GK BH 1991/245
GK BH 1991/245
1991.06.01.
A fél – a hiánypótlásra felhívó végzésben engedélyezett határidő (un. bírói határidő) lejárta után – a beadványát elutasító végzés meghozataláig a hiányt jogkövetkezmények nélkül pótolhatja. Ezt követően azonban a hiány már nem pótolható, a beadványt (keresetlevelet) a bíróság jogszerűen utasítja el [Pp. 95. §, 104. § (1) bek., 130. § (1) bek. j) pont].
A felperes az 1990. január 12-én a megyei bíróságnál előterjesztett keresetében az alperest arra kérte kötelezni, hogy a H. községben levő tehenészeti telepe trágyatárolójának térburkolatát – szavatosságból eredő kötelezettsége folytán – javítsa ki vagy a javítás költségét fizesse meg.
A felperes a keresetlevelét hiányosan, nem kellő példányszámban és a kereseti illeték lerovása nélkül terjesztette elő. Az utóbbit – előadása szerint – azért mellőzte, mert a javítás várható költségeit nem ismeri, arra szakvéleményt szerez be, és ezt követően pótlólag fogja befizetni az illetéket.
Az elsőfokú bíróság felhívta a felperest a keresetlevél hiányainak 15 napon belül történő pótlására azzal, hogy a hiánypótlás elmaradása esetén a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el fogja utasítani. A felperes a megadott határidőben a hiányokat nem pótolta, ezért az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes a törvényes határidőn belül fellebbezést nyújtott be és egyidejűleg pótolta a keresetlevél hiányait. A Legfelsőbb Bíróság 2. sorszámú végzésével felhívta a felperest a fellebbezési eljárás illetékének 8 napon belül történő lerovására. Ennek a felperes határidőben eleget tett.
Az ügyben másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság azonban jogerős végzésével a fellebbezést elutasította, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Egyben feljogosította a felperest az általa lerótt első– és másodfokú eljárási illetéknek az illetékhivataltól történő visszaigénylésére.
A jogerős végzés ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, mert – az óvás indoklása szerint – a hiányok pótlására vonatkozóan a Pp. 95. §-ában foglalt szabályok alkalmazásával kialakult bírói gyakorlat szerint a beadványt a hiánypótlásra megszabott határidő elmulasztása miatt nem lehet elutasítani, ha a fél a hiányosságokat a bíróság által engedélyezett határidő eltelte után, de a jogerős határozat meghozatala előtt pótolta. Az adott ügyben a felperes a fellebbezésével egyidejűleg pótolta a keresetlevél mindazon hiányait, amelyekre a bíróság felhívta. A hiánypótlás kétségkívül az arra megadott határidő eltelte után, de még a jogerős határozat meghozatala előtt történt. A jogerős végzés egyébként a Pp. 373. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabállyal sincs összhangban.
Az óvás nem alapos.
A Pp. 95. §-a alapján a hiánypótlásra engedett határidő ún. bírói határidő. A bírói határidők pedig – szemben a törvényben megállapított határidőkkel – a bíróság által kérelemre vagy hivatalból meghosszabbíthatók [Pp. 104. § (1) bek.]. Ennek alapján olyan ítélkezési gyakorlat alakult ki, amely szerint ha a hiánypótlásra felhívó végzésben engedélyezett határidő már lejárt ugyan, de a beadványt elutasító végzés meghozataláig a hiányt pótolják, a beadványt a hiány határidőn belüli pótlásának elmulasztása okából nem lehet elutasítani (Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 21 398/1964., P. törv. II. 20 124/1968.– BH 1968/8/5775., P. törv. II. 20 397/1973. – Pp. – kommentár I/565. old.). Mindez tehát arra az esetre vonatkozik, ha a fél a bíróság előtt folyamatban levő eljárás során az elutasító végzés meghozataláig pótolja a hiányt.
Ha azonban a fél az engedélyezett határidőn túl, az elsőfokú bíróság végzésének meghozataláig sem pótolta a hiányt, a keresetlevelet elutasító végzés jogszerű, megfelel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontjában foglaltaknak, ebben az esetben a másodfokú bíróságnak a fellebbezés folytán a megtámadott végzés jogszerűsége kérdésében kell döntenie, és ha a megtámadott végzés jogszerű, azt helyben kell hagyni. A határozathozatalt követő hiánypótlás a jogszerű elsőfokú elutasító végzést nem minősítheti át jogszabálysértővé.
Ebben az ügyben a felperesnek 1990. február 8-ig kellett a keresetlevél hiányait pótolnia. A felperes a hiányokat csak az elutasító végzés 1990. február 22-én történt meghozatalát követően, 1990. március 13-án pótolta. Az e címen hozott elutasító végzés, majd annak a helybenhagyása tehát jogszerű döntés volt.
Nem helytálló az az érvelés sem, amely szerint a felperes fellebbezésével egyidejűleg, szabályszerűen benyújtott keresetlevelet új keresetlevélnek kellett volna tekinteni, és az eljárás lefolytatása végett az elsőfokú bíróságnak vissza kellett volna adni. A beadványokat ugyan nem csupán elnevezésük, hanem egész tartalmuk alapján kell elbírálni, ez azonban nem ad lehetőséget a kifejezett fellebbezési kérelem figyelmen kívül hagyására. A bíróság ugyanis általában kötve van a felek kérelmeihez (Pp. 4. §-a). Egyébként az óvásban hivatkozott rendelkezés [Pp. 373. §-ának (3) bekezdése] nem a bíróság, hanem a felperes részére ad lehetőséget a keresetlevél beadása jogi hatályainak fenntartására, azt tehát a másodfokon eljáró bíróságnak a keresetlevelet elutasító végzés jogszerűségének elbírálása során nem kell vizsgálnia.
Mindezekre tekintettel a megtámadott határozat nem törvénysértő, illetve nem megalapozatlan, ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi óvást elutasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése].
(Eln. Tan. G. törv. 32 067/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás