PK BH 1991/230
PK BH 1991/230
1991.06.01.
A kiadói szerződések feltételeiről és a szerzői díjakról szóló jogszabály alkalmazása a képregény kiadásával kapcsolatban keletkezett jogvita elbírálása során [Ptk. 200. § (1) bek., 205. § (1) bek., 207. § (1) bek.; Szjt. 13. § (1) bek., 53. § (1) bek.; 1/1970. (III. 20.) MM r. 1. § (2) bek. b) pont].
Z. E. és Cs. T. mint szerzők 1983. szeptember 15-én írásbeli kiadói szerződést kötöttek az alperes jogelődjével mint kiadóval. Ebben az alperes kizárólagos jogot szerzett arra, hogy a Z. E. mint grafikus és Cs. T. mint szövegíró által korábban alkotott képregényeket kiadja. Kikötötték, hogy az alperest a kiadás joga a mű megjelenésétől számított négy évig illeti meg, a műveket jogosult többször is kiadni.
Z. E. grafikus javára az első kiadásért összesen 1 millió 266 600 Ft szerzői díjat kötöttek ki azzal, hogy változatlan formátumú ismételt kiadás esetében ennek a további 50%-a illeti meg; ismételt, de más formátumú kiadás esetén az első kiadásnak megfelelő összegű szerzői díj jár. A szerzők vállalták a művek kéziratának az átadását, az alperes vállalta ezek megőrzését és a szerződés hatályának a lejártával visszaszolgáltatását. Megállapodtak abban is, hogy az alperes az átadott művek után a szerződés megkötésekor 8% előleget fizet, a szerzői díj hátramaradó része a megjelenésekor esedékes. Az alperes azt is vállalta, hogy abban az évben, amely évre kiadni tervezett művet nem adja ki, a szerzői díj adott évre eső arányos részét megelőlegezi. Megállapodtak abban is, hogy nem áll fenn kiadónak az átadott művekre vonatkozó teljesítési kötelezettségi papírhiány esetében, illetve ha a Kiadói Főigazgatóság megtagadja a kiadási engedélyt.
A szerződés alapján a szerzők összesen 2111 oldal terjedelmű 67 képregényt adtak át az alperesnek. Az alperes 4 évre tervezte – évenként elosztva – a képregények kiadását. Ez alatt a négy év alatt azonban összesen csak 19 képregényt tudott kiadni. A kiadáshoz szükség volt a Kiadói Főigazgatóság engedélyére is, amit az alperes nem minden esetben tudott beszerezni. Ennek ellenére az alperes a szerzők részére a szerződésben megállapított teljes összegű szerzői díjat megfizette, a ki nem adott művek tekintetében előlegként. Z. E. szerző összesen 1 millió 266 600 Ft szerzői díjat vett fel az alperestől.
Az alperes a kiadási tervben szereplő kiadási időponttól számított négy év után adott ki 8 képregényt. Szerzői díjként a korábban kifizetett előleget számolta el.
A Képzőművészeti Alap mint felperes Z. E. szerző érdekében és képviseletében – de a saját nevében – pert indított az alperes ellen. Keresetében előadta, hogy az 1983. szeptember 15-én kötött szerződés 4 év elteltével 1987. szeptember 15-én lejárt. Kérte ezért kötelezni az alperest, hogy az ezt követően kiadott művek után fizessen Z. E. részére 241 800 Ft szerzői díjat, és adja vissza valamennyi képregény eredeti rajzait.
Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a Z. E. részére járó szerzői jogdíjat teljes egészében kifizette annak ellenére, hogy a kiadási engedélyeket a kulturális kormányzat többször megtagadta. Hivatkozott arra, hogy a kiadói szerződés alapján megszerzett 4 éves kiadási jogot a szerződés szerint nem a szerződéskötés időpontjától kell számítani. Előadta, hogy a lejárt rajzok visszaadását megkísérelte, de a szerző megtagadta azok átvételét.
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 173 400 Ft-ot és kamatait, valamint perköltséget. Kötelezte az alperest az ítéletben felsorolt művek rajzainak a visszaadására. A kereset ezt meghaladó részét elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, a felperes csatlakozó fellebbezést jelentett be.
Az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kérte a kereset elutasítását.
A felperes csatlakozó fellebbezésében kérte az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatni és a marasztalás összegét felemelni 241 800 Ft-ra és kamataira.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alaptalan.
A felperes által képviselt szerző és az alperes ún. képregények kiadására kötöttek szerződést. A képregény a szerzői jogban nem szabályozott sajátos műfaj, amelyre nem lehet egyértelműen alkalmazni az írói művekre vonatkozó kiadói szerződések szabályait. A képregényeknél az írói mű és a képzőművészeti alkotás elválaszthatatlanul összefügg egymással, de elsődleges a kép, a rajz. A képregény a gondolatokat, érzéseket, cselekvéseket, történéseket döntő módon képi eszközzel, a kép, a rajz útján fejezi ki. Az írott kísérő szöveg csak másodlagos, kiegészítő, magyarázó jellegű. Irodalmi műveknél a szöveg közötti képek illusztrációul szolgálnak, a képregényeknél viszont az írott szöveg tölti be az illusztráció szerepét.
A kiadói szerződések feltételeire vonatkozó miniszteri rendelet – 1/1970. (III. 20.) MM r.– kötelező alkalmazásának a kérdésében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülmény sem, hogy a perben vitás szerződés részben időszaki lapban történő kiadásra vonatkozik, a per tárgyát képező művek kiadása általában folyóiratokban történt. A kiadói szerződések feltételeit szabályozó miniszteri rendelet hatálya viszont nem terjed ki az időszaki lapban megjelent művekre kötött szerződésre [1. § (2) bek. b) pont].
Mindezekre tekintettel a kiadói szerződés feltételeit meghatározó miniszteri rendelet szabályait a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésére és a szerződés záró rendelkezésére figyelemmel – nem kötelezően – csak kisegítőleg, a szerződésében nem szabályozott kérdésekben lehet alkalmazni.
Az alperes által megszerzett kiadási jog időtartamát és megszerzésének kezdő időpontját a szerződés határozza meg. A felek között vitás volt az erre vonatkozó szerződési feltételek értelmezése. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A felek feltehető akaratának a vizsgálatánál nem lehet a szerződés egyes kitételei formálisan és elszigetelten értelmezni.
A szerződés 3., 4. pontja szerint a kiadási jog a kiadásra szánt mű megjelenésétől számított négy évig illeti meg a kiadót. E szerződési feltétel szó szerinti és elszigetelt értelmezése azt jelentené, hogy a kiadói jog kezdő időpontja bizonytalan, illetve a kiadó egyoldalú tényétől függ. Az ilyen feltétel viszont nem felel meg a felek kölcsönös és egybehangzó akaratát előíró törvényes követelménynek [Ptk. 205. § (1) bek.]. A látszólagos ellentmondás kiküszöbölése végett szükség van az eset körülményeinek és a szerződés további rendelkezéseinek a vizsgálatára, hogy a felek feltehető akaratát ki lessen deríteni. Tekintettel kell lenni arra is, hogy a szerződés nem egy, hanem nagyobb számú, 67 képregény kiadására vonatkozott, amely kiadás rövid időn belül nem történhetett meg, a kiadás lehetősége a Kiadói Főigazgatóság engedélyezésétől is függőt. Az alperes ezért több évre szóló kiadási tervet készített. Ezt a tényt ugyan a szerződés kifejezetten nem tartalmazta, de utalt rá. A szerződés 5.3. pontjának a lényeges tartalma szerint az egyes művekre eső szerzői díjat a kiadó – előlegként – az év december végéig teljes egészében kifizeti akkor is, ha ebben az évben kiadni tervezett művet nem adja ki. Ez a díjfizetési kötelezettség tekintetében azt jelenti, hogy a kiadó tervbe vette valamelyik mű kiadását, úgy kell tekinteni, mintha az év végével a kiadás megtörtént volna. Ez viszont azt is jelenti, hogy ilyenkor a kérdéses műre eső teljes szerzői díj kifizetésével – függetlenül attól, hogy azt előlegként jelölik a szerződésben – meg kell állapítani a kiadás jogának a kezdő időpontját.
Ezt az értelmezést támasztják alá a felek perbeli nyilatkozatai. Eredeti védekezésében az alperes arra hivatkozott, hogy a 4 éves kiadási jogot a mű megjelenésétől, illetve tervezett megjelenésétől kell számítani. A felperes is azt adta elő, hogy a tárgyév végével megjelentnek tekinthető azok a művek, amelyek ugyan nem jelentek meg, de amelyek után járó díjat az alperes kifizette, mintha megjelentek volna.
Kétségtelen, hogy a kiadási tervet a szerződés nem tartalmazza, meghatározása az alperes egyoldalú intézkedése volt. A szerző azonban erről tudomást szerzett azzal, hogy a kiadni tervezett mű után a szerzői díjat a részére kifizették, és a hozzájárulása is megállapítható azáltal, hogy a kérdéses mű után a szerződés 5.3. pontja alapján a teljes összegű szerzői díjat felvette. A másodfokú tárgyaláson a szerző is előadta, hogy a kiadó ütemezési tervének megfelelően vette fel a ki nem adott művek után járó szerzői díjat. Mindez a körülmény a felek egybehangzó akarat–elhatározását igazolja.
Az alperes ezért az egyes művek tekintetében a kiadás tervezett időpontjától számított négy évi időtartamra szerezte meg a kiadás jogát. Az ezt követően történt kiadás az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 13. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a szerző külön hozzájárulása nélkül jogosulatlannak tekintendő, és az Szjt. 53. §-ának az (1) bekezdése alapján a szerzőt megilleti a jogszerű felhasználás fejében járó díj. Az alperes által korábban előlegként kifizetett szerzői díjat erre a felhasználásra nem lehet elszámolni. A szerződés alapján kikötött és a szerző részére kifizetett szerzői díjat az alperes az általa a fent megjelölt módon számított négy évre megszerzett kizárólagos kiadási jog ellenértékeként fizette ki, függetlenül attól, hogy ez alatt az idő alatt a kiadási jogot érvényesítette-e. Ezért az ezt követően történt kiadás után a szerzői díjat újra meg kell fizetni.
Egyébként a felek között nem volt vitás, hogy ilyen számítás alapján a szerzőt mely művek kiadása fejében és milyen összegű díjazás illeti meg.
A kiadási jog megszűnése után az alperes jogtalanul tartja birtokában a műpéldányt, köteles ezért ezeket a szerződés 3. 1. pontja alapján a szerzőnek visszaszolgáltatni. Nem volt vitás a felek között, hogy az egyes művek tekintetében a mű megjelenésétől, illetve a tervezett kiadástól számított 4 éves időtartam mikor telt el. Az alperes csak a ténylegesen kiadott művek rajzainak a visszaszolgáltatását ajánlotta fel.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
(Legf. Bír. Pf. IV. 20 733/1990. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás