GK BH 1991/242
GK BH 1991/242
1991.06.01.
A fuvarozó felelőssége a kárért akkor is fennáll, ha a vasúti kocsi az áru fuvarozására nem volt alkalmas, de ezt a feladó az áru feladásakor nem ismerhette fel [3/1960. (V. 13.) KPM r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat1 21. cikk 4. § és 53. cikk 2. §].
A felperes keresetében 4502 Ft és kamatai megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni, mert a felek közötti szállítási szerződés alapján a feladási állomáson vasúti kocsiban hivatalos mérlegeléssel feladott 28 000 kg szénküldeményt 1710 kg-os hiánnyal szolgáltatta ki a rendeltetési állomáson.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte azzal védekezve, hogy a hiány vagy a feladó vagy a vasúti fuvarozó tevékenységével áll kapcsolatban, ezért keresetet terjesztett elő velük szemben, és vagylagosan közvetlen marasztalásukat kérte.
A II. r. alperes védekezésében előadta, hogy a vagon aljzatán keletkezett törés nem a szabálytalan és gondatlan rakodás következménye, a vasúti kocsinak a megrakásakor szemmel látható hibája nem volt, ezért az elfolyással keletkezett áruhiány ellenértékét a vasút köteles megfizetni, mert a kár a fuvarozás alatt keletkezett.
A vasúti fuvarozó III. r. alperes védekezésében azzal érvelt, hogy a feladó megszegte a VÁSZ 21. cikkének 4. §-ában foglaltakat, nem lett volna köteles a fuvarozásra alkalmatlan vagon elfogadására, amennyiben azt mégis elfogadta, úgy az abból folyó következményekért felelősséggel tartozik.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletével a II. r. alperest kötelezte a kereseti összeg és kamatai megfizetésére, elfogadva a III. r. alperes jogi álláspontját.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte, megismételve a védekezésében foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy a kárjegyzőkönyv szerint a vagon alján levő lyuk a fuvarozás során keletkezett, ezt alátámasztja a letört padlódarab helyzete is.
A felperes és a III. r. alperes az ítélet helybenhagyását kérte, indokai alapján.
A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvből megállapította, hogy a kocsi alján a rés a fuvarozás során keletkezett, és a vasúti kocsi olyan rejtett hibájának következménye, amit a feladáskor nem lehetett észlelni. A jegyzőkönyv szemléletesen ábrázolja a törés módját. Abból a körülményből, hogy a törött darab a kocsi aljából lefelé hajlott, a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a sérülés a fuvarozással rendszerint együttjáró erőbehatás, mozgás és a kocsi elhasználtságának következménye.
Ennek megfelelően a hiányért a VÁSZ 53. cikkének 2. §-a alapján a III. r. alperes tartozik felelősséggel, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a III. r. alperest kötelezte a kártérítés és kamatai megfizetésére. A kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó rendelkezés a VÁSZ 59. cikkében foglaltakon alapul.
(Legf. Bír. Gf. III. 31 443/1990. sz)
1
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás