PK BH 1991/237
PK BH 1991/237
1991.06.01.
A felperes követelését megalapozó okirattal szemben az alperesnek kell bizonyítania, hogy a követelt összeggel nem tartozik, vagy hogy nem a felperesnek tartozik [Pp. 164. § (1) bek., 166. § (1) bek.].
A felperes a módosított keresetében – a birtokában levő okiratban foglalt kölcsönszerződésre alapítottan – 1 740 000 Ft és annak járulékai megfizetését követelte az alperesektől.
Az elsőfokú bíróság az említett kereseti kérelemnek helyt adva az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 1 740 000 Ft, valamint annak 1987. május 25. napjától 1988. május 26. napjáig járó évi 8%, ezt követően pedig a kifizetés napjáig járó évi 20% kamata megfizetésére. Kötelezte továbbá őket 60 000 forint elsőfokú perköltség megfizetésére, valamint az állam által előlegezett 104 400 forint kereseti illeték viselésére.
Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek.
A fellebbezésüket is a kereset teljes elutasítását kérték. Azt állították, hogy a felperessel nincsenek jogviszonyban, mert a kölcsönadó valójában a felperes anyja volt. Megismételték azt az állításukat is, hogy a felperes által hivatkozott okirat tartalma valótlan. Az okiratot az azon feltüntetett napon az I. r. alperes azért nem írhatta alá, mert nem tartózkodott B-n, s ebből az okból ugyanezen napon a szerződésben írt pénzösszeget sem vehette át. Szerintük kétséges az is, hogy a felperes anyja az említett napon Magyarországon tartózkodott.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az alperesek fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a helyes jogi következtetésre, hogy a felperes követelését megalapozó okirattal szemben az alperesek nem tudták bizonyítani azt a tényt, hogy a követelt összeggel nem tartoznak, de azt sem, hogy nem a felperesnek tartoznak [Pp. 164. § (1) bek.].
Ez utóbbi védekezésük azért nem tekinthető alaposnak, mert miután a felperes anyja az okiratot – ismerve annak tartalmát – tanúként írta alá, valójában megerősítette a felperest abban, hogy a szerződés tárgyává tett pénzösszeggel szabadon rendelkezhet, azt a saját tulajdonának tekintheti. Mindez összhangban van azzal a felperesi előadással, amely szerint a kölcsönadott pénzt korábban az anyjától ajándékba kapta, aki arra nem tartott igényt.
A fellebbezési érveléssel szemben a felperes anyjának az útlevelében levő adatok kellő bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a szerződés keletkezése időpontjában Magyarországon tartózkodott. Ezért ezzel kapcsolatban további bizonyítás foganatosítását a Legfelsőbb Bíróság sem tartotta szükségesnek.
Az alperesek a fellebbezési eljárásban sem bizonyítottak olyan tényt, amely minden kétséget kizáróan lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a pénz átadásának a felperes által hivatkozott időpontjában az I. r. alperes valóban nem tartózkodott B-n.
A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokaira is utalással – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf. I. 21 040/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás