PK BH 1991/233
PK BH 1991/233
1991.06.01.
I. A termék rendeltetésszerű használatára való alkalmatlansága miatt bekövetkezett kárért a termék gyártóját kártérítési felelősség terheli [Ptk. 339. § (1) bek. ].
II. A természetes veszteség formájában jelentkező kár viselése [Ptk. 99. §].
A felperesek a K. községben levő lakóhelyükön méhészettel foglalkoznak. 1987-ben mindhárom méhészetben jelentős elhullás történt. Az I. r. felperesnek 52 méhcsaládja pusztult el. A II. r. felperes 42 méhcsaládjából 36 elpusztult, 6 pedig jelentősen károsodott, míg a III. r. felperes 17 családjából álló méhállománya is teljesen elpusztult.
Az elhullás időpontjával országos méretet öltött a méheket károsító varroa atka fertőzés, aminek következtében a felperesek lakókörnyezetében is járványos méretű fertőzés lépett fel, és nagy arányú elhullást okozott.
A varroa atka elleni védekezés a 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelettel közzétett Állategészségügyi Szabályzat előírta, meghatározva a méhészek és a hatóságok feladatait, védekezés módját.
Ismert volt, hogy a varroa atka a méhek életmódjához igazodva szaporodik, és gyors elterjedése ellen hatásosan csak komplex módon, fizikai, biológiai és kémia eszközökkel lehet védekezni. A kémiai védekezéshez szolgált eszközül az amitráz hatóanyagot tartalmazó Varrescens füstölőcsík, amelyet az alperes b-i üzeme gyártott. A füstölőcsíkok minőségét a gyártó üzem köteles volt folyamatosan ellenőrizni. Az állategészségügyi szervek szúrópróbaszerű vizsgálatot tartottak. Az 1987-ben elvégzett vizsgálat a forgalomba hozott terméknél jelentős mennyiséget hibásnak minősített a hatóanyag hiánya vagy az előírtnál kisebb hatóanyag tartalom miatt.
A méhészek a füstölőcsíkokat szakboltokban, kereskedelmi forgalomban vásárolhattak. 1987-ben jelentős mennyiséget ingyenesen is szétosztottak közöttük, azokból a felperesek is kaptak. A füstölőcsíkot az atkafertőzés fellépésének, a fertőzés mértékének megállapítására és a védekezéshez is használják. A védekezés használati utasításban meghatározott módon sorozatfüstöléssel történik.
A felperesek méhészete egymáshoz közel van, ezért egyidejűleg hajtották végre a füstöléseket. 1987. áprilisában próbafüstölést végeztek, majd július végén kezdték meg a sorozatfüstölést. A védekezésük azonban hatástalan volt.
Az I. r. felperes a megmaradt füstölőcsíkokból egy 20 db-ot tartalmazó bontatlan csomagot küldött vizsgálatra a MÉM Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Intézethez. A beküldött csíkokban hatóanyagot nem lehet kimutatni.
A felperesek keresetükben az elhullott méhcsaládok értékének megtérítését és méztermés elmaradásából származó káruk megfizetését követelték. Módosított keresetük szerint az I. r. felperes kára 221 920 forint, a II. r. felperesé 158 340 forint, a III. r. felperesé pedig 75 140 forint. Keresetüket azzal indokolták, hogy káruk a füstölőcsík hatástalansága miatt következett be.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 199 880 forintot, a II. r. felperes javára 158 340 forintot, a III. r. felperesnek 60 476 forintot. A felperesek követelése után kamat, végül perköltség fizetésére is kötelezte az alperest. Tényként állapította meg, hogy az alperes által gyártott és a felperesek által felhasznált füstölőcsíkok már a tavaszi felmérő füstöléskor is hatástalanok voltak, és hibásak voltak a sorozat–füstöléshez felhasznált csíkok is. A méhek pusztulása és az alperesek által gyártott termék hibája között fennáll az okozati összefüggés, ezért az alperest a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelőség terheli. A kár mértékét dr. V. E. igazságügyi szakértő véleménye alapján állapította meg.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása iránt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyetértve az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesek kereseti kérelme alapján a bíróságoknak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy fennáll-e az okozati összefüggés a felperesek méhészetében bekövetkezett kár és az alperes által gyártott termék hibája között.
A bíróságok a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás anyagát okszerűen mérlegelve helyesen állapították meg, hogy az alperes üzeme a gyártási technológiát hátrányosan megváltoztatta, a forgalmazás szabályait megsértette, amikor hatóanyag nélküli vagy alacsony hatóanyagot tartalmazó füstölőcsíkot gyártott és hozott forgalomba. A bizonyítékokkal összhangban áll az a megállapítás is, hogy a felperesekhez is került vásárlás és ingyenes juttatás során olyan füstölőcsík, amely alkalmatlan volt a varroa akta elleni védekezéshez.
A bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a méheket károsító atkák elleni védekezéshez használt kémiai eszköz alkalmatlansága miatt a terméket gyártó alperest kártérítési felelősség terheli [Ptk. 339. § (1) bek.]
A kártérítés mértékének meghatározásánál azonban a bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a méhállományokat természetes veszteség is éri. A természetes veszteség formájában jelentkező kár megtérítésére a Ptk. 99. §-a értelmében senkit sem lehet kötelezni, annak viselése a tulajdonost terheli.
A szakértői bizonyításnak azért arra is ki kell terjednie, hogy a felperesek méhészetében milyen mértékű volt a természetes veszteség. Az ezt meghaladó elhullás képezheti csak a kártérítés alapját. Az elsőfokú bíróság nem tette a szakértő feladatává a természetes elhullás arányának értékelését. Az a másodfokú bíróság sem pótolta. Ennek következtében a döntéshez szükséges adatok nem állanak rendelkezésre.
Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében többek között arra is hivatkozott, hogy a méhészek által alkalmazott védekezés nem volt megfelelő. Az iratoknál található két szakértői vélemény alapján ebben a kérdésben nem lehet megnyugtatóan állást foglalni. Dr. B. J. szakértő több lehetséges okot jelölt meg, amelyek kiválthatták a rendkívül gyors és nagymértékű méhpusztulást. Az általa előadottak alapján felmerült a méhészek által alkalmazott védekezés hiányos volta. Dr. V. E. szakértő ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a védekezés terén a felperesek részéről nem észlelt mulasztást, ezt a nyilatkozatát azonban kellően nem indokolta. Az ellentétes szakértői megállapítások esetén nem mellőzhető a Pp. 182. §-ának (3) bekezdése szerinti eljárás, az ellentmondások tisztázása. Ennek hiányában nem állapítható meg, hogy a felperesek megfelelően éltek-e a komplex védekezés eszközeivel, időben és kellő számban alkalmazták-e a kémiai védekezést, a hatóanyaggal való füstölést: éltek-e a biológiai és fizikai védekezés eszközeivel, és előírásszerűen alkalmazták-e azokat.
Amennyiben a felperesek eljárása sem volt szakszerű, és ezzel a kár bekövetkezésében közrehatottak, a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdés alkalmazásával kármegosztásnak van helye.
A hiányos és ellentmondásos peradatok miatt a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalához szükséges bizonyítékok hiányoznak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. I. 20 017/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás