnek kimondott, a 15. életévét betöltött fiatalkorú V. r. vádlottat 2 évi, fiatalkorúak börtönére és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint az V. r. vádlott rendezetlen családi körülmények között nevelkedett. Testvéreivel együtt az apja halála után állami gondozásba került, de tartotta a kapcsolatot hozzátartozóival, így féltestvére - a III. r. vádlott - rokonságával is. Többször megszökött a nevelőotthonból, az előző tanévben emiatt nem járt iskolába.
A nevelőotthonból havonta utazott haza családjához, az iskolai előmenetele jó volt, ha nem szökik el, különbözeti vizsgával a kisegítő iskola 6. osztályát folytathatta volna.
A közösségbe beilleszkedett, nem szívesen tanult, de különösebb kifogás nem merült fel a magatartása ellen 1990. január 13. napjáig. Ekkor megszökött, testvérénél tartózkodott, és a bűncselekmény elkövetése után szállította vissza a rendőrség. Ezt követően 1990. február 26. napján igazgatói megrovásban részesült, mert tiltás ellenére eltávozott előző nap, a helyi eszpresszóban erősen italozott, majd visszatérve a nevelőotthon területére garázda magatartást tanúsított, ablakot tört be.
1990. január 24. napján délelőtt az öt vádlott megállapodott abban: az országútra mennek azzal a céllal, hogy arra közlekedő személygépkocsikat stoppoljanak, a lányok közösülésre ajánlják fel magukat, egy közeli földútra irányítják a sértetteket, ahol majd vádlott-társaik várják őket, botokkal felfegyverkezve, és ha figyelem-eltereléssel nem tudják, erőszakkal, fenyegetéssel szerzik meg a sértettek pénzét.
A megállapodásnak megfelelően az I. r. vádlott a déli órákban a személygépkocsival közlekedő sértettet megállapította, 200 forintért közösülési ajánlatot tett, s miután azt a sértett elfogadta, beült a gépkocsijába, és a vádlott-társaival előre megbeszélt helyre irányította. Amint a gépkocsiból kiszálltak, a II-V. r. vádlottak a sértettre támadták, a völgyből botokkal felfegyverkezve két oldalról felé rohantak. Elsőként az V. r. vádlott ért a sértett közelébe, és egy másfél méter hosszúságú, 4 cm átmérőjű léccel akarta a sértettet megütni.
Az V. r. vádlottnál erősebb fizikumú sértett azonban nem menekült előle, hanem a lécet kicsavarta a kezéből, és azzal oldalba vágta őt. Ekkorra ért oda a III. r. vádlott, ütésre emelve botot tartott a kezében, mire a sértett védekezésképpen a nála levő léccel a III. r. vádlott fejére ütött.
Ezután a sértett félelmében a helyszínről el akart menekülni, gépkocsiját a helyszínen hagyva futott a vádlottak elöl. A vádlottak azonban elgáncsolták, a sértett legurult a völgybe, ahol a II-III-IV. és V. r. vádlottak együttesen botokkal ütötték és rugdosták, miközben a pénzét követeltek. A IV. r. vádlott átkutatta a sértett zsebeit, a II. r. vádlott pedig az óráját szerezte meg.
Ez idő alatt az I. r. vádlott a sértett személygépkocsiját kutatta át, a vezető ülés alatt megtalálta a levéltárcát, és az abban levő 4050 forintot magához vette.
A vádlottak a sértettől szerzett pénzen megosztoztak, az V. r. vádlottnak 1100 forint jutott belőle.
Az V. r. vádlottat érintő fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság a Be. 301. §-ának (2) bekezdésében írt eljárási szabályt megsértve az V. r. vádlott környezettanulmányát nem szerezte be, az elsőfokú bíróság azonban tárgyalás anyagává tette a nyomozati iratokhoz csatolt intézeti és pedagógiai jellemzéseket, és ehhez képest teljes egészében felderítette azokat az adatokat és körülményeket, amelyek a fiatalkorú vádlottal szembeni helyes jogkövetkezmény kiválasztásához szükségesek. A vádlott személyi körülményeire vonatkozó ítéleti megállapítást az intézeti jellemzések alapján annyiban indokolt helyesbíteni, hogy a fiatalkorú a nevelőotthonból a legutóbbi befogadása óta csak egy alkalommal szökött meg olyan módon, hogy az engedélyezett hazautazását követően nem tért vissza a nevelőotthonba.
Alaposnak találta ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a védelmi fellebbezéseknek és a legfőbb ügyész észrevételének azokat az okfejtéseit, hogy a Btk. 108. §-ának elvi tételeire figyelemmel az V. r. vádlottal szemben a törvényben meghatározott célok elérése érdekében nem büntetés kiszabására, hanem javítóintézeti nevelésének elrendelésére van szükség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az V. r. vádlott büntetésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatta; a Btk. 118. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a javítóintézeti nevelését rendelte el, egyidejűleg a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását mellőzte. (Legf. Bír. Bf. IV. 761/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás