GK BH 1991/241
GK BH 1991/241
1991.06.01.
Ha a felek mezőgazdasági termékértékesítésre vonatkozó „keretszerződést” kötöttek, amelyben vállalták az éves szerződések megkötését, az írásbafoglalás elmulasztása esetében az éves szerződések is csak akkor érvényesek, amennyiben bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesítette. Az akadályértesítési kötelezettség azonban a szerződések megkötésével kapcsolatban is fennáll [Ptk. 418. § (2) bek., 420. §].
A felperes 10 200 000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmében előadta, hogy az alperes is tagja az S. T. Gazdasági Társaságnak, és ennek alapján kötöttek az alperessel 1986. július 4-én 5 évre szóló termékértékesítési keretszerződést sörárpa szállítására. A keretszerződés szerint a tárgyévet megelőző év november 30-ig kellett írásban megállapodniuk a következő évben szállítandó mennyiségben. A kialakult gyakorlat szerint az alperes általában telexen közölte az igényelt mennyiséget, és ennek megfelelően történt a szállítás. Az alperes 1988. november 30-ig nem közölte az 1989. évi sörárpa igényét, ezért a felperes telex útján tájékoztatta őt, hogy az előző évi mennyiség alapulvételével 30 000 tonna szállítást terveznek 1989. évre. E telexre az alperes azt válaszolta 1989. január 11-én, hogy a végleges az előző évi mennyiség kérdésében a közeljövőben fognak nyilatkozni. Az alperes azonban nem nyilatkozott, ezért 1989. február 8-án levelet intézett az alpereshez, és közölte, hogy 30 000 tonna mennyiséget vesznek alapul az 1989. évi szállításnál. Az alperes e bejelentés ellen nem tiltakozott. 1989. március 17-én a társaság igazgatótanácsának ülésén az alperes igazgatója is részt vett, és amikor a társaság igazgatója bejelentette, hogy az alperes a 30 000 tonna sörárpa szállítását betervezte, ez ellen az alperesi igazgató nem tiltakozott, az ülésről készült jegyzőkönyvet aláírta. Mindezek ellenére az alperes 1989. április 14-én kelt levelében bejelentette, hogy 1989. évi termésű sörárpa szállítására nem tart igényt. A felperes álláspontja szerint az 1986. évben megkötött keretszerződés kötelezően írja elő az évenkénti szerződéskötéseket, ezt az alperes megszegte, mert 1989. évre írásban nem kötötte meg a szerződést, annak ellenére, hogy mindvégig olyan helyzetet teremtett, amely szerint a szerződést meg kívánja kötni. Az alperes szerződést szegett, és miután meghiúsította az 1989. évi szállítást, a peresített összegű meghiúsulási kötbért tartozik megfizetni.
Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a felperessel 1986. évben a keretszerződést megkötötte, előadta azonban, hogy a felperes egy évben sem szállította le maradéktalan mennyiségben az évenként lekötött sörárpa mennyiséget. Hangsúlyozta, hogy a keretmegállapodás az évenkénti szállítások vonatkozásában érvényes szerződésnek nem tekinthető, és 1989. évre írásbeli szerződést nem kötöttek, ennélfogva szerződésszegést nem követett el, és meghiúsulási kötbért sem tartozik fizetni. Előadta azt is, hogy a felperesnek ténylegesen kára nincs, a sörárpát kedvező áron exportra értékesíteni tudta.
Az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, az alperest a felperes kereseti kérelme szerint marasztalta. Az ítélet indokolásában nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, hogy a felperessel 1989. évre nem jött létre a termékértékesítési szerződés. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés létrejött. Ezt a megállapítását azzal indokolta, hogy az alperes 1989. január 11-i levelében megköszönte a felperesnek, hogy 30 000 tonna szállítást betervezett, és akként nyilatkozott, hogy rövid időn belül pontosítani fogja azt a mennyiséget, melynek szállítását 1989. évben igényli. Miután rövid határidőn belül az alperes nem közölte a szállítandó mennyiséget, a felperes ismételten felkérte az alperest nyilatkozattételre 1989. február 8-án, melyre az alperes nem válaszolt. Ennek ellenére az alperes igazgatója a gazdasági társaság igazgatótanácsának ülésén, 1989. március 17-én nem tiltakozott az ellen, hogy a felperes 1989. évben a 30 000 tonnát leszállítja. Mindezek alapján jutott arra az álláspontra az elsőfokú bíróság, hogy 1989. évre a szerződés létrejött. Miután az alperes a szállítást meghiúsította, megalapozottnak találta a felperes meghiúsulási kötbér iránti igényét, és ezért az alperest a felperes kereseti kérelme szerint marasztalta.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a felperes kereseti kérelmének az elutasítását. Fellebbezésében megismételte mindazt, amit az elsőfokú eljárásban is előadott.
A fellebbezésre előterjesztett észrevételében a felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A felek által 1986. július 4-én 5 évre megkötött szerződés adatai alapján megállapítható volt, hogy mezőgazdasági termékértékesítési keretszerződést kötöttek. Ennek alapján az egyes években szállítandó mennyiségben a tárgyévet megelőző év november 30-ig kellett írásban megállapodni. A Ptk. 418. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényesen csak írásban köthető. Az írásbafoglalás elmulasztása esetében is érvényes a szerződés, ha bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesítette.
A rendelkezésre álló adatok alapján tényként kellett megállapítani, hogy a felek 1989. évben írásban a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést nem kötötték meg, valamint a felperes részéről teljesítés, illetve az alperes részéről a teljesítés elfogadása nem történt meg.
A fent ismertetett jogszabályi rendelkezés és a megállapított tények alapján egyértelmű, hogy a felek között 1989. évre a sörárpa szállítására a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés nem jött létre. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a szerződés létrejöttét megállapította.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak abból kell kiindulnia; az alperes az 1986. július 4-én megkötött keretszerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy 5 éven keresztül a felperessel minden évben megköti a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést, és ezt a kötelezettségét 1989. évben nem teljesítette.
Az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 420. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre is figyelemmel kell lennie, mely kimondja: ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előreláthatóan akadályba ütközik, erről a felek kötelesek egymást értesíteni, kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett. A rendelkezésre álló adatok alapján jelenleg az állapítható meg, hogy az alperes nem közölt akadályt, és olyan magatartást tanúsított, mint ha az 1989. évre is szerződést kívánna kötni.
A felperesnek a fentiek alapján az új eljárásban a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint bizonyítania kell, hogy származott-e és milyen kára abból, hogy az alperes az 1989. évi szerződést nem kötötte meg. A fentiek után az elsőfokú bíróságnak a felperes által előterjesztett kereset, valamint az alperes érdemi védekezése alapján le kell folytatnia a bizonyítási eljárást, és csak az összes vitás kérdés tisztázása után állapíthatja meg a tényállást, és dönthet a felperes kereseti követelése tárgyában.
(Legf. Bír. Gf. VI. 31 755/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás