GK BH 1991/240
GK BH 1991/240
1991.06.01.
Szerződés típusának meghatározása az abban felsorolt, a felek jogviszonyában irányadó jogszabályok alapján [7/1978. (II. 1.) MT r.; 3/1980. (I. 19.) ÉVM–ÁH r.; 11/1985. (VI. 22.) ÉVM–IpM–KM–MÉM–BkM r.].
A felperes módosított keresetében épületek tetőszigetelési hibáinak kijavítására kérte az I. r. alperes kötelezését szavatosság címén. Előadta, hogy a perbeli épületeket a I. r. alperes kivitelező építette. Az átadást követően több lakásban beázást észleltek, amely a tetőszigetelés hiányosságainak következménye, a kivitelező azonban a peren kívüli eljárásban, bár szavatossági felelősségét nem vitatta, a hibát nem javította ki.
Az I. r. alperes védekezésében a hibás kivitelezést elismerte, a peren kívüli eljárásban beszerzett szakértői vélemény megállapításait nem vitatta. Előadta azonban, hogy a perbeli épületek tetőszigetelését a II. r. alperes szakcsoportja végezte, ezért keresetet terjesztett elő, és a II. r. alperes közvetlen marasztalását kérte.
A II. r. alperes védekezésében azzal érvelt, hogy a szakcsoportja által végzett tetőszigetelési munka a szakmai előírások szerint készült, tehát a hibákért felelősség nem terheli. Utalt arra is, hogy időközben a szakcsoport megszűnt, és már nem rendelkezik szigetelő szakmunkásokkal. Az eljárás során vitatta, hogy az I. r. alperessel vállalkozási szerződést kötött, érvelése szerint bérmunkaszerződés keretében végezték a szakcsoport dolgozói a tetőszigetelési munkákat, ezért a hibákért szavatossági felelősséggel nem tartozik.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest kötelezte a hibák kijavítására olymódon, hogy 90 napon belül a teljes tetőszigetelést cseréje ki, és a kijavítással felmerülő költségeket maga viselje. Az I. r. alperesnek a II. r. alperessel szembeni keresetét elutasította.
Az ítélet indoklása szerint a tetőszigetelési hibák fennállnak, ezt a műszaki szakértői vélemény egyértelműen bizonyítja, amit a bíróság ítélkezése alapjául elfogadott, és amit a felek sem vitattak. Az I. r. alperes ezért a Ptk. 305. és 306. §-a alapján szavatossági kötelezettsége alapján köteles a hibákat kijavítani. A bíróság nem fogadta el az I. r. alperes védekezését, amely szerint a II. r. alperessel vállalkozási szerződést kötött, mert a kihallgatott tanúk vallomása alapján az I. r. alperes a II. r. alperesnek csak munkadíjat fizetett, a II. r. alperes által vezetett építési naplóban csupán a munkahelyen dolgozók neve és száma van feltüntetve, és abba az I. r. alperes, illetve az általa megjelölt műszaki ellenőr semmilyen bejegyzést nem eszközölt. A kivitelezés időpontjában az I. r. alperes munkaerőhiánnyal küszködött, és a kivitelezés időbeni befejezése érdekében vette igénybe a II. r. alperes dolgozóit.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a II. r. alperes marasztalását kérte, lényegében megismételve az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontját, amely szerint a II. r. alperes dolgozói nem bérmunkásként végezték az épületek szigetelését. Nem vitatta, hogy az építési napló, a felmérési napló és a számlázás terén mulasztások terhelik, az I. r. alperest is, ennek azonban az I. és a II. r. alperes közötti szerződés tartalmára nincs kihatása.
A II. r. alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a per anyaga és a fellebbezési tárgyalás alapján megállapította, hogy az I. r. és a II. r. alperes között vállalkozási szerződés jött létre a perbeli épületek tetőszigetelési munkáira nézve. A szerződés 1. pontjában a kivitelező (I. r. alperes) megrendelése alapján a szakcsoport mint vállalkozó elvállalta a lakóépületek tetőszigetelési munkáit. A 2. pontban a felek az árformára és az árhatósági rendelkezésekre hivatkoztak, nevezetesen a 3/1980. (I. 19.) ÉVM–ÁH rendeletre, amely az építési–szerelési árakra vonatkozik. A 4. pontban meghatározták a munkálatok kezdési és befejezési idejét, az 5. pontban pedig feltüntették a munka ellenértékének bruttó összegét. A 7. pont szerint a teljesítmények elszámolása utólagosan, tételes felmérés alapján történik. A 11. pontban felhívták azokat a jogszabályokat, amelyekre a szerződésben külön nem tértek ki, így a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet, valamint a 11/1985. (VI. 22.) ÉVM–IpM–KM–MÉM–BkM együttes rendeletet.
Az a körülmény, hogy a szerződést tartalmazza a 7/1978. (II. 1.) MT rendeletre vonatkozó utalást, és azt támasztja alá, hogy a felek között vállalkozási szerződés jött létre, különös tekintettel a 11/1985. (VI. 22.) ÉVM–IpM–KM–MÉM–BkM együttes rendelet felhívására is, mert ez utóbbi a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésére épült szavatossági igények elévülési idejét konkretizálja az építőipari munkákat illetően. Bérmunkaszerződés esetében a felek kapcsolatában e jogszabályoknak nem lett volna relevanciája, mert rendelkezései kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a szavatossági felelősség időtartalmát az épületek egyes alkotóelemeire a Ptk. elévülési szabályaitól eltérően határozzák meg.
Az I. r. alperes a fellebbezési tárgyaláson felmutatta mindhárom épületre vonatkozó számláit és mellékleteit, melyekből megállapítható, hogy az elszámolás – a szerződésben is hivatkozott – 3/1980. (I. 19.) ÉVM–ÁH rendeletben foglaltak szerint történt. Ilyen jellegű számla kiállítására bérmunka esetében nem került volna sor, a II. r. alperes számlázása mindenben megfelel az építési–szerelési munkák számlázásának. Az elsőfokú bíróság ezért a bizonyítékok helytelen értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy nem vállalkozási, hanem bérmunkaszerződés jött létre.
A fellebbezési tárgyaláson az I. r. alperes nem zárkózott el a javítási munkák elvégzése elől, figyelemmel arra, hogy a II. r. alperes szakcsoportja már megszűnt, kérte azonban, hogy a II. r. alperes fizesse meg a kijavítással felmerülő költségeket.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a II. r. alperes hibás teljesítését állapította meg, és ennek megfelelően a nevezettet kötelezte, hogy a kijavítással felmerülő költségeket az I. r. alperesnek fizesse meg. A kijavítás módját a Legfelsőbb Bíróság az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem határozta meg, az elsőfokú bíróság ítéletét tehát e tekintetben is megváltoztatta.
(Legf. Bír. Gf. III. 31 348/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás