GK BH 1991/243
GK BH 1991/243
1991.06.01.
A fuvarozó felelőssége a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés alapján szállított áruban a kiszolgáltatás előtt keletkezett kárért [1971. évi 3. tvr.-tel közzétett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 1., 3., 15., 17., 18., 29., 41. cikk].
A felperes keresetében 6 339 000 Ft és kamata megfizetésére kérte az alperesek vagylagos kötelezése. Előadása szerint telexen megrendelte az I. r. alperestől, hogy szállítson Hollandiából és Svédországból – a megrendelésben részletezett mennyiségű – fagyasztott halat azzal, hogy a küldeménynek –20 ºC-on kellett maradnia. A szállítmányozó I. r. alperes fuvarozóként a II. r. alperest bízta meg.
A szállítmány 1990. április 7-én (szombaton) érkezett Magyarországra, és a II. r. alperes a kamiont a H. vállalat telepére állította be. A gépkocsi vezetője 1990. április 9-én, hétfőn reggel 9 órakor jelentkezett a felperesi ügyintézőnél, ahol jelentette, hogy az áru április 7-én megérkezett, és az a telepen van. Ez azonban nem azonos a felperes vámszabadterületével, amely bár azonos házszám alatt van, annak mégis egy elkülönített része. A gépkocsivezető közölte azt is, hogy a külső termosztát +18 ºC-ot mutatott. A Vámhivatal engedélye alapján a plombák levételét követően a járművet felnyitották, és észlelték, hogy a belső hőmérséklet is +ºC-os. Bár a gépkocsivezető ismét hűteni kezdett, a MERT Minőségellenőrző Rt. szakértője ellenőrzése során megállapította, hogy 5 órai hűtés után –5 ºC fokra süllyedt a hőmérséklet, amely később –10 ºC-ra ment le. A felperes azonban megtagadta az áru átvételét, mert általános előírás szerint lazacküldeményt csak –20º C-on lehet szállítani és feldolgozni. A hal a felmelegedés után elveszti eredeti színét, és a feldolgozásra, valamint a forgalombahozatalra alkalmatlanná válik. A 30/1981. (XII. 30.) MÉM–EüM együttes rendelet alapján sem hozható forgalomba olyan fagyasztott hal vagy halhús, amit időközi felengedés után újrafagyasztották. A szállítmány értéke egyébként 595 340 svéd korona volt.
Az elsőfokú bíróság a tanúbizonyítást követen meghozott ítéletében a II. r. alperest kötelezte, hogy fizesse meg a felperesnek a tőkét, annak kamatát, továbbá perköltséget. A felperest kötelezte, hogy bocsássa a II. r. alperes rendelkezésére a 4750 kg súlyú fagyasztott lazacot.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a vele szembeni kereset elutasítását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A küldemény fuvarozása az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) alapján történt; a per elbírálása szempontjából a CMR előírásai kötelezően irányadóak (1. cikk., 41. cikk.).
A CMR 17. cikkének 1. pontja értelmében a fuvarozó felelős azért a kárért, amely a feladás és a kiszolgáltatás közti időben keletkezett. A kivételek között szerepel a fuvarozott áruk természetes tulajdonsága (17. cikk 4. d) pont), de a 18. cikk 4. pontja értelmében, ha a fuvarozást különleges berendezéssel felszerelt járműben végezték (ide tartozik a hűtőkocsi is), úgy a fuvarozó csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az adott körülmények között ezeknek a berendezéseknek kiválasztása, fenntartása és felhasználása tekintetében őt terhelő minden intézkedést megtett, és a részére adott minden különleges utasításnak eleget tett.
A perbeli esetben a küldemény egy szombati napon megérkezett a rendeltetési helyre, de ott azt a II. r. alperes a felperesnek nem tudta kiszolgáltatni, mert a felperes illetékes ügyintézőit nem találta. Ezt követően a gépkocsivezető a küldeményt hétfőig magára hagyta, és eközben történt valamilyen rendellenesség a hűtéssel, olyan értelemben, hogy a belső tér elkezdett melegedni. E téren a II. r. alperes előadása, amely szerint a hőfokszabályozót valaki vagy valakik elállították, nem fogadható el, mert ez csupán feltételezés, illetve egyoldalú állítás. Egyébként idegen személyek beavatkozását is csak az tette volna lehetővé, hogy a II. r. alperes a gépkocsit elhagyta, ha pedig a gépkocsivezető megbízott volna más személyt a hűtőberendezés kezelésével, úgy annak magatartásáért is felelős a CMR 3. cikke szerint.
A II. r. alperes felelőssége szempontjából ezek az állítások tehát nem relevánsak, mert azáltal, hogy dolgozója két napra a gépkocsit elhagyta, a CMR 18. cikkének 4. pontja szerinti kimentési lehetőségtől magát kifejezetten megfosztotta. A megállapított tényállás azonban kimeríti a CMR 29. cikkben foglaltakat is, amely esetben a fuvarozó kimentésére nincs is lehetőség. Az a tény, hogy a gépkocsivezető egy olyan szerelvényt hagyott magára, amelynek – a benne levő áru természetéből folyóan – a hűtőberendezését folyamatosan üzemeltetni kellett, kimeríti a súlyos gondatlanság fogalmát, mert az ilyen berendezések meghibásodása, leállása, a szabályozórendszer elállítódása bármikor bekövetkezhet, amikor is azonnali beavatkozásra, javításra stb. van szükség. Mindez folyamatos ellenőrzést feltételez, aminek elmulasztása súlyos gondatlanságot eredményez, amihez képest a gépjármű kifejezett elhagyása hosszabb időre további felelősségfokozó tényező, mert így az ellenőrzés és az esetleges meghibásodás észlelése fogalmilag kizárttá vált.
A II. r. alperes védekezésének hangsúlyozott részét képezte, hogy a küldemény nem romlott meg, az emberi fogyasztásra alkalmas. Álláspontját azonban a Legfelsőbb Bíróság sem fogadta el, mert a 30/1981. (XII. 30.) MÉM–EüM együttes rendelet mellékletének 47. §-a egyértelműen kimondja, hogy fogyasztásra alkalmatlan a fagyasztott hal húsa, ha időközi felmelegedés miatt újrafagyasztották. Az a tény pedig, hogy a hűtőtér belső hőmérséklete a mínusz 18 – mínusz 20 celsius fokról plusz 15–18 ºC-ra felmelegedet, nem vitás. E szempontból – éppen a szigorú előírások miatt – nem lehetet annak jelentőséget tulajdonítani, hogy a mélyhűtött árutömeg belsőbb részei feltehetően csak kisebb mértékben melegedtek fel.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást a CMR 15. cikke szempontjából is vizsgálta, hogy a szombati kiszolgáltatási akadály és a kár közt volt-e okozati összefüggés. Ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a II. r. alperes felelősségét csökkentő vagy kizáró mozzanat nem mutatható ki. A kárt ugyanis nem az a felperesi érdekkörben felmerülő állapot idézte elő, hogy a felperes a hétvégi napokon nincs felkészülve árufogadásra, hanem az: a gépkocsivezető a hűtőberendezést magára hagyta.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. III. 31 541/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás