PK BH 1991/232
PK BH 1991/232
1991.06.01.
A bérlet mint a birtoklás jogcíme a jogviszony megszűnéséig – a birtokos szándékától függetlenül – gátolja az elbirtoklás megkezdését [Ptk. 121. §].
A sz-i P. P. u. 6/b. számú ingatlanban bérlőként lakott K. T., akivel a felperesek 1977. május 19-én tartási szerződést kötöttek. A tartásra jogosult 1978. augusztus 26-án meghalt. A felperesek azt követően lakásbérleti jogviszony folytatására való jogosultságának a megállapítását kérték.
A Sz. Városi Tanács VB Igazgatási Osztálya 1978. november 21-én meghozott határozatával elismerte a felperesek lakásbérleti jogviszony folytatására való jogosultságát. A Sz. Tanács VB Hatósági Osztálya építési engedélyt adott a Sz-i Városgazdálkodási Vállalat részére, hogy a P. P. u. 6/b. szám alatt levő műemlék épületet felújítsák, átalakítsák. A felperesek ez ellen a határozat ellen fellebbezést terjesztettek elő. A másodfokon eljáró államigazgatási hatóság megsemmisítette az elsőfokú határozatot. Megállapította, hogy az ingatlan–nyilvántartás szerint a perbeli ingatlan 1930-tól az ismeretlen helyen tartózkodó Á. D. tulajdona.
A felperesek ezt követően előterjesztett keresetükben kérték megállapítani, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén megszerezték. Arra hivatkoztak, hogy az ingatlant sajátjukként birtokolták. A birtoklási időnél kérték jogelődjük birtoklási idejét is fegyelembe venni.
Az ügygondnok által képviselt Á. D. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az alperes pernyertessége érdekében, beavatkozó városgazdálkodási vállalat szintén a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést.
A fellebbezés nem alapos.
A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése értelmében elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként, tíz éven át szakadatlanul birtokolja.
A jogszabály rendelkezése szerint tehát, egyéb törvényi feltétel megléte mellett, elbirtoklás útján csak a sajátjaként birtokló szerezhet tulajdonjogot. Sajátjaként történő birtoklást pedig csak akkor lehet megállapítani, ha a külső megnyilvánulások mellett a birtokló maga is alapos okkal tételezheti fel azt, hogy sajátjaként birtokol.
Az adott esetben a sajátjakénti birtoklás megállapítására nincs lehetőség. A felperesek jogelődje az ingatlan bérlője volt, s a felperesek a vele kötött tartási szerződéssel a bérleti jogviszony folytatására való jogosultságot szerezték meg. A felperesek tehát tudták, hogy az ingatlant bérlőként tartják birtokban, ami kizárja a sajátjakénti birtoklás megvalósulását. A Polgári Törvénykönyvnek a 121. §-hoz fűzött miniszteri indokolása hangsúlyozottan emeli ki, hogy elbirtoklás útján csak a sajátjaként birtokló szerezhet tulajdonjogot. Sajátjaként nemcsak az birtokol, aki úgy véli, hogy a sajátját birtokolja, hanem az is, aki tudja, hogy a dolog másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását. Ez nem pusztán szubjektív megítélés kérdése, mert a birtoklás jogcíme (pl. bérlet) az ilyen jogviszony megszűntéig a birtokos szándékától függetlenül gátolja az elbirtoklás megkezdését.
Mivel a fentiekből kitűnően a jogszabályi feltételek hiánya miatt a Ptk. 121. §-ának alkalmazására nincs lehetőség, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta az érdemben és indokai alapján is helytálló elsőfokú ítéletet.
(Legf. Bír. Pf. I. 20 939/1990/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás