PK BH 1991/231
PK BH 1991/231
1991.06.01.
A munkáltató szoftver esetében a szerzői díj fizetési kötelezettségét – a kifizetés határidején kívül – a jogszabályban meghatározott feltételeken túl további feltételhez nem kötheti [Szjt. V. 12. § (1) bek.].
Az alperes intézet az 1988. évben műszaki fejlesztési szerződés alapján mélyfúrási fejlesztési technológia kidolgozását végezte a megrendelő részére. A felvett ellenérték 3 millió 200 000 Ft-ot tett ki, a munkával kapcsolatban az alperes ráfordításainak az összege 3 millió 266 000 Ft volt. A munka témakörébe tartozott a fúrási költségek prognosztikus elemzése statisztikai adatok elemzése alapján című altéma, amellyel kapcsolatos számítástechnikai rendszer kidolgozása az alperes alkalmazásában álló felperes és két társa feladata volt. A felperes közreműködése 50%-os volt. A számítógépi program és a hozzátartozó dokumentáció értékét 150 000 Ft-ban határozták meg.
Az alperes által készített ún. szoftver szabályzat szerint az alperes dolgozói részére csak akkor fizet szerzői díjat, ha a végzett munka az átlagos intézeti nyereségen túl többlet eredményt tartalmaz. Erre tekintettel az alperes megtagadta a felperes részére az elkészített és értékesített szoftver alkotás fejében szerzői jogdíj fizetését.
A felperes keresetében az általa készített szoftver kalkulált értéke 23%-ának és a saját 50%-os szerzőtársai arányának a figyelembevételével 17 250 Ft szerzői díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy a kérdéses téma azért nem volt nyereséges, mert erre olyan dolgozók munkáját is elszámolták, akik nem vettek részt ebben a munkában.
Az alperes az intézet szabályzatára hivatkozással kérte a kereset elutasítását tekintettel arra, hogy az intézetnél nem keletkezett nyereség.
Az elsőfokú bíróság 3750 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, és megállapította, hogy a felek felmerült költségeiket maguk viselik.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a felperes csatlakozó fellebbezést jelentett be.
Az alperes kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását.
A felperes ellenkérelmében kérte a főkövetelés tekintetében helybenhagyni az elsőfokú ítéletet.
Az alperes fellebbezése alaptalan.
Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a számítógépi programok és a hozzájuk tartozó dokumentációk eltérnek a szerzői jog szokásos tárgyaitól, ezért sajátos szabályozást kívánnak. A törvény azonban ezekre kiterjesztette a szerzői jogi törvény hatályát, ezért a törvényben és végrehajtási rendeletében külön meghatározott eltéréssel alkalmazni kell a szerzői jogi törvény és a végrehajtási rendeletek rendelkezéseit. Ezekre is irányadó ezért, hogy az alkotót szerzői díj illeti akkor is, ha az alkotás munkaköri kötelezettség eredménye volt, de a művet a munkáltató harmadik személy részére értékesítette [9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 12. § (1) bek.].
Az értékesítés tényét akkor is meg kell állapítani, ha a munkáltató a szoftvert, illetőleg annak a használatát kutatási fejlesztési szerződés, vállalkozási szerződés vagy más szerződés keretében adja át harmadik személynek. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben a harmadik személy által fizetett összeg magában foglalja a szoftver használatának az ellenértékét is.
Az adott esetben ennek a kalkulált értéke 150 000 Ft volt. Ezért ezt az összeget kell a szerzői díjnak tekinteni, amelynek a megfelelő hányada illeti meg azt a szerzőt, aki a művet munkaköri kötelezettség keretében dolgozta ki. Nem volt vitás, hogy az alperesnek a feladatkörébe tartozott ilyen jellegű szerződések kötése. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Szjt. V. 12. §-a (1) bekezdésének az alkalmazásával a díjazást 10%-nál alacsonyabb mértékben is meg lehet állapítani. Tekintettel arra is, hogy a tevékenység az alperesnek veszteséges volt, helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a díj mértékét 5%-ban határozta meg.
Az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy a jogszabály rendelkezés szerint a munkáltató szoftver esetén a szerzői díj kifizetését feltételhez kötheti, és ilyen érvényes feltétel a szoftver szabályzat rendelkezése. Az Szjt. V. 12. §-ának az (1) bekezdése szerint ugyanis csupán a kifizetés határidejét lehet feltételhez kötni, de nem lehet magát a fizetési kötelezettséget a jogszabályban meghatározott feltételeken túl további feltételektől függővé tenni. A fizetési kötelezettség határidejének további feltételhez kötését a szoftver sajátosságai indokolják: adatellenőrzés, adatgyűjtés, a díj kiszámításának a sajátosságai.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság rendelkezését.
(Legf. Bír. Pf. IV. 21 059/1990/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás